Anya szomolyai cseresznyés kőtt rétese

Tervezetem, hogy a hétvégén eperlekvárt - és szörpöt fogok eltenni. Már ki is figyeltem, hogy eljött az én időm, a zöldségesnél megjelent a befőzni való eper, hatkilós, ládás kiszerelésben. Azt, hogy eper helyett fekete cseresznye került üvegekbe, Anyukámnak, és az ő meglepetés utazásának köszönhetem.

Reggel éppen belekezdtem a majdnem rizottóról szóló bejegyzésbe, amikor Mari néném telefonált, hogy Anya ül az egri buszon egy kosár cseresznyével, felém tart. Hívom Anyát, és tényleg. A kosár tíz kiló, előző nap délután szedett gyümölcsöt jelentett, a spontán indulás pedig ebben az esetben indokolt :) A leszüretelt szomolyai fekete cseresznye maximum két napot vár, és ehetetlenné válik. Ez a gyümölcs azt sem szokta bejelenteni, hogy mikor érik. Nagyjából június elején, attól függően, hogyan egyeznek az időjárással. Ezt a fajtát nem dobálják mázsaszám a vevő után, mert annyi nem terem. Szokás előre szólni a termelőknek, hogy kellene, majd kötelező el is vinni az adagot. Ha nem, akkor jövőre majd elviszi más, az ígérgető pedig komolytalanná lesz. Anya kért, és amikor leszedték, fogta a kosarat, hozta-vitte.

Anya így "működik". Fogja magát és a kosarat, majd felül a buszra. Minek szólni előre? Akkor nyilván várnám, készülnék rá, felborogatnám egy teljes napra az életem. Jó ez így. Ha nem talál, maximum a küszöbön hagyja a kosarat és hazamegy. Na ja. Annyira el tudom képzelni, amint 10 kilóval átbékávézik a városon, a nem is tudja hányas busszal. Aztán felgyalogol a hegyen két kilométert, átküzdi magát a bezárt kapun, majd a bezárt lépcsőházajtón, lazán a lábtörlőre dobja a szajrét, végül szépen hazasétál. Óh, igen. Ennek ez a magától is érthető menetrendje. De hála a Jóégnek (most Marinak), ezt eddig minden egyes próbálkozásnál megtorpedóztam. Pattantunk a buszhoz most is, a még mindig iskola undoritiszes Bobbival, majd szépen, háromgenerációsan - Mandula Gyulával kiegészülve - eltöltöttük a napot. 

Közben elkezdtük feldolgozni a rövid szárral termő fekete cseresznyét, amiből tíz kilót képtelenség csak úgy megenni. 

Nagyon tömény, testes, mézédes. Még Bobbi sem tud egy fél kilónál többet egy nap betermelni. Egyszerűen eljön egy pont, ahol a sejtek térdre borulnak és könyörögnek, hogy hagyd abba, ne küldj többet. Brutálisan magas vitamin és - ásványi anyag tartalma miatt, gyógyhatású készítmények alapanyaga. (Ennek köszönhetően nélkülünk is van, aki felvásárolja a termést). De mi nem ezért szeretjük, hanem azért, mert elképesztően finom, korai érésének köszönhetően pedig a nemkívánatos apró kis hemzsegők lemaradnak róla. Nem kell szétszedni, hogy finnyázva meggyőződjünk róla, nincs-e benne állati eredetű fehérje. 

Nem volt kérdés, itt most spontán kőtt rétes sütés lesz. Kőtt, azaz kelt, borsodi nyelvjárásban. Őszintén bevallom, hogy életemben először vettem részt tevékenyen rétesgyártásban. Enni, persze ettem már. Láttam készülni is, nem egyszer. Szomolyán, Klári néninél, vagy Anyánál. Klári néni konkrétan olyat készít, hogy ha csak rá gondolok, azonnal enni akarom. Az Anyáé is irtó jó, most, hogy belegondolok, nem is tudom... Holtverseny :)  Rosszullétig szoktam tömni vele magam. Ez az egyik oka, hogy nem készítem itthon. A meghekkelt répatortához hasonlóan: tiltólistás. Nem tudom fékezni a közelében magam. A másik ok az, hogy a nyújtástól egy kicsit mindig is tartottam. Jelentem, nem is nehéz, megtanultam. Tehát. Térjünk már a lényegre, ugye? Pedig még Szomolyáról nem is áradoztam... 

 

Szomolyai cseresznyés kőtt rétes, hozzávalók 4 "rúdhoz": 

 a tésztához, sütéshez: 40 dkg sima liszt, 10 dkg rétes liszt, kb. 15 dkg margarin, 2 dl étolaj, 2 dkg élesztő, 3 dl teljes tej, 2 evőkanál cukor, 1 tojás sárgája, 1 teáskanál só

a töltelékhez: 1 kg magozott fekete cseresznye, 10-15 dkg durvára őrölt dió, vagy pörkölt török mogyoró, kb. 10 dkg cukor

Elsőként a langyos tejbe belekanalaztunk egy evőkanál cukrot, majd belemorzsoltuk az élesztőt. Gondolom már ne ismételjem el, hogy minden legyen langyos. Ha még is, akkor itt találsz bőven leírást. Amíg az élesztő habosodni nem kezd a tej tetején, Anya a lisztet, a két markát használva tálba szórja, megsózza. Én meg mérem, hogy tudjam mennyi. Elmorzsol benne egy 5 dekás margarin darabot, majd fokozatosan, gyúrás közben hozzáadagolja az élesztős tejet, közben időnként egy-egy löttyintés étolajat, úgy egy decit felvesz abból is. Ragacsos tésztát kapunk, amit a tál aljáról, magunk felé mozgatva kell, határozott mozdulatokkal addig "verni", gyúrni, amíg össze nem áll a massza. Nem több, mint tíz perc, nem kell hozzá több lisztet tenni. Egy tiszta konyharuha közepére teszi a tésztát, ráhajtjuk a vásznat, majd így takarva, egy fél órára meleg helyen kelni hagyjuk. Harminc fok van kint, bent sem sokkal kevesebb, ez ma nem nagy gond. 

Felolvasztok nagyjából 15 deka margarint, majd a kelt tészta tetejét csöpögősre kenjük, úgy hat-nyolc evőkanálnyit használunk. A konyharuhát majd kimosod :) Közben az ebédlő asztalra terítettünk egy fél lepedőnyi vásznat, amit alaposan leszórunk liszttel. Egy tiszta terítő is jó. A közepére borítjuk a tésztát. Most jön a nagy varázslat. Elsőként, mint az olasz szakácsok a pizza tésztáját, négy irányba húzogatjuk. Majd ahogy vékonyodik a tészta, úgy nyújtogatjuk, "belekapaszkodva", de finoman, minden oldalon, tíz centinként haladva. Nekem lett egy kis szakadás, azt gyorsan befoltozom. Nem lesz olyan, mint a bolti lap. Vékony lesz, majdnem hártyás, a szélén kicsit vastagabb.

A tészta most már olyan, mint a Klári néniék szomolyai ebédlőjének falán díszelgő, kiterített vaddisznó szőr, aminek eredeti gazdáját a ház ura, Lajos bácsi lőtte ki. Klári néni férjura nem csak erről nevezetes, hanem a cseresznye pálinkájáról is, amit igen rutinosan tud kínálni. Tudnék mesélni, mennyire ügyesen. Elég erről annyit tudni, hogy az első kupicára mindig emlékszem, az utolsóra nem mindig. Nem vagyok valami nagyivó. Arra viszont igen, hogy aki megissza, annál eljön a móka, kacagás, vagy az igazság pillanata.

Anya késznek nyilvánítja a nyújtást. Az olvasztott margarinból egy ecset segítségével a tésztára csöpögtetünk, kipettyezzük vele. Megszórjuk a tésztát a cukrozott mogyoróval. Hagyományosan dió kellene, de az nem volt a menzán, elfogyott. Ha tudom, hogy jön a cseresznye, és hozza Anyát is, lenne. Ha diót használsz, ne cukrozd agyon, a kétharmad - egyharmad arány a dióbél javára, elegendő. Középen egy sornyi szakaszt ki kell hagyni, ott válik majd el a tekervények útja. A cseresznyéhez plusz cukor nem kell. A szomolyai olyan édes, hogy nem kér többet. Ha tennél, számolj vele, hogy lével együtt fog ráégni oda, ahová csak tud. Még a lekvárt is csak módjával kell cukrozni, de erről majd a következő, készülő bejegyzésben olvashatsz.

Rápakoljuk a magozott cseresznye felét, az ösvény most is kimarad. Majd a két rövidebb véget Anya felhajtja, a hosszabbakat pedig az aláterített vászonnal emelve, egy hajtásnyit görgetve ráborítjuk. Most megint csöpög  a margarin, kevés mogyoró jön, újabb adag cseresznye, majd a vásznat emelve megint hajtunk, mind a két oldalon. Amikor a két tekervény összejön az ösvénynél, Anya elvágja az utat, majd a két rétes kígyót megfelezi. A négy rudacska végét kissé összenyomjuk, hogy a cseresznye ki ne költse magát, majd a sütőlapra emeljük, amit előtte alaposan kiolajoztunk. Ehhez kell egy deci, de legalább öt evőkanál olaj. Amikor elsőként láttam, hogy mennyi zsiradék megy a tepsibe, szörnyülködtem, jósoltam, hogy tocsogni fog. Nem fog. Felszívja a tészta. Ez nem diétás konyha, hanem szomolyai. Persze most is próbáltam lefelejteni a fele mennyiséget, de Anya szólt, hogy öntsem rá, kenjem szét, egészen nyugodtan.

A rétes kígyók egy újabb fél órát a sütőlapon, letakarva pihennek. Közben előmelegítem a sütőt, 190 fokra.

Amikor a  rétes kipihente az idejét, megkenjük a tetejét tojás sárgájával, majd betolom a sütőbe, a középső rácsra. Nagyjából negyven percet sül, akkor jó, amikor már szép piros. Kivesszük a sütőből, Anya lekeni azonnal egy deci vízben feloldott, egy evőkanál cukorból nyert sziruppal. 

Várunk. Semennyi percet, megvágjuk, megkóstoljuk. Szomolyai íz, határozottan. Tálalásnál a szeleteket meg lehet lazán szórni egy kevés porcukorral. Így már pont olyan, mint ahogy a falusi asszonyok adják.

Most megint eszembe jut Szomolya. Kétféle vendége van a falunak. Az egyik megérkezik, és három napig úgy tesz és vesz, mintha a falutáblánál feltöltötték volna. Megjárja Bogácsot gyalog oda-vissza az erdőn át, majd éjszakába nyúlóan dajdajozik valamelyik pincében. Alszik röviden, de mint a lőtt nyúl, majd kora reggel feláll és egész nap megy. A másik fele a szállásig éppen, hogy eltalál, majd három napig úgy alszik, mintha már a táblánál agyoncsapták volna. Én az első kategória vagyok. Idegesítő. Alapban sem tudok a fenekemen megülni, de Szomolyán ezt a végletekig tolom. Anya egész jól viseli, hogy szétkapom a házat, beszögelem még azt is, ami már bent van, egyfolytában rámolok. Bezzeg a testvéreim, Nomi és Tüti. Ők a második szakasz. Felkelnek, esznek, kicsit motyognak, majd kóma. A világ egyetlen pontján se lehet úgy aludni, mint itt. Csapongó álom nélkül, mozdulatlanul, igazán jól. Majd kipihenten ébredni. Mindegy melyik típus, azért egy közös pont van: a totális kikapcsolás. Nem véletlenül kell még a rétest is keltegetni :) Egy másik bolygó, itt még van tiszta oxigén, illatok, nyáron ciripelő tücsök, télen szánkózás az utcákon. A közelben pedig annyi sok látnivaló.

Ha nem akarod otthon elkészíteni, megkóstolhatod Szomolyán is a cseresznyét,  a rétest :) Erre jó alkalom a Cseresznye fesztivál, ami pont most lesz, a pünkösdi hosszú hétvégén. Ha erről már lecsúsztál, okvetlenül menj el, akár egy hosszú hétvégére. Klári néniék Cseresznyés Vendégházában csapatostul lehet zsinnyegnyi, de aludni is. Ha így teszel, kaphatsz rétest, ihatsz pálinkát. Bor is van. Nem is akár milyen. Az is tiszteletbeli hungaricum. Ha mennél, segítek, üzenj itt az oldalon, adok címet, telefonszámot.

Annyit írtam, hogy majdnem kifelejtettem Bobbit, aki egy kézi magozóval hozott, sütemény - kész állapotba egy kiló cseresznyét. Annyira segített, hogy még a Nagyit se hagyta beszállni. Annyi idő alatt, amennyi alatt megfőtt az ebéd, megkelt, kinyúlt a tészta. A lekvárhoz beszereztem másnap egy magozó szerkezetet. Soha nem végeztünk volna. A képek mindent elmondanak. Igen, fog. Színez. De körömkefe, áztatás, és nyoma sincs. Cserébe annyi mindent kapsz :) Például meg lehet tanulni egy egész marékkal a szádba tömni, és préselve leválogatni a húst a magról. Bobbi nagymestere az ilyen típusú magozásnak is.