Sokszor sütök klasszikus keverős kuglófot. Azt mindenki szereti. Ki lekvárral, ki kakaóval, és persze van, akinek mindegy, csak tegyem elé végre. A klasszikus kuglófról írom ezt, arról, amelyiknek csupán az alsó ötöde kakaós. Néhány piskóta rajongót kivéve, alapvetően mindenki erre a részre hajt. A húgom (Berta, nekünk simán Tüti) olyannyira, hogy minden alkalommal el is mondja, egyszer olyat kellene sütni (értsd enni), amelyiknek nincs piskótás része, csak kakaós. Elkezdtem próbálgatni. Na, ez a csokis keksz az egyik próba mellékterméke. Nem lett belőle kuglóf, a tésztája olyan sűrűre sikeredett, hogy nem mertem a formába tuszkolni. Álltam a konyhában, és azon tanakodtam, mivel kéne egy kicsit fellazítani. Végül vettem egy tepsit, és lesz, ami lesz alapon, belekanalazgattam. Na így készült el ez a csokis cookie, ami nem is az. A cookie ugyan is ropogós, csokidarabokkal. Ez nem az. Nem ropog, nem csokis. Puha és kakaós. Félúton a puszedli és a piskóta tallér közötti állapotban. Pont olyan, mint a kuglóf alja. Jut eszembe, kéne már sütni valamelyik nap egy adag rendes angol csokis kekszet is, az nem piskóta. Na térjünk a tárgyra végre. Elsőként a lista.
Ami kell hozzá:
15 dkg margarin, vagy vaj, 15 dkg cukor, lehet barna is, 4 egész tojás, 6 dkg kakaópor (nem a nyuszis), 1 cs. vaníliás cukor, ezt el is hagyhatod, 20 dkg sima liszt, fél teáskanál sütőpor, kevés tej, sütőpapír, feltétlenül
ha díszíted is:
1 tábla étcsokoládé, 5 dkg vaj, esetleg marcipán, vagy kókuszreszelék
Bekapcsolom a sütőt, 180 fokra. Ha gázsütőd van, ez nagyjából a közepes meleg, hármas fokozat. A légkeverést még véletlenül se használom, az sültekhez való, nem sütikhez. Elsőként a margarint nagyjából felkockázom, és beteszem a mikróba. Ha nincs mikró, akkor előre gondolkodj, vedd ki a hűtőből, hogy felpuhuljon. A mikróban csak addig hagyom, ameddig a fele olvadt, akkor kiveszem. Nem tudom mennyi idő, állok és bámulom. Inkább margarint használok, a bolti vajak nagy része rossz minőségű, alig van bennük zsírtartalom. Csak akkor használok vajat, ha nagyon az kell bele, a margarin biztosan nem jó. Ebbe jó az is. Veszem a habverő tálam. Ez nálam egy fém keverőtál, nálad, amid van. Elválasztom a fehérjét. A sárgákat abba a keverő tálba rakom, amiben a masszát fogom keverni. Most a fehérekből olyan kemény habot csinálok, hogy ha megfordítanám az edényt, egyben esne ki belőle a hab. Ha megvagyok, a margarint a nagy keverőtálba öntöm, a sárgákhoz, és hozzáadom a cukrot, alaposan felhabosítom. Nálam ez a sorrend, mindig. Ha a sárga lenne elől, el kéne mosni a robot „karját”, hogy ne érjen a fehérjébe a sárga. Akkor nem lesz jó a hab. A sárgás, margarinos keverékbe óvatosan beleforgatom a kakaóport. Sűrű, kap négy evőkanálnyi tejet. Itt leteszem a robotot, és fakanállal folytatom. Óvatosan beleforgatom a fehérje habot a margarinos masszába, majd szépen, adagolva beleszitálom a lisztet. Ha nincs szita, nem baj, akkor nagyjából nyolcadolva keverd bele a lisztet, végül a sütőport. Ha precíz vagy, a lisztbe elkeverheted a sütőport, én nem szoktam, de alaposan elkeverem a tésztában. Ha már haraptál rá keserű sütőpor csomóra, érted miért lényeges ez a pont. Ekkor veszem a sütőlapom, ami nekem akkora, mint a sütőm széle-hossza. Picit megvajazom, de csak annyira, hogy a sütőpapír ne csúszkáljon, majd bélelem a papírral. Ezt ne hagyd ki, kell a papír. Ha nincs, akkor szerezz, a tészta megvár hűtőben, semmi baja nem lesz addig. Ha eddig megvagyok, fogok egy evőkanalat, megvizezem, és elkezdek bő kanál adagokat pakolni a sütőlapra. Hagyok bőven helyet a halmok között, mert sülés közben dagadnak. A tészta jó sűrű, lehet igazgatni, hogy korongok legyenek. Nyomkodni nem ér, csak finoman lapogatni, egyengetni, a kezeddel is szabad. Ha tele a sütőlap, középre betolom a sütőbe, és nagyjából 12 percig sütöm. Akkor jó, ha óvatosan megpöckölöm egy kanállal az egyik korongot, és az elcsúszik a sütőpapíron. Nem tudok a szememre hagyatkozni, mert a kakaó miatt barnák a korongok, ha szemmel láthatóan barnulnak, az már feketedés, magyarán odaégetted. Úgyhogy böködj, ha csoszognak a papíron, és letelt a bő tíz perc, vedd ki a sütőből. Készen van az első adag, még egy sütőlapnyi lesz. Átrakom a tallérokat egy sütőrácsra, rakhatod tálcára is, amid kéznél van. Most kapnak még egy laza csokis bevonatot, szemük, szájuk lesz, marcipánból, cukorkából, vagy kókuszozok. Ha nincs kedved díszíteni, akkor hagyod kihűlni őket, és készen vagy. Gőz felett olvasztok egy tábla étcsokit, rakok mellé úgy 3-5 dkg vajat. Nem használok bevonót. Rémes állaguk van, az ízük sem az igazi. Étcsokit veszek elő, azért nem kell prémium minőség ide. Lényeg, hogy olyan íze legyen, amit magában is szívesen megennék. Van, hogy csak a csokit olvasztom, de az hidegre hűtve nagyon kemény héjat ad. Ha felolvadt a keverék, egyszerűen megkenem a tallérokat, és úgy teszem vissza a rácsra hűlni, majd amikor már dermedt a máz, díszítem. Most már mosolyognak.
Megjegyzésként ide írom, hogy Tütinek külön készült egy kis ufó is. Íme:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése