Joghurtos lencsefőzelék, bundázott párizsival

A kedvencek kedvence. Nem csak a főzelékek között az első, hanem általában az ennivalók között is előkelő helyen áll. Ez van. Adhatsz nekem akármit enni, én akkor is azt szeretem, ami egyszerű. Nem elkészítésre, hanem ízre. Hiába. A vajas kenyér is toplistás, de az izé, kimondhatatlan nevű bigyóval, amit soha se nem halottam módon készítenek, na az nem lesz a listámon. A fűszerezés ugyan ez az eset. Ha ezer féle íze van, és olyan csípős, hogy azonnal vizet akarok, na akkor csalódott leszek :) A menzatulajdonos sem sokkal nyitottabb, hétköznap bizony boldogan ül a "főzi" elé. Ha "nemfinom" az ennivaló, akkor eljön nála a világvége. Ez az egyik oka annak, hogy a lakáskulcsával menzázik ) A rántott párizsi hallatán meg csak úgy csillog a szeme. Akkor hát  főzzünk egyszerűen, én pedig ígérem, ha ezzel a főzelékkel elkészülsz, ebből kiindulva, fejben már tudsz készíteni úgy fél tucat variációt.

A hozzávalók, úgy 4-6 személyre:

kb. 5 literes laposabb főzőedényre számolva

1/2 kg vízbe áztatott, szárított lencse

6-10 gerezd fokhagyma

6-8 babérlevél

1 teáskanál őrölt kömény, vagy római kömény

1 pohár natúr joghurt, vagy tejföl

4-6 evőkanál liszt

2 evőkanál balzsamecet, vagy sima ecet

só

ha rántod, 1/2 dl olaj

étkezési keményítő, készenlétbe

A feltéthez:

30 - 40 dkg párizsi, egyben

4-5 tojás

liszt és zsemlemorzsa a panírozáshoz

olaj a kisütéshez

Első dolgom, hogy előző este beáztatom a lencsét. Megmosom, és átöntöm egy akkora műanyagba, hogy a mennyiségéhez képest dupla vízzel tudjam felönteni. Ha ezt elmulasztottad, akkor most mást fogsz készíteni, mert a száraz lencsét főzni nagyjából lehetetlen küldetés. Soha nem puhul meg, főzheted úgy két órát. Másnap leszűröm, és egy laposabb edénybe rakom. Annyi vizet adok hozzá, hogy ellepje, és még úgy egy bő centi legyen a tetején. Lefedem, felforralom, és forráskor teszem a pucolt fokhagymát, a babérleveleket, sózom, és hozzáadok egy kiskanál köményt. Utóbbiból nem kell több, így nem lesz köményíze, viszont éppen elég ahhoz, hogy a puffadást, amitől közösségben, fitnesz teremben kínos jelenségekkel szabadulnék, elkerüljem. "Lassabbra" veszem a hőfokot, és puhítom. nem egészen fél óra, és készen leszek. 

Addig panírozom a párizsit. Olyat választok, amiben nem csak ipari zsírszalonna van, hanem hús :) Majdnem bő ujjnyi szeleteket vágok, majd duplán bundázom. A sima liszt - sózott, felvert tojás - morzsa sorrendet még egy tojásos és morzsás merítés követi. Így a vastagsága nem engedi, hogy a széle felgöndörödjön az olajban, a bunda meg biztosan nem mállik atomokra. Mire megvagyok, a főzeléket lehet habarni. 

Rántást is csinálhatsz, ahhoz leírást itt találsz.. Csak duplázd a mennyiséget, mert különben levesed lesz, nem főzeléked. Egy tálba öntöm a joghurtot, merek hozzá egy szedőkanál levet a főzelékről. Ha rántod, akkor  most öntheted is rá a besűrített lencsére.
Lassan, egy kézi habverővel kavarom a joghurtot, úgy adagolom hozzá a lisztet, amíg sűrű nem lesz. Akkor rámerek még egy  szedőkanálnyi forró levet, elkavarom, majd hozzáöntöm a lencséhez, majd alaposan összeforralom, közben néha átkavarom. A főzelék csalóka. Ne legyen rajta több víz, mint ami bőséggel ellepi, mert akkor rengeteg liszt kell a sűrítéshez, ami nem csak az ízét, de a kalória mennyiséget is rossz irányba viszi.  Forrald meg, mielőtt tovább lépsz, hagyd hatni a sűrítő anyagot. Ha híg, akkor merjél vissza a joghurtos edénybe úgy két decit, adjál hozzá két evőkanál keményítőt (vagy megint lisztet, ha csak az van), kavard csomómentesre, és azzal sűrítsd még egyszer. Joghurt helyett jó a tejföl is. Ha összerottyant a liszttel, belekanalazom az ecetet, összekavarom, lehúzom a melegről, fedem, és kicsit állni hagyom. A meregetés fontos, mert ha hideg a joghurt, vagy túl sűrű a lisztes keverék, a habarásod csomós, darabos lesz.

Most a panírozott párizsit bő, forró olajban kisütöm. Úgy szedem ki, hogy papírtörlőn csepegtetem, majd egy papírtörlővel bélelt laposabb tálba halmozom. Magamnak főtt tojással tálalom.