Klasszikus borsóleves, krémes galuskával

Érdekes dolgokat produkál a gyomor-agy kettős. Tudom, hogy ünnep van - húsvét hétfő - még is az a borsóleves akar elkészülni, aminek az ég adta világon semmi köze se a piros betűhöz, se a sonkához. Azt kívánom, per pillanat. Senki sem ellenkezik a menü hallatán., úgyhogy nem dacolok a gondolattal. Igaz, menzakaja tervezéskor e hétre bevéstük a borsólét, de nem kifejezetten mára. Amikor aztán elhangzik, hogy utána lehetne házi kakaós csiga, na akkor aztán tudom, hogy lesz, aki segít zöldséget pucolni. Úgy vélem, elég sonkát evett minden menzás, ma már elég, ha vacsorára előszedem a maradékot.

Utaltam már rá, hogy nem tudok kevés levest készíteni, így amit megadok, az 8 főre, vagy 4 menzásnak, kétszer elegendő mennyiség. Ha sok, mindent felezz le.

Amit be kell szerezned:   
a leveshez:

1 zöldborsó konzerv
(vagy fagyasztott, vagy friss)

4 közepes sárgarépa

3 közepes gyökér

1 kisebb zellergumó

1 kisebb karalábé

3-4 kisebb krumpli

1 közepes fej vöröshagyma

3-4 evőkanál liszt

kb. 1 dl étolaj

1 bő evőkanál őrölt piros paprika

1 teáskanál fekete bors

só

a galuskához:

2 tojás

1 bő evőkanál natúr sajtkrém

kb. 4 evőkanál liszt

kb. 2 evőkanál tej 

A hatliteres főzőedény aljára öntök egy kisujjnyi olajat, felforrósítom, majd beleszóróm az aprított zöldséget. A krumplit, a borsót, és a hagymát még nem. Kissé megsózom, borsozom, és keverem, amíg sercegve tapadni nem akar. Akkor felöntöm annyi vízzel, hogy ellepje, rászórom a paprikát, belepottyantom az egészbe hagyott hagymát. A paprikát nem teszem az olajra, mert megkeseredik.

Most felforralom, aztán visszaveszem a meleget, és hagyom lassan, fedő alatt párolódni. Amikor már nagyjából megfőtt a zöldség, de még ropog a közepe, beleszórom a krumplit, és felöntöm annyi vízzel, amire azt gondolom, ez a végleges mennyiség. Gondold hozzá a borsót, és a víznyelő galuskát. Egyszóval ne sajnáld a vizet, a sok zöldség elég ízt ad.

Most hagyom megint forrni, majd visszaveszem, párolom. A krumpli hamar megfő, úgy öt perc múlva ellenőrzöm, aztán a lemosott borsót is hozzárakom. A konzervnek konzervíze van, így  előtte alaposan átmosom. Innen már nem főzöm a lét, hanem forrás után megy bele a rántás. A mumus, mint mostanság megtudtam. Sokan, a nem is nagyon kezdő konyhatündérek közül kerülik őkelmét. Van aki azért, mert csomósodik, van aki arra hivatkozik, hogy egészségtelen. Rendben. Akkor elárulom, hogy az ételsűrítő is rántás, csak megtuningolják még egy kis vegyipari termékkel. Úgyhogy én rántom. Érdekes, hogy ezt mindig olyanok mondják, akik porból, bögrébe főznek a mikróban :) Na akkor a rántás. Semmi egyéb, mint gyorsaság. Forró olaj kell hozzá egy pici, lehetőleg dupla aljú edényben, úgy egy ujjnyi. Aztán rászórok úgy 3 evőkanál olajat, és irtózatos tempóval kavarni nem kezdem.

Valahogy így:

Amikor már szép habos, eltűnt az összes csomógyanús dűne, és kezd kicsit színeződni, akkor jó. Semmi más nem kell hozzá, csak forró, de nem égő olaj, gyorsaság, és pontosan elég liszt. Ha túl sokat raktál, és érzed, hogy tapad, egy pici olajat tegyél még, és jó lesz. Amikor pont jó, akkor beleöntöm a rotyogó lébe. Ha csak éppen fő, akkor lesz csomós, ha forr, akkor azonnal eloszlik benne a sűrítésre szánt anyag. Ha nagyon precíz akarsz lenn, akkor szűrőn át öntöd. Ezzel én már régen felhagytam.

Most hagyom kicsit rotyogni, pont annyi időre, amíg a zöldség pucolása után elkészített galuska tésztát befejezem. A tészta úgy készül, hogy 2 felvert tojásba beleszórok annyi lisztet, hogy ne tudjam összekeverni teljesen, majd hozzáöntök úgy két evőkanálnyi tejet, kissé megsózom. Elkeverem, aztán a levesfőzés végéig sűrűsödni hagyom. Mielőtt a levesbe tenném, belekavarok még egy jó evőkanál natúr sajtkrémet.

Most beleszaggatom a már kicsit lassabban rotyogó levesbe. A galuska lényege, hogy tolni lehessen a szaggatón. Ha híg, átfolyik. Ugyan gyorsan végzel vele, de akkora lesz, mint a grízes változat, enyhén csirizes állaggal. A munkádat úgy tudod könnyíteni, ha a lapátodat a levesbe mártva melegen és nedvesen tartod, miközben tologatod. Meregesd néha, és ne gondolj arra, hogy milyen lesz majd utána tisztára mosni. 

A szaggatóm igazi őslény, szerintem annyi idős, mint a férjemmel való együttlétem. Az nem ma kezdődött. Egy roma mamitól vettem a miskolci piacon, mármint a szaggatót... Nem is tudom, miért nem eszi még a rozsda, talán nem meri, vagy mert mindig azonnal elmosom, nem várom meg, amíg rászárad a cucc, és áztatnom kéne órákat :) Hát ja, aki főz, az mosogat is.

Amikor megvagyok, hagyom még öt percet rotyogni, aztán lehúzom a főzőlapról, lefedem, és megterítek az asztalon.