A póréhagyma leve

Elkezdem lassan feltölteni az üres menüpontokat, ne csúfoskodjanak nekem tartalom nélkül. Levesek témában nem vagyok az a hű és há. Első nagy hibám, hogy képtelen vagyok egy étkezésnyit készíteni, hiába indulok neki így, a végén mindig tele lesz egy fazék. Mindig az az érzésem van, hogy kevés, és valaki még szedne, de már nem lesz mit. Ezzel szemben mindig marad másnapra, vagy a mélyhűtőbe egy adag. A második hiba, vagy inkább szokás a vegaságomból ered. Nem nagyon készítek húsos lét, hacsak nem a klasszikus húslevest. A leves az nálunk azért van, hogy rostot, zöldséget együnk. Így a gulyást és társait csak nagy ritkán, külön kérésre veszem be a menzamenübe. Nos. Arra gondoltam, az első leves legyen itt a hagymalé, póréból. Annyi kelt tészta recept van már kiposztolva, legyen egy kalóriaszegény leves, ellenpontnak. A póréhagyma leves pedig pont olyan. Nincs száz kiló-kalória ebből egy adag.

Amit be kell szerezned, 6-8 személyre:
kb. 4,5 liter leveshez

3 szép szál póréhagyma

2-3 közepes sárgarépa

1 dl száraz fehérbor

2-3 liter zöldségből főzött levesalap, vagy 2 leveskocka

1 teáskanál őrölt fehér bors
1 teáskanál őrölt szerecsendió

só

kb. 1 dl étolaj

kb. 3 evőkanál liszt

kb. 10 dkg mozzarella sajt és néhány grissini szál, betétnek

Felszeletelem a megpucolt hagymát. Nem túl vékony karikára aprítom, a zöld szárat is használom. A répát is  szolidan hámozom, karikázom. Kisujjnyi olajat öntök a hatliteres főzőedény aljára, melegítem, majd beleszórom a répaszeleteket, megszórom sóval, és addig kavargatom, amíg tapadni nem kezd. Felöntöm annyi vízzel, hogy éppen ellepje, leveszem a hőfokot, fedem és hagyom félig párolódni. Ha már puhul, leveszem a fedőt, hagyom a vizet elfőni, majd rápakolom a hagymakarikákat. Jól átforgatom, közben sót szórok, fűszerezek. A sóval itt már óvatos vagyok, mert amit még tenni fogok bele, abban már eleve lesz só. Ha túl száraz, kap egy kevés vizet, majd rászórok annyi lisztet, hogy vékonyan elfedje a zöldségeket. Jól összekavarom, vigyázok, le ne tapadjon. Felöntöm a borral, majd annyi vízzel (vagy zöldséglevessel), hogy a karikákat elfedje. Rémesen néz ki, ezt ilyenkor mindig megállapítom, de tudom, hogy a végén ételformát ölt, nem aggódom. Sokszor használok leveskockát. Most a sztárszakácsok biztosan hörögnek, én meg vonom a vállamat. Igyekszem jobb minőséget hozni, amiben szárított zöldség van, az ízbombákat kerülöm. Tudom, hogy  így is művi hozzávaló, de ez van. Ha van itthon a fagyasztóban leveslé, akkor örömmel azt használom, de nem vagyok étterem, nincs hűtőkamrám, hogy ilyesmit is tároljak. Beledobom a kockákat, és fedő nélkül felforralom a levest. Ne tedd rá a fedőt, mert a liszt miatt sprintelni fog az edényből, aztán takaríthatod. Amikor felforrt, felöntöm annyi vízzel, amennyire sűrűre szeretném, innen már fedővel forralom, majd lassabbra veszem, és éppen csak bugyogva főni hagyom. Addig fő, amíg a répa puha nem lesz, és határozottan levest nem látok a fazékban. Ez összességében, elejétől a végéig egy szűk óra. Szedésnél egy darabka sajtot, és egy-egy grissini darabkát dobok a tányérokba. Bármi mást tehetsz, volt már olyan menzás, aki tejfölt is kért bele. Ahogy csak akarod.
Még annyit hozzáteszek, hogy a só a te dolgod, ahány féle, és ahány ízlelő, annyi eltérés. A fűszerezés ugyan ez a téma. Én nem szeretem a sós, fűszeres ételeket, ennél a levesnél a hagymát szeretném ízlelni, nem a borsot. Lényeg, hogy majd kitapasztalod, én a minimális mennyiséget adom.