2011. május 24., kedd

A hőkezelt lengyel bevándorló


Több, mint egy hete nem írtam újat a blogra. Nem, mintha nem lenne mit. Nem merem megszámolni pontosan mennyi a posztolásra váró étel, leves, második, desszert. Jajj. Ha tehetném, ide szögeződnék a gép elé, és csak írnék és írnék és írnék. 
Mellesleg festés volt a menzán: kifestettük a konyhát, ebédlőt és Bobbi szobáját. Utóbbinál a málnaszínből áttértünk a halovány napsárgára. Hiába, tiniszemmel nagyon ciki volt a rózsaszínes árnyalat. Aztán egy hétig ment a sika-mika. Nagytakarítottam. Nem részletezem, legyen elég annyi, hogy ez kissé lefoglalt....Felforgattam mindent, nincs olyan fiók, sarok, polc, ahol ne jártam volna. Azért közben üzemelt a menza, csak a magukat elkészítő ebédek hete volt ez :) Mint sült csirke, hipp és hopp tészta, bolti lisztkeverékből varázsolt kenyér.
Most pedig tennék új posztot. Rájöttem, hogy a nosaltyn ott a bagel, a blogon meg sehol. Na ezen sürgősen változtatnom kell. 
Mielőtt végre rátérnék a lényegre, muszáj leírnom, hogy a bagel készítés kissé macerás dolog, ráadásul másnaposan nem is jó. (Mármint a sütés másnapján enni, a másnaposság ellenszereként nem ismert előttem a hatásmechanizmusa.) Cserébe frissen az egyik legfinomabb péktermék, a félkész gyűrűcskéket pedig le lehet fagyasztani, majd egyszer csak előszedni, megsütni, és jól megenni. Akár másnaposan. 

Már megint szaladnak belőlem a szavak, de azt még ide kell pötyögnöm, hogy a bagel lengyel eredetű finomság, amit a bevándorlók vittek a tengeren túlra, "Ámérikába". A lengyel gyerekeknek a bagel a kifli csücske, például. Itthon café shop - okban lehet hozzájutni a karikákhoz. Illúziónak megteszik azok is, de igazán jót csak ritkán, magukat komolyan vevő pékeknél lehet beszerezni. Így marad az otthon sütött változat.

Amit be kell szerezned hozzá: 
9 darab bagelhez: 50 dkg sima liszt, 1 teáskanál cukor, 1 és 1/2 teáskanál só, 2 dkg friss élesztő vagy 2 teáskanál szárított élesztő, kb 3 dl langyos víz, 1 evőkanál cukor a blansírozáshoz

Egy deci kézmeleg vízben elkavarok egy teáskanálnyi cukrot, majd az élesztőt. Ahogy kell megfuttatom. Ehhez találsz segédletet itt és itt
Tálba szitálom a lisztet, ráöntöm a felfuttatott élesztőt, a sót. Elkezdem összedolgozni, annyi langyos vizet adagolok hozzá, hogy gyúrható tésztát kapjak, ami könnyedén cipóvá formálható. Ez nagyjából 3 decit jelent. Letakarom a cipómat, és hagyom kelni. Ha a dagasztó rabszolgát használom (értsd kenyérsütő masina, dagasztó-kelesztő funkció), akkor is ugyan ez a menetrend. Nagyjából negyven percet hagyom kelni, majd kiveszem a tálból, átgyúrom, és 9 egyenlő részre osztom a tésztámat. Cipókat formálok, amiket aztán a tenyeremmel óvatosan lelapogatok. 
Meglisztezem a mutató - és középső ujjamat, és lukat fúrok a lapos korongocskák közepébe, amiket olyan 3-4 centissé tágítok. Most van 9 úszógumim, amiket letakarva hagyok 20 percet pihenni. 
Blansírozni kezdek. Ez amúgy hőkezelést jelent, a borsót például szokás blansírozni, mielőtt a mélyhűtőbe kerülnének. Egy nagyobb, lapos edényben vizet forralok, majd a forró vízbe keverek egy bő evőkanál cukrot. Mielőtt a bageleket beleügyeskedném, annyi hideg vizet teszek még az edénybe, hogy a víz csak gyöngyözzön, ne forrjon. Ha forró a víz, nem blansírozás lesz, hanem baj. 
A megkelt gyűrűkön megigazítom a kelés közben ujjnyira szűkült lukakat, óvatosan újra tágítom. Egy nagyobb szűrőkanálra teszem a megkelt karikát, fejjel lefelé, majd becsúsztatom a főzőedénybe, aztán még kettőt teszek ugyan így mellé. Pontosan fél percet hőkezelem, aztán átfordítom a másik oldalára őkelmüket. Újabb fél perc következik. Közben vigyázok, hogy víz ne forrjon, csak gyöngyözzön. 
Egy konyharuhát terítek a pultra, és úgy szedem rá a bageleket, hogy az a felük legyen alul, ami az edényben kiszedésre készen éppen felül volt. Erre érdemes figyelni, mert különben helyből rátapadnak a szövetre. Kis huncutok, hogy szépen fejezzem itt most ki magam.
Közben melegítem a sütőt, 200 fokra, elrendezem a papírral takart sütőlapon a 9 gyűrűt. Nagyjából húsz perc alatt szépen megsülnek majd. Ezért kellett a cukor a főzővízbe: szebben pirulnak.

Alapban dupla mennyiséget szoktam készíteni, de nem egyszerre dagasztom be a tésztát. A második adaghoz akkor fogok hozzá, amikor az első adagnyi megformázott bagel már kel. A második adagot nem sütöm ki, a blansírozás után szárítkoznak a koszorúim, majd mennek a fagyasztóba. Sütni pedig, egyszer és csak, kiengedés nélkül, fagyott állapotban az előmelegített sütőben fogom. Lehet, hogy még ma.




2 megjegyzés: