Hamburgert enni jó, alapvetően nem is egészségtelen. Jó, persze nem kifejezetten diétás fogás, de ettől még nem egészségtelen. Sőt. Simán belefér a wellness kategóriába. Ha sikerül eltalálni az arányokat, pontosan azt képviseli, amit egy tudatosan étkező szervezetgazdának magába kellene adagolni. Nagyjából fedezi a napi szénhidrát szükségletet, ami az összbevitel fele kell legyen, újabb egészséges harminc százaléknyit kitesz a fehérje, a húspogácsából. A maradék húszas pont a zöldség lesz. A rost is megvan. A gond csak az, hogy egy jókora házi hambi az egész napi ajánlott kalória bevitelt is képes kiadni. A reggeliről és a többiről tehát hallgassunk, és persze az olajban sütött krumpliszálakat csak díszítésnek használjuk. De legalább a wellness jegyében nincs benne se színezék, se tartósítószer, mint az agyonszidott „fesztfúd” társaiban. A jó házi hamburger alapja pedig nem más, mint a zsemle, amibe a jól átsütött marhapogácsánkat belerakhatjuk. Házi pedig attól lesz, hogy amit csak lehet, mi magunk csinálunk. „Nagyon állat.” Nekem ezt mondta a piciny családom. Az.
Elsőként a hozzávalók, 8 darab puffancshoz:
párórányi türelem, 60 dkg sima liszt, 2 dl nem akármilyen tej, 1 dl natúr joghurt, 2 tojás, 4 evőkanál olaj, 2 evőkanál cukor, 2,5 dkg friss élesztő, vagy 1 csomag szárított élesztő, csipetnyi só
ami nagyon kell:
szobahőmérséklet és sütőpapír
Mázlista vagyok, van kenyérsütő gépem. Egyetlen egyszer sem sütöttem benne kenyeret, azt a sütőben szoktam. De a dagasztó-kelesztő funkciójának minden nap hasznát veszem. Beleadagolom az aktuális sütnivalóm hozzávalóit, benyomkodom a 13-as programot, és a munka dandárját elvégzi helyettem. Kavar, dagaszt, keleszt, pittyog. Ha van a kezed ügyében ilyen masina, akkor tudod a dolgod. Vegyük úgy, hogy nincs gép, csak a két kezem. Elsőként kipakolom a hűtőből a romlandó hozzávalókat. Mindennek szoba hőmérsékletre kell melegedni, ez tényleg nagyon fontos.
Hozzávalók előkészítése:
Egy tojást kézmeleg vízbe teszek, kádfürdik, héjastól. Közben készül a kovász. 1 dl tejet bögrébe öntök. A nem akármilyen tejet persze. A jó kelt tészta igényes típus, a friss, legalább 2,8 %-os tejet szereti. Az enyém 3,5 %-os, megadom a módját. A dobozos, tartós tej is megteszi, de nem az igazi. A tejet beteszem a mikróba, picit melegítem, nem forralom, csak langyosítom. Kiveszem, beleteszek egy teáskanál cukrot, felkeverem, majd belemorzsolom a friss élesztőt. Ha nincs, jó a szárított is. Ha gépbe pakolod, oda csak azt ajánlom. Jól elkavarom. Lefedem egy darabka fóliával. Azért azzal, hogy lássam, mikor kezd futni. Amikor centire van a bögre tetejétől, akkor jó. Figyelek rá fél szemmel, nehogy túlfusson.
A hozzávalók összegyúrása, a kelesztett élesztővel:
Közben a lisztet egy nagy keverőtálba szitálom. A szitálás is fontos. Tényleg az, és szóltam is az elején, hogy legyél türelmes. Ha nincs szitád, használj tésztaszűrőt, a lényeg az, hogy a zacskóban összenyomódott liszt levegőhöz jusson. Ráöntöm a felfutott élesztőt a lisztre, a tojást kicsit felverem, beleöntöm, és így teszek a többi hozzávalóval is, szépen sorjában.A másik deci tejet és a joghurtot is melegítem, összekeverve a mikróban, langyosra persze. Ekkor szépen, komótosan elkezdem összegyúrni a tésztát, a kezemmel a tál széléről, befelé haladva a jó irány. Az elején tapad, ragad, aztán kezd tészta formája lenni. Ha nem vagy biztos magadban, fél kiló lisztet tegyél a tálba, a maradékot a tiszta bal kezeddel apránként szórd hozzá, úgy könnyebb. Ha gondolod, vedd elő a robotot, tedd fel azt a karját, ami úgy néz ki, mint egy spirálos dauer csavaró, és azzal keverd össze. Hihetetlen, de képes rá. Amikor megvagyok, kiemelem a tésztát, meglisztezem a tál alját, visszarakom a tésztát, letakarom a tálat.
Kelesztés:
Most egy jó fél óráig nincs dolgom vele, de vigyáznom kell, ne érje huzat. Ne emelgesd percenként a takaróját, hagyd kelni. Most kell láthatóan megdagadnia. Ha nem vagy biztos abban, hogy ez mit is jelent, vedd elő a mobilodat. Fotózd le a kelesztés elején, nézd meg egy fél óra múlva, és hasonlítsd össze a képpel. Ne tedd a radiátorra, az nem meleg helyen kelesztés. Elég neki a 20-22 fokos konyha. Ha megkelt, fogom a gyúródeszkát és szépen átgyúrom, ha nem, kap még tíz percet. Ha nincs deszka, lisztezd a konyhapultot, az is megteszi. Nyolc, nagyjából egyenlő darabra osztom a tésztát, azokból kis cipókat formázok.
Formázás, újra kelesztés és sütés:
A sütővel kompatibilis tepsimet beterítem sütőpapírral. Sütőpapír legyen. Ha nincs, alaposan kend ki a tepsit olajjal, elkészül így csak, csak kérgesebb lesz az alja. Rápakolom a cipókat, egyenletes távolságra egymástól, majd letakarom egy másik, méretre szakított sütőpapírral. A konyharuhát nem jó rátenni, mert nem tud rendesen újra kelni, és csak nevében lesz puffancs. Papír törlőkendőd csak van, takard azzal. Most megint pihen, úgy egy újabb fél órán át láthatóan dagad. Megint lehet használni a mobilodat. Közben előmelegítem a sütőt, 200 fokra. Ez gázsütőn kicsit több, mint közepes, de nem a csirkének szánt forró fokozat. Légkeverés használat itt sincs. Az nem tésztához kitalált funkció. Megkenem a másik, felvert, egész tojással a puffancsokat, és becsúsztatom a tepsit a sütő alsó egyharmadára. Aláteszek, csak úgy a sütő aljára egy vízzel félig töltött tepsit. Párásítok. Ez fontos, nem elhagyható. Ha nem párásítasz, kérges, száraz és kemény lesz a puffancsod. Így sütöm, amíg szép piros nem lesz, de úgy látom, ráférne még egy kevés sütés. Ekkor kiveszem alulról a vizes edényemet, vigyázva, mert forró vízzel lesz dolgom. Az alja nem pirul, amíg párásítok, mostantól még kell úgy öt, nyolc perc, amíg utol nem éri a tetejét a pirulásban. Amikor úgy látom, kész, egyet kiveszek, megnézem az alját, ha már pirult, készen vagyok. Összesen úgy negyven perc kellett neki.
Türelmes most mindenki, kivárja, amíg ehetőre hűl. A forró tészta tényleg megfekszi a gyomrodat.
Ha jó lett, ismételj, legközelebb hosszúkásra formázd, az lesz a molnárka.
Hozzávalók előkészítése:
Egy tojást kézmeleg vízbe teszek, kádfürdik, héjastól. Közben készül a kovász. 1 dl tejet bögrébe öntök. A nem akármilyen tejet persze. A jó kelt tészta igényes típus, a friss, legalább 2,8 %-os tejet szereti. Az enyém 3,5 %-os, megadom a módját. A dobozos, tartós tej is megteszi, de nem az igazi. A tejet beteszem a mikróba, picit melegítem, nem forralom, csak langyosítom. Kiveszem, beleteszek egy teáskanál cukrot, felkeverem, majd belemorzsolom a friss élesztőt. Ha nincs, jó a szárított is. Ha gépbe pakolod, oda csak azt ajánlom. Jól elkavarom. Lefedem egy darabka fóliával. Azért azzal, hogy lássam, mikor kezd futni. Amikor centire van a bögre tetejétől, akkor jó. Figyelek rá fél szemmel, nehogy túlfusson.
A hozzávalók összegyúrása, a kelesztett élesztővel:
Közben a lisztet egy nagy keverőtálba szitálom. A szitálás is fontos. Tényleg az, és szóltam is az elején, hogy legyél türelmes. Ha nincs szitád, használj tésztaszűrőt, a lényeg az, hogy a zacskóban összenyomódott liszt levegőhöz jusson. Ráöntöm a felfutott élesztőt a lisztre, a tojást kicsit felverem, beleöntöm, és így teszek a többi hozzávalóval is, szépen sorjában.A másik deci tejet és a joghurtot is melegítem, összekeverve a mikróban, langyosra persze. Ekkor szépen, komótosan elkezdem összegyúrni a tésztát, a kezemmel a tál széléről, befelé haladva a jó irány. Az elején tapad, ragad, aztán kezd tészta formája lenni. Ha nem vagy biztos magadban, fél kiló lisztet tegyél a tálba, a maradékot a tiszta bal kezeddel apránként szórd hozzá, úgy könnyebb. Ha gondolod, vedd elő a robotot, tedd fel azt a karját, ami úgy néz ki, mint egy spirálos dauer csavaró, és azzal keverd össze. Hihetetlen, de képes rá. Amikor megvagyok, kiemelem a tésztát, meglisztezem a tál alját, visszarakom a tésztát, letakarom a tálat.
Kelesztés:
Most egy jó fél óráig nincs dolgom vele, de vigyáznom kell, ne érje huzat. Ne emelgesd percenként a takaróját, hagyd kelni. Most kell láthatóan megdagadnia. Ha nem vagy biztos abban, hogy ez mit is jelent, vedd elő a mobilodat. Fotózd le a kelesztés elején, nézd meg egy fél óra múlva, és hasonlítsd össze a képpel. Ne tedd a radiátorra, az nem meleg helyen kelesztés. Elég neki a 20-22 fokos konyha. Ha megkelt, fogom a gyúródeszkát és szépen átgyúrom, ha nem, kap még tíz percet. Ha nincs deszka, lisztezd a konyhapultot, az is megteszi. Nyolc, nagyjából egyenlő darabra osztom a tésztát, azokból kis cipókat formázok.
Formázás, újra kelesztés és sütés:
A sütővel kompatibilis tepsimet beterítem sütőpapírral. Sütőpapír legyen. Ha nincs, alaposan kend ki a tepsit olajjal, elkészül így csak, csak kérgesebb lesz az alja. Rápakolom a cipókat, egyenletes távolságra egymástól, majd letakarom egy másik, méretre szakított sütőpapírral. A konyharuhát nem jó rátenni, mert nem tud rendesen újra kelni, és csak nevében lesz puffancs. Papír törlőkendőd csak van, takard azzal. Most megint pihen, úgy egy újabb fél órán át láthatóan dagad. Megint lehet használni a mobilodat. Közben előmelegítem a sütőt, 200 fokra. Ez gázsütőn kicsit több, mint közepes, de nem a csirkének szánt forró fokozat. Légkeverés használat itt sincs. Az nem tésztához kitalált funkció. Megkenem a másik, felvert, egész tojással a puffancsokat, és becsúsztatom a tepsit a sütő alsó egyharmadára. Aláteszek, csak úgy a sütő aljára egy vízzel félig töltött tepsit. Párásítok. Ez fontos, nem elhagyható. Ha nem párásítasz, kérges, száraz és kemény lesz a puffancsod. Így sütöm, amíg szép piros nem lesz, de úgy látom, ráférne még egy kevés sütés. Ekkor kiveszem alulról a vizes edényemet, vigyázva, mert forró vízzel lesz dolgom. Az alja nem pirul, amíg párásítok, mostantól még kell úgy öt, nyolc perc, amíg utol nem éri a tetejét a pirulásban. Amikor úgy látom, kész, egyet kiveszek, megnézem az alját, ha már pirult, készen vagyok. Összesen úgy negyven perc kellett neki.
Türelmes most mindenki, kivárja, amíg ehetőre hűl. A forró tészta tényleg megfekszi a gyomrodat.
Ha jó lett, ismételj, legközelebb hosszúkásra formázd, az lesz a molnárka.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése