2011. április 27., szerda

Kakaós csiga


Jó kakaós csigát enni létkérdés. Rossz kakaós csigát enni pedig annyit tesz, mint valamivel elrontani az egész napot. Amikor olyat látok, aminek vastag a tetején a tortabevonó, vagy még egy kis kókuszreszelékbe is bemártották, akkor kiver a víz. Ha meg kellene ennem, nos, nem részletezem, mi lenne. A másik típus, amitől a pfúj szó elhagyja a számat, a gyors pékséges, fagyasztott rettenet. Szóltam, hogy finnyás vagyok.
Kétfélét ismerek, amiért rajongok. Az egyik a jó pékséges, rétesszerű, amit gyerekkoromban megszoktam. Ilyet akkor szoktam enni, ha véletlenül (khm) éppen abba a közértbe megyek, ahol ilyen pékáru van. Soha nem ér haza velem az én csigám. A parkolóban ácsorogva, szépen komótosan megeszem, aztán a csomagtartóba zárom a többieknek szánt darabokat, nehogy útközben azokat is eltüntessem. Nyilván Bobbi is szeretné a részét. Nyilván Férj is kéri az övét.
A másik rajongott féle, amit házilag készítünk. Kakaós csiga receptet legalább ötfélét ismerek, amelyikhez éppen kedvem van, ahhoz lapozok. Most a klasszikus készült, az örökségem részét képező Schiller-féle szakácskönyv alapján. Csak a tésztája, mert a könyv szerint ez egy diós csiga lenne. A kakaós krém az idők folyamán lett bele.
Amit be kell szerezned:
1/2 kg rétes liszt
4 dl teljes tej (minimum 2,8%-os zsírtartalommal)
2 tojás sárgája
2,5 dkg friss élesztő, vagy 1 cs. porélesztő
1 evőkanál porcukor
1 teáskanál cukor
1 cs. vaníliás cukor
csipetnyi só
a krémhez:
4 evőkanál kakaópor (nem a nyuszis)
4 evőkanál cukor
12 dkg vaj, vagy margarin

Elsőként felfuttatom az élesztőt, egy teáskanálnyi cukorral elkevert langyos tejben. Innentől a dagasztó rabszolgámat használom. Beleteszem a tartályába a felfutott élesztőt, a kézmeleg sárgákat, 3 dl langyos tejet, a porcukrot, majd a lisztet, és beindítom a dagasztó-kelesztő funkciót. Ha nincs rabszolga, akkor a lisztet tálba tedd, borítsd az élesztős tejet, a többi hozzávalót, és dagaszd be, majd hagyd úgy negyven percet kelni, amíg duplájára nem nő a tészta. Ehhez segítség a a tejszínes kalács készítésének leírása. Kikeresheted a kelt tésztáról szóló hosszabb részt is, a zsemlénél írtam, ha pontosan tudni akarod, mitől lesz kelt tészta a kelt tészta. Ide most csak annyi intelem, hogy lehetőség szerint ne a zsírmentesített, dobozos tejet vedd elő, mert ennek a tésztának attól a zsiradéktól kell majd tenni a dolgát, ami a tejben van. Hozzál frisset. Ha nagyon szép, hólyagos tésztát szeretnél, akkor legjobb a tejárustól vételezett teljes értékű változat. 
Ott tartunk tehát, hogy kelesztem a tésztát a gépben, közben megpuhítom a margarint. Ezt én úgy készítem, hogy apró kockákra vágom, és egy percre beteszem a mikróba. Ez arra elég idő, hogy az alja kissé folyós legyen, így a robot karja könnyedén habosítja. Ha nem akarsz mikrózni, vedd ki hamar a  hűtőből a margarint, olvaszd konyha melegre, és úgy kavard. Belekanalazom a cukrot, majd kanalanként kavarom hozzá a kakaóport. Jól összedolgozom. Közben a rabszolga elkészült, megdicsérem, milyen szép munkát végzett. Alaposan lisztezett deszkára borítom a hólyagos szépséget. A lisztezéshez használhatsz sima lisztet is, a tésztát  réteslisztből készítsd. Könnyebb, omlósabb lesz a tészta.


Kinyújtom a tésztát, úgy egy ujjnyi vastagra, téglalap alakra. Jó nagy deszkám van, még is beteríti. Ha kisebb a felületeted, készíts két bucit, abból két lapot, úgy is jó. Az egyetlen szilikonos eszközömet veszem, és azzal kenem egyenletesen a tésztára a krémet. Nincs szilikonos sütőformám, csak lapátom. Idegenkedem tőle. Valahogy úgy okoskodok, hogy ki tudja, mit enged ki magából az anyaga 200 fokon. Vélhetően semmit, és majd egyszer biztos kapok ajándékba valakitől egyet, de magamtól beszerezni nem fogok. A lapát jöhetett. Nagyon jó vele kenni, lapátolni. Bobbi  és Hugi nem örülnek hogy van, mert a kavart tésztát utolsó cseppig ki lehet szedni vele a tálból, így alig marad nyalakodni való.


Kenés után behajtom a tészta rövidebb oldalait, mint a bejglinél szoktam, így hajtásnál nem szökik ki a végén a massza. Ne nagyon tegyél bele több krémet, mert a sütőben olvadni fog, nem lesz kakaósabb a csiga, de amit a tészta nem képes felvenni, az kifolyik, és keserűre ég alatta. Most amennyire csak tudom, olyan szorosan tekerem. Egy hajtás, lapogatás, újabb göngyölgetés.A rövidebb végétől is göngyölheted, csak akkor figyelj arra, nagyobb helyet hagyj majd a keléshez.


Veszek egy jó éles kést, és úgy két ujjnyi darabokat vágok. Lehet vékonyabb is, ha darabra többet képzelsz, de akkor vegyél elő egy jó nagy tepsit. Nekem nagyjából 14-16 csigát kell majd, levegősen elhelyezni.


A kés kissé lelapítja a csigákat, igazítok rajtuk, mielőtt a tepsibe rakom. Úgy pakolom, hogy legyen helyük kelni, dagadni. Ha nincs hely, akkor felfelé kénytelenek növekedni, és nem csiga, hanem piramis lesz belőlük.


Most egy órára letakarom, és kelni hagyom a kakaós tekercseket. A takarója alá teszek egy darab sütőpapírt, hogy ne legyen foltos a vászon. Egy órával később bemelegítem a sütőt 200 fokra, mielőtt betenném a tepsit, lekenem vaníliás cukorral elkevert langyos tejjel a nyers csigáimat. Az oldalukat is, már amennyire odaférek az ecsetemmel. Nagyjából egy deci tejbe kerül 2 púpos teáskanálnyi vaníliás édesítő. A harmadát használom most. Az én aromás cukrom úgy készült, hogy a kikapargatott vanília héját nem dobom ki, hanem egy kis üvegbe öntök rá finomított cukrot. Amennyit a cukorból használok, annyival pótolom. Nagyjából fél kiló cukrot lehet így, adagolva aromásítani egy rúd héjával, aztán elfogy belőle a szusz. Ez még nálam is legalább egy év.

A cukros tej újabb harmadát egy negyed óra múlva kenem rájuk, amikor már pirulni kezdenek. Ha a közepük kikukucskálna a szélből, egy lapos fakanállal nyomd vissza, semmi bajuk nem lesz. 


Újabb tíz perc sütés után, amikor a tekercseket késznek nyilvánítom., rákenem a tejből a  maradék harmadot. A tej puhítja a tésztát, érdemes kenegetni a csigáidat. Nekem ez a kedvenc tésztám, azok közül, amiket ismerek, és próbáltam.


Ha pszichológus lennék, én biztosan megkérdezném a pácienseimtől, hogy a kakaós csiga "püspök falatját", a közepét hogyan fogyasztják? Ezzel kezdik, vagy ez az utolsó falat? Nekem ez sok egyebet elárulna. Ja, és ismerek olyat, aki kinyomja a lényeget, egy szuszra eltünteti, a többit pedig másra hagyja. 
Nem én vagyok az :)



1 megjegyzés: