2011. május 28., szombat

A pipikék, Tula néni, az amerikai és a kalória számolgatás: almás pite variációk

A pipikék legje: almaválasztás

Bobbinak vannak pipijei. A pipi szó jelentése nálunk az, amikor Bobbi a téboly szélére üldöz valamelyik remekbe szabott szokásával. Az alma evés. Az a pipikék legje. Merthogy Bobbi komolyan veszi az angol mondást, miszerint: An apple a day keeps the doctor away. Magyarán: napi egy alma távol tart az orvostól. De még ennél is komolyabban veszi az alma kiválasztását, vagy inkább kiválasztatását. Minden héten hozok legalább 10 darab almát, nehogy abba a hibába essek, hogy reggel a tízórais csomag alma nélkül induljon útjára. Az maga lenne a tragédia. Pipike numero 1. Nem mindegy, hogy milyen alma, de nagyon nem mindegy ám. Komoly zsörtölődés lehet abból, ha nem elég ropogós, nem elég savanykás, nem elég zöld, nem elég piros, nem elég nagy. Hisztéria széle állapot egy kásás alma, vagy egy piros, amikor zöld az aktuális kedvenc, például. Pipi numero 2. 
A pipikék ellen hozok 10 almát, hogy legyen bőven, nehogy utolérjen a pipi egyes. Az elsőnél kiderül, hogy pipi kettes fokozat. Másnap útba ejtem a zöldségest, hozok másfélét, nehogy azért kelljen majd felnőtt korában analízisre járnia, mert gyerekként nem pontosan jó almák evésére kényszerítette az anyukája.
Ilyenkor van az az eset, hogy a kiszavazott almák csapatosan, szomorúan, cserbenhagyottan várnak. Nincs mit tenni, pitét kell tölteni belőlük, mielőtt megfonnyadnának.


Tula néni almás pitéje - Polcz Alaine könyvéből

Polcz Alaine-t nagyon szeretem. Rajongom. Nem szakács, nem is cukrász volt. Tanatológus, Mészöly Miklós felesége. Ha van olyan, hogy példakép, nekem Polcz Alaine a példaképem. Egy asszony, akitől picit talán "élhetőbb" lett a világ. A szakácskönyve pedig. P e d i g. Amikor megvettem, hazahoztam, és kiolvastam. Volt szerencsém vele találkozni is. A hipnózisról forgattunk egyszer egy filmet, egyik alanya volt. Küzdöttem rendesen magammal, hogy viselkedjek, ne dugdossam az orra alá a könyveit, hogy dedikálja, vagy ne dicsérgessem szembe úgy, hogy az már kínos.
Ha teheted, szerezd be a könyvet, a címe: Főzzünk örömmel! Amúgy se kép, se cifra tördelés. Rajzlapszerű oldalak, betűk. De a tartalom, na az mindent visz.
Addig is, tolmácsolom a 212 - dik oldalon található pite leírását. Így kezdődik: "Tula nénitől tanultam, 1940- ben. A kedvencem!" Annyiszor elolvastam már a recepteket, hogy tudom fejből :) A töltelék menzás módon készül, mivel azt írja a könyv "tetszés szerint".

Hozzávalók:
a tésztához: 65 dkg liszt, 25 dkg vaj, vagy margarin, 25 dkg cukor, 3 tojás sárgája, 1 tojás fehérje, tejföl (amennyit felvesz) - nálam 2 bő evőkanál, 1 citrom reszelt héja és egy fél citrom leve, 1 teáskanál szódabikarbóna
a töltelékhez:  5-6 közepes alma, 1 citrom reszelt héja, 3 evőkanál barna cukor, 1 evőkanál méz (helyette lehet 3 evőkanál kristálycukor), 1 teáskanál fahéj, fél teáskanál őrölt szegfűszeg és ánizs, 10 dkg darált dió, vagy török mogyoró (ezt el is hagyhatod)


Elsőként a tölteléket készítem, mert annak hűlnie kell majd.  Meghámozom az almát, kiszedem a magházat, lefejtem a száracskákat. A reszelő nagyobb lukán aprítom. Odateszem párolni, de plusz levet nem adok hozzá. Pont azért melegítem, hogy engedje el a feles levet, és félig átpuhuljon. Kanalazok hozzá cukrot, mézet, fűszereket, citrom héjat, és úgy 5 percig forgatom. Amikor már több levet nem enged, hűlni hagyom. Addig készítem a tésztát.


A pitetészta hozzávalóit egy nagyobb tálba teszem, alul a szitált liszt, aztán a többi, sorban. A margarint a reszelő nagyobb lukán átnyomkodom, így könnyebb vele megküzdeni. Elkezdem összegyúrni. Elsőre olyan, mintha ez lehetetlen lenne, de összeáll. Ha nagyon nem, akkor még egy kanál tejföl mehet hozzá. Kétfelé veszem a cipómat. Lisztezett deszkán, a tepsihez igazodó lapot nyújtok az egyik félből. Nem kell nagyon cifrázni, ha kicsit rojtos a széle, vagy nem miniméterre tepsiméret, az nem baj. Óvatosan feltekerem a tésztát a nyújtófára, átemelem a papírral bélelt tepsire, és kitekerem a lapot. Belenyomkodom, itt és ott kicsit megnyújtom, hogy illeszkedjen a formához. Úgy is jó, ha nyújtás után kétfelé vágod, átrakod egymás mellé a tepsibe, és a széleket egymásra lapogatod. Rákanalazom az almatölteléket. Nem szűröm le, de a levét az edény alján hagyom. Megszórom a pirított mogyoróforgáccsal, majd kinyújtom a tészta másik felét. Ráemelem a töltelékre, és kiszurkálom egy villával, itt és ott. Így fog távozni a feles gőz a belsejéből. Megkenem a tetejét a töltelék kiengedett levével, majd kap egy vékony tojás fehérje réteget is. Ettől lesz a tető ropogós. A maradék levet megiszom :) 
Előmelegített, 190 fokos sütőben, középen, nagyjából 40 percet sütöm, amíg sötétbarna nem lesz a tészta. A cukros lé hamar pirul, már egy negyed óra múlva olyan, mintha kész lenne, de csak mintha. Hagyom hűlni, majd Bobbi plusz két kezével, háromra egy deszkára emeljük a kész pitét, kockára vágom, és egy nagyobb tálra halmozom. Kiteszem a pultra, mellé egy kis porcukrot rakok, amit mindenki úgy szór, ahogy éppen kedve tartja.


Almás pite, mínusz kalória

Amikor Bobbit fél évre kemény diétára fogtam, mindenféle sütiből próbáltam diétás változatot készíteni. Általános tapasztalat, hogy a sütemény az desszert, és hizlal. Vagy megbékélsz ezzel a gondolattal, és lemozgod, vagy tartsd tőle távol magad. Életemben annyi illúziónak sem jó, sütinek látszó rémséget nem készítettem. A diétás bejgli például: kuka. Nem így a kekszek, és az almás pite. Egy klasszikusból leszelt kocka és a mínuszos között 40%- nyi kalóriát lehet megspórolni, ami végeredményben nem több szénhidrát, mint egy túró rudi tartalma.

Kalóriaszegény almás pite, hozzávalók:
A tésztához: 65 dkg teljes kiőrlésű liszt, 25 dkg light, dobozos margarin,  vagy szójavaj, 15 dkg gyümölcs cukor, 3 tojás sárgája, 1 tojás fehérje, 2 evőkanál natúr joghur, 1 citrom reszelt héja és egy fél citrom leve, 1 teáskanál szódabikarbóna
a töltelékhez:  5-6 közepes alma, 1 citrom reszelt héja, 2 evőkanál gyümölcs cukor, 1 evőkanál méz, 1 teáskanál fahéj, fél teáskanál őrölt szegfűszeg és ánizs

Az elkészítés módja megegyezik Tula néni pitéjével. Az íze pedig kifejezetten jó.  



Amerikai almás pite

A férjem kedvence. A pitesütő tálról itt már - mással töltve - olvashattál. Amikor elkészül, kihűl, és kiveszem az első szeletet, nyomban a tálban szoktam hagyni egy villát. Férj egyszer csak elterül a kanapén, ölbe veszi a tálat, és komótosan kivillázza, amit a tálban hagyunk. Eleinte szóltam, hogy tányér, meg esetleg az asztalon kéne, és teli hassal aludni, azt hogyan....Van az a nézés, amiből érteni lehet, hogy hagyjad. Már nem szólok, sőt villát rakok, és viccesnek találom :)
Mellesleg nem értem az amerikaiakat. Egy nép, a sokszínű gasztro - kultúrával. Helyette az van velük, ami van. Érthetetlen, vagy is nem az, inkább tragikus. A házi hamburger mellett itt van mindjárt ez a végtelenül egyszerű, finom almás. Az amerikai.

Hozzávalók:
a tésztához: 35 dkg sima liszt, 18 dkg vaj, 2 evőkanál porcukor, csipet só, 3 dl jéghideg víz
a töltelékhez: 5-6 közepes alma, 3-4 evőkanál kristálycukor (nálam barna cukor), 1 evőkanál liszt, 3-5 dkg vaj, 1 teáskanál őrölt fahéj, fél teáskanál őrölt szerecsendió, 1 citrom leve


A lisztet tálba szitálom, rámorzsolom a vajat, teszem a cukrot és a sót. A jéghideg vizet adagonként hozzáadom, közben gyúrom. Ragacsos, nagyon puha masszát kapok, de kell bele a nagy pohár folyadék. Veszek két műanyag tasakot. A bal kezemre húzom az egyiket, belerakom a tészta felét, és ráhúzom a zacskót. A másik féllel megy ugyan ez azt attrakció. A mélyhűtőbe teszem, fél órát dermedni hagyom. Akkor jó, ha jegesedik a széle, szinte törik a zacskóban.
Amíg jegelem a tésztát, az almát megpucolom, majd félbe vágom, és szeletekre aprítom. Edénybe teszem, cukrozom, fűszerezem, majd kicsit megpárolom, hogy a felesleges levet kiengedje. Az eredeti recept szerint nem kell párolni, csupán alaposan összerázni a szeleteket a fűszerrel, cukorral. Amikor így készítem, vagy jó lesz, vagy nem. Ha nem túl leves az alma, jó lesz. Ha leves, akkor a töltelékből szépen kicsurog a sütő aljára, és tócsákban ráég. Na. Ezt utálom ám, úgyhogy én, ha leves az alma, bizony párolom, úgy, mint a Tula néni féle almás tölteléket.
A kissé dermedt tésztát az alaposan átlisztezett deszkára teszem. Az egyik zacskó tartalmát, igen gyorsan átgyúrom, hihetetlen sebességgel kört formálok belőle, a nyújtófára tekerem,  gyorsan átemelem a kivajazott pitesütő tálba. Úgy kell méretezni, hogy a kör alakú tészta nagyobb legyen a tálnál, amikor belesimítom, némi szél kilógjon belőle. 


Egy szűrőkanállal ráadagolom az almaszeleteket, majd megöntözöm úgy egy szedőkanálnyi lével, megszórom a liszttel, rákockázom a vajat is. 
Most a másik adag tésztát nyújtom, formázom, tekerem a fára, és emelem az almahalom tetejére.  A széleket összedolgozom, egy villa nyelével kétujjnyi távolságban össze is nyomom. Kiszurkálom a tetejét, hogy a gőznek legyen hol párologni, átkenem a megmaradt almalével.
200 fokon, ötven percig sütöm. Amikor elkészült, kötelező hűlni hagyni, hogy a tészta a feles nedvességet magába szívhassa. Langyosan szeletelem, rakom a villát a tálba, a szeleteket pedig a tányérokba adagolom. 





2 megjegyzés:

  1. Igen, az alma nálunk tényleg iszonyú pipi mivel utálom ha kásás az alma mert akkor valamivel kesernyésebb, és azt Anya szereti.A méret meg azért nem mindegy mert ha túl kicsi akkor éhes maradok.Akkor jó az alma ha nagy roppan és savanykás-édes az a tuti.A szín szerintem mindegy, bár az is igaz hogy a piros nagyobb....:) Anyu a pite nagyonnagyonnagyonnagyonnagyon fincsíííí!!! :)<3 <3 <3

    VálaszTörlés
  2. Na erről beszéltem én itt :)))) Most már azt sejtem, hogy az alma - pipi részben arról szól, hogy legyen miből pitét sütni... Mellesleg hogy maradnál éhen, amikor a kis csomagban ott lapul mindig valami plusz kis túlélő szeletke, hogy kibírd ebédig? Pipi 3. : éhen maradni, pipi 4.: rossz ízű étel :))))

    VálaszTörlés