2011. április 11., hétfő

Lehet rozsból jó a metélt tészta?



Rozsliszt, rozskenyér, rozstészta. Rozs és rozs és rozs. Finom és egészséges és tápláló. Nekem így, másnak lehet sehogy. A rozs megosztó, vagy nagyon szeretik, vagy semmi áron nem kérik. Időnként rám tőr a térítés, ha olyannal találkozom, aki nem szereti, vagy egyenesen fújolja. Próbálkozom, hogy ez biztosan azért van, mert még nem evett jót. A rossz minőségű, barnának eladott, rozst csak mutatóban látó kenyérről már írtam, azt most nem szidom. Folytatnám inkább rossz rozstésztával a szapulást. Nem írom le a márkanevet, mert nagyjából sejtem a következményét, de annyit célozgatnék, hogy árulnak diétához szánt barna színű tésztákat. Inkább vékonyulok sportolással, minthogy ilyen tészták egyek. Vagy nem eszem, semmilyent. Rémes  volt, konkrétan kidobtuk. Gondolom a fújolók is hasonlót kóstolhattak. Van azonban jóféle is, készen, azzal csupán az a baj, hogy ritkán lehet hozzájutni, de mellé is lehet fogni. Szép csomagolás, kiábrándító kóstolás. Ezen okok miatt, megpróbáltam itthon gyártani, hátha az a gond, hogy a rozs nem is való tésztába. De való, most már tudom.

Ami kell, úgy 4-5 emberes adag tésztához:
40 dkg sima búzaliszt
15 dkg sima rozsliszt
3 egész tojás
3 dl víz
1 evőkanál olíva olaj

Legszívesebben kizárólag rozslisztből gyúrnék, de a kenyerek készítése során, és pékekkel konzultálva megtanultam, hogy a rozshoz keverni kell búzát is, mert önmagában lehetetlen vele „dolgozni”. Nekem legalább is nem megy, a pékeknek sem igazán. A tapasztalat alapján kimérek 35 deka sima lisztet, és a tálamba szitálom, hozzákeverek 10 deka rozslisztet. Ez az arány a kenyereknél is működik. Hozzáteszek 3 enyhén felvert tojást, kap egy kis olíva olajat, egy lapos teáskanál sót, majd hozzáöntök 2 dl vizet, és gyúrom. Elnyel még egy deci vizet, nem hiába tartják az olaszok, hogy tésztánál, tojásonként egy deci víz a kellő mennyiség. Innen megy érzésre. Ha túl lágy, kap még egy kis lisztet innen, egy kicsit onnan.  Kemény tésztát gyúrok, és letakarva hagyom pihenni egy negyed órát, majd a lisztes deszkára borítom, kicsit átgyúrom.  Most 8 cipóra osztom a tésztát, majd elkezdem nyújtani. Most az a gond, hogy nem tudom, milyen a gép, amit használsz, de nagyjából az ötös szélességen. Újra nyújtom, most már a kellően lapost  adó, nagyjából hármas résen. A rozsliszt dolgozik, nehezebb a nyújtás, mint a sima lisztes tésztánál, kissé ragad,  megszórom a csíkokat sima liszttel, hogy ne tapadjanak annyira. Amikor az összes cipó megvan, akkor felteszem a gépre a metélt vágó „előlapot”, és szépen lassan átengedem rajta a lapos tésztákat.  Legközelebb dupla adagot tésztát csinálok, és a felét simán felvagdalom, abból lesz a zöldséges lasagne. (Hadd írjam le, hogy lazannya. Köszönöm. ) 
Ha nincs gép, akkor nyújtsd ki a cipókat olyan laposra, amilyenre csak tudod, és vágd fel egy éles késsel, vagy pizza vágóval.  Amikor a metélt vágás jön, mindig úgy érzem, most kéne növesztenem még két kezet, mert a tészta be- ki mozgatása, a vágó tekerése, és a metéltcsíkok felfogása ennyit igényel. Most „kéznél” van a Férjem, készségesen tolja, húzza a tésztát, tekeri a gépet. Megállapítjuk, hogy nem is akkora hülyeség a motoros tésztagép. Innen kicsit lassul a folyamat, egy csíknyi metéltet vágunk, két-két szálat rakunk egy vastag papírtörlő csíkra, egy kupacba, nagyjából ennyi tud egyben száradni, csomósodás nélkül. Amikor elfogynak a cipók, és a nagy asztal megtelik a száradó tésztakupacokkal, készen vagyunk.
Ha akarod, főzheted frissen is, vagy másnap. Negyed órát fő, olíva olajos, sós vízben. Kavargasd közben, és néha teszteld le, hol tart. Ha kiszárítod, kell neki úgy három nap, akkor tedd papírzacskóba, fémdobozba a kupacokat, és vedd elő, amikor rozsos tésztát képzelsz el a szószod alatt.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése