Ma nem terveztem már bekapcsolni a sütőt. A VKF-re szánt színpompás ételt már posztoltam, és a málnatorta is elkészült, VKF ráadásnak. Aztán estére találtam okot a konyházásra. Kettőt is. Reggel Bobbi kiszökött a szakadó esőben, hogy pizsiben szedjen nekem orgonát, és a csokor kíséretében, a szívecskés szatyrocskájából kivehettem az anycinapi meglepetést is.
Azt hiszem érthető, hogy valamivel fel kellett avatnom, valamit ki kellett ma vennem vele a sütőből. A másik ok ennél prózaibb: tele a hűtő megbontott ezzel és azzal, és egy tucat zsemle szikkadt a tartóban. Fel kellett használnom, amit csak lehetett. Se receptet, se egyéb segédeszközt most nem használtam, csak előszedtem a sajtvégeket, bontott joghurtot. A többi meg alakult, valahogy útközben.
Amit használtam:
9 db vizes zsemle
10-15 dkg füstölt sonka
6 db tojás
kb. 3 dl natúr joghurt
kb. 1 dl tej
2 evőkanál házi medvehagyma pesztó
kb. 15 dkg sajt, vegyesen
kb. 10 dkg natúr krémsajt
só
kevés olaj
A tojást felvertem, beleöntöttem a joghurtot, a tejet, és kanalaztam rá pesztót, és kevés sót. A zsemléket széltében három darabra vágtam. Egy tepsit kikentem olajjal, majd egyenként bemártottam a zsemle szeleteket a tojásos cuccba. Amikor egy réteget leraktam, megszórtam reszelt sajttal, raktam néhány szeletke sonkát, majd jött a következő réteg ugyanígy, és a tetejére még egy, a bucikból. Rálötyögtettem a maradék tojásos levet, és ide meg oda kanalaztam egy kis krémsajtot. 210 fokos, előmelegített sütőben nem egészen negyed óra alatt összesült.
Mire elkészült a kíséretnek szánt darabolt paradicsom, zöld hagyma keverék, nyakon csapva némi sóval és balzsamecettel, már tudtam, hogy lett egy újabb színes étel a VKF-re. Kiszedtem egy adagot, amit a Férjem le is kapott a kikészített masinával, úgy az asztal felé fordultában. Hiába, ha terítőre kellene raknia valamit, akkor már inkább a levegőben, kézből próbálja. Csak azért nem ez lett a KÉP, mert a vízszintes nagyítás rálógna a menüsorra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése