A szója az egyik legmegosztóbb alapanyag a konyhában. Két táborra szakítja az emberiséget: van, aki semmi áron a tányérjába nem tenné, van, aki meg el sem tudja képzelni az életet nélküle. Az ellenzők - kis hazánkban legalább is - sokáig egyszerűen csak úgy tartották, szóját az vesz, akinek nincs pénze húsra. Így inkább nem vettek. Ugyan ki szereti csórónak érezni magát? Aztán jött az első nagy egészség - tudatos hullám, attól kicsit nőtt a szója ázsiója. Mondván, magas a fehérje tartalma, ellenben nem zsíros. Ekkor viszont futótűzként terjedt a hír, hogy a szója egészségtelen. Sőt. Egyenesen mérgező. A legkisebb baj vele, hogy akadályozza a kalcium beépülését a csontokba. A legnagyobb, hogy nagyipari körülmények között állítják elő, toxikus anyagokkal vegyítve. Egyes kísérletek még azt is bizonyítják, hogy növeli a rákos megbetegedések kockázatát. Talán, ha húst és tejterméket feldolgozó nagyvállalataim lennének, én is igyekeznék a tudományra hivatkozva, (szója)csírájában elfojtani a konkurenciát.
Mondjuk az ázsiai népek körében igen népszerű minden, ami szójababból készül. Annyira nem vezetik a rákos betegségek okozta szomorú statisztikákat.
Érdemes egyébként most felállni, kimenni a konyhába, benézni a kamrába is, majd az asztalra tenni mindazt a kész élelmiszert, alapanyagot, amiben van valamilyen szója származék. Például szójalicitin. Tele lesz a konyhaasztal. Még tablettában is árulják, fogyókúrázóknak. Úgyhogy ez is csak olyan nem evés, mint amikor azt hallom, hogy valaki úgy diétázik, hogy nem eszik szénhidrátot, de joghurtot például igen. Abban is van szénhidrát, cukor, tejzsír, vélhetően némi szójalecitin is, stabilizátorként.
Ebből itt és most következik, hogy én speciel a másik táborba tartozom, bár nem eszem minden nap szóját. Viszont ideges leszek, ha a hiperben, bevásárlásnál hűlt helyét találom a granulátumnak. Ez elég gyakran megesik. Gondolom nem vagyok egyedüli felhasználó :) Vegaként abból készül a fasírtom, és a rakott - töltött ételeknél is azt használom, ha magamra is gondolok.
Bobbinak semmi kifogása a szója ellen, időnként a tányérja felett vitatkozik velem, hogy "Anya, ez hús." Nem. Azért érzi annak, mert a fűszerezése olyan, mintha hús lenne. De nem az.
Na és persze szójás bármi kapcsán mindig megemlékezünk Hofi Gézáról, aki Bobbi egyik nagy kedvence lett az évek alatt. Mondjuk nem azért szeretjük, mert népszerűsítette az egészségesebb étkezést. Elég csak az első nagyobb betegsége után készült jelenetre gondolni, amiben nem túl irodalmi módon jellemezte a szója állítólagos hashajtó hatását... Szerintem, amúgy nincs ilyen neki. Ettől még a menzán rendszeresen előkerül az az ominózus, hofis kis szösszenet, a szójáról.
Paprikát tölteni, szinte már csak szójával szoktam. Külön kérésre darált húsból is készül gombóc a paradicsomos szószhoz, de azt szójából nem is lehet készíteni. Rögvest elárulom azt is, hogy miért nem.
Szójával töltött paprika, paradicsomos szósszal, hozzávalók, 10 paprika töltéséhez:
10 + 2 db nagyobb, vastagabb húsú, tölteni való (tv :)) paprika, 20 dkg szója granulátum, 20 dkg kerek szemű rizs, 1 tojás, 1 kisebb fej vöröshagyma, 2 teáskanál őrölt fekete bors, só, (paprika őrlemény, ha szereted)
a szószhoz: 5 - 7 dl natúr paradicsom püré, 2 evőkanál cukor, só, 3-4 evőkanál liszt, 1 dl étolaj
ízlésed szerint: tejföl
Az első, nagyon fontos lépés, a "ruhapróba". A szójával töltött paprikákat feltétlenül állítva kell az edénybe tudni, ha elhasalnak, kiszökik belőlük a töltelék. Így fogom a lábosomat, ami egy 25 centi átmérőjű, 6 literes főzőedény. Még nyersen belepróbálom a paprikákat, nekem állítva 9 fér el így, tehát tízet tudok majd magtalanítva, kicsumázva bepréselni.
Első néhány töltögetős alkalommal sikerült túl sok szóját áztatnom, így kénytelen kelletlen megjegyeztem, hogy egy nagyobb paprikába 2 - 2 dkg, szója-rizs keverék fér. Ezzel számolhatsz.
A szóját meleg vízbe áztatom, nagyjából a száraz állapothoz képest, dupla mennyiségű vizet képes felszívni. Nem kell éjszakákon át hagyni, mire a paprikát előkészítem, pont jó lesz. Egy nagyobb szűrőn átnyomkodom, víztelenítem, majd a nedves szójához keverem a nyers rizst, a tojást, az apróra vágott hagymát, a fűszert, és megsózom. A húshoz képest erősebben lehet fűszerezni, a sót sem veti meg.
A paprikáknak kivágom a szárvégeit, folyó víz alatt kimosom belőlük a beragadt magocskákat. Nem kell az összeset, aki ragaszkodik, az marad.
A tölteléket szépen betuszkolom a paprikákba, lazán tömködöm. Kell a hely a párolástól duzzadó rizsnek, ha túlnyomkodnám, hasadna a paprika. A tetejénél úgy egy bő centit hagyok. A már megtöltött paprikákhoz, a tizenegyes és tizenkettes számú darabot felvágom, a töltött darabok száját a kis kockákkal nagyjából betömöm. Óvintézkedek, hogy a szójás keverék ne tudjon kiszaladni, elcsúfítva az egész edénnyi főznivalóm.
Ezért is más a szója, mint a hús. Nem fő egyből össze a rizzsel, ha meleg éri, úszni akar. Ezért sem lehet húshelyettes gombócot készíteni, vagy fedetlen főtt karalábét tölteni belőle. Atomjaira hullik, ha nincs körülötte valami, ami összetartja. Cserébe a főzési ideje szinte semmi se.
Belerakosgatom a fazékba a megtöltött, ledugózott paprikákat, jó szorosan pakolom. Elborítom az edényt, úgy nem dőlnek ezer irányba a paprikáim. Talpra állítom a fazekat, majd addig töltöm vízzel, hogy a paprikák feje éppen kilátszódjon. Fedőt rakok, így párolok.
Felforralom, aztán nagyon lassan főzöm, párolom. rakok a vízbe is egy kevés sót. Mire a paprika megpuhul, a rizses keverék kikandikál a dugó mögül, készen vagyok. Nem több a főzés idő, mint fél óra. Ha túlfőzném, nem tudnám sehogy kivenni a paprikákat.
Két kanál között, vagy egy nagyobb húscsipesszel kiemelem a töltött zöldségeket egy tálra. A léből egy litert átszűrök egy kisebb edénybe, hozzáöntöm a paradicsom pürét. Felforralom, majd egy szűk deci olajon, 3 kanál liszttel rántást csinálok, ezzel besűrítem, átforralom. Rántás készítéshez itt találsz még némi útmutatót. Cukorral, sóval ízesítem. Ha rám tör a fűszerláz, telerakom a szószt bazsalikom levelekkel, vagy gyömbérrel bolondítom.
Nem biztatlak, hogy egyél szóját, azt sem mondom, hogy ne tedd. Azt viszont igen, hogy a szójásan készített töltött paprika jóval könnyebb, mint a húsos ugyanaz. Nyáron, amikor a tévé paprika csapatostul sem egy vagyon, nem is biztos, hogy kell ennél nehezebb tányérba való.
Ebből itt és most következik, hogy én speciel a másik táborba tartozom, bár nem eszem minden nap szóját. Viszont ideges leszek, ha a hiperben, bevásárlásnál hűlt helyét találom a granulátumnak. Ez elég gyakran megesik. Gondolom nem vagyok egyedüli felhasználó :) Vegaként abból készül a fasírtom, és a rakott - töltött ételeknél is azt használom, ha magamra is gondolok.
Bobbinak semmi kifogása a szója ellen, időnként a tányérja felett vitatkozik velem, hogy "Anya, ez hús." Nem. Azért érzi annak, mert a fűszerezése olyan, mintha hús lenne. De nem az.
Na és persze szójás bármi kapcsán mindig megemlékezünk Hofi Gézáról, aki Bobbi egyik nagy kedvence lett az évek alatt. Mondjuk nem azért szeretjük, mert népszerűsítette az egészségesebb étkezést. Elég csak az első nagyobb betegsége után készült jelenetre gondolni, amiben nem túl irodalmi módon jellemezte a szója állítólagos hashajtó hatását... Szerintem, amúgy nincs ilyen neki. Ettől még a menzán rendszeresen előkerül az az ominózus, hofis kis szösszenet, a szójáról.
Paprikát tölteni, szinte már csak szójával szoktam. Külön kérésre darált húsból is készül gombóc a paradicsomos szószhoz, de azt szójából nem is lehet készíteni. Rögvest elárulom azt is, hogy miért nem.
Szójával töltött paprika, paradicsomos szósszal, hozzávalók, 10 paprika töltéséhez:
10 + 2 db nagyobb, vastagabb húsú, tölteni való (tv :)) paprika, 20 dkg szója granulátum, 20 dkg kerek szemű rizs, 1 tojás, 1 kisebb fej vöröshagyma, 2 teáskanál őrölt fekete bors, só, (paprika őrlemény, ha szereted)
a szószhoz: 5 - 7 dl natúr paradicsom püré, 2 evőkanál cukor, só, 3-4 evőkanál liszt, 1 dl étolaj
ízlésed szerint: tejföl
Az első, nagyon fontos lépés, a "ruhapróba". A szójával töltött paprikákat feltétlenül állítva kell az edénybe tudni, ha elhasalnak, kiszökik belőlük a töltelék. Így fogom a lábosomat, ami egy 25 centi átmérőjű, 6 literes főzőedény. Még nyersen belepróbálom a paprikákat, nekem állítva 9 fér el így, tehát tízet tudok majd magtalanítva, kicsumázva bepréselni.
Első néhány töltögetős alkalommal sikerült túl sok szóját áztatnom, így kénytelen kelletlen megjegyeztem, hogy egy nagyobb paprikába 2 - 2 dkg, szója-rizs keverék fér. Ezzel számolhatsz.
A szóját meleg vízbe áztatom, nagyjából a száraz állapothoz képest, dupla mennyiségű vizet képes felszívni. Nem kell éjszakákon át hagyni, mire a paprikát előkészítem, pont jó lesz. Egy nagyobb szűrőn átnyomkodom, víztelenítem, majd a nedves szójához keverem a nyers rizst, a tojást, az apróra vágott hagymát, a fűszert, és megsózom. A húshoz képest erősebben lehet fűszerezni, a sót sem veti meg.
A paprikáknak kivágom a szárvégeit, folyó víz alatt kimosom belőlük a beragadt magocskákat. Nem kell az összeset, aki ragaszkodik, az marad.
A tölteléket szépen betuszkolom a paprikákba, lazán tömködöm. Kell a hely a párolástól duzzadó rizsnek, ha túlnyomkodnám, hasadna a paprika. A tetejénél úgy egy bő centit hagyok. A már megtöltött paprikákhoz, a tizenegyes és tizenkettes számú darabot felvágom, a töltött darabok száját a kis kockákkal nagyjából betömöm. Óvintézkedek, hogy a szójás keverék ne tudjon kiszaladni, elcsúfítva az egész edénnyi főznivalóm.
Ezért is más a szója, mint a hús. Nem fő egyből össze a rizzsel, ha meleg éri, úszni akar. Ezért sem lehet húshelyettes gombócot készíteni, vagy fedetlen főtt karalábét tölteni belőle. Atomjaira hullik, ha nincs körülötte valami, ami összetartja. Cserébe a főzési ideje szinte semmi se.
Belerakosgatom a fazékba a megtöltött, ledugózott paprikákat, jó szorosan pakolom. Elborítom az edényt, úgy nem dőlnek ezer irányba a paprikáim. Talpra állítom a fazekat, majd addig töltöm vízzel, hogy a paprikák feje éppen kilátszódjon. Fedőt rakok, így párolok.
Felforralom, aztán nagyon lassan főzöm, párolom. rakok a vízbe is egy kevés sót. Mire a paprika megpuhul, a rizses keverék kikandikál a dugó mögül, készen vagyok. Nem több a főzés idő, mint fél óra. Ha túlfőzném, nem tudnám sehogy kivenni a paprikákat.
Két kanál között, vagy egy nagyobb húscsipesszel kiemelem a töltött zöldségeket egy tálra. A léből egy litert átszűrök egy kisebb edénybe, hozzáöntöm a paradicsom pürét. Felforralom, majd egy szűk deci olajon, 3 kanál liszttel rántást csinálok, ezzel besűrítem, átforralom. Rántás készítéshez itt találsz még némi útmutatót. Cukorral, sóval ízesítem. Ha rám tör a fűszerláz, telerakom a szószt bazsalikom levelekkel, vagy gyömbérrel bolondítom.
Nem biztatlak, hogy egyél szóját, azt sem mondom, hogy ne tedd. Azt viszont igen, hogy a szójásan készített töltött paprika jóval könnyebb, mint a húsos ugyanaz. Nyáron, amikor a tévé paprika csapatostul sem egy vagyon, nem is biztos, hogy kell ennél nehezebb tányérba való.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése