A meggyből készült leves iskolapéldája a menzás élményebédeknek, jó, vagy örökre bevésődő rossz tapasztalatoknak. Szépen le is lehet vezetni rajta, hogyan lesz a meggylétől határozottan elzárkózó felnőtt az alapvetően mindenre nyitott gyerekekből. Ettől a drámai fejleménytől csak úgy lehet megmenekülni, ha a véletlenek szerencsés összjátékának köszönhetően, az egykor látogatott közkonyhás nénik - vagy ezrekre menüt kiszállító magáncégek séfjei - olyan változatot mertek a tányérba, aminek: 1. nincs keserű mellékíze = nem agyontartósított konzerv az alapanyag, 2. nem úszkálnak a tetején gyanús fehér golyóbisok = nem volt jéghideg a sűrítő anyag, 3. nem rózsaszín lé, mutatóban néhány árván úszkáló meggydarabbal = nem öntötték fel a nagyobb haszon reményében egy kádnyi vízzel az alapanyagot.
Nem ismerek olyan menzatagot, akinek ne kellett volna valamely ok miatt felülírni a meggyleves iránt táplált ellenszenvét. Pedig a meggyleves egyszerű, időigénytelen és f i n o m. Főleg ánizs maggal. Úgy a legjobb.
Meggyleves, hozzávalók:
70 dkg - 1 kg magozott friss, vagy fagyasztott meggy, 5-6 vastagabb szelet citrom, 2 dl tejszín - vagy 1 pohár natúr joghurt, 3 evőkanál cukor - vagy 3 evőkanál gyümölcscukor, 2 evőkanál liszt - vagy 2 evőkanál étkezési keményítő, 2 teáskanál ánizs mag, 1 teáskanál őrölt fahéj, 1/2 teáskanál őrölt szegfűszeg
Nekem ebből a mennyiségből 4 liter leves készült.
A magozott meggyet a főzőedénybe teszem, felöntöm dupla mennyiségű vízzel. Amikor forrni kezd, hozzáadom a fűszereket, a cukrot. Az ánizsmagot egy szálas teához használt tartóba teszem, úgy pottyantom a léhez. Az ánizs az egyik kedvenc fűszerem, de a magjára nem kellemes érzés spontán ráharapni. (Mellesleg a húslevesbe is így adom a szemes borsot.)
Hagyom egyet forrni, majd egy szűrőkanállal egy tálba horgászom a gyümölcsöt, és a tea-tojásomat. Lentebb veszem a meleget, elkészítem a habarásom. A tejszínt egy tálacskába öntöm, elkeverem benne a keményítőt. Lassan adagolok hozzá úgy bő evőkanálnyi meleg levet, közben kavargatom. A habarásról a krumplifőzelék leírásánál még olvashatsz.
Lassan hozzáöntöm a forró léhez a sűrítő anyagot, majd közepesre állítom a meleget, és visszapotyogtatom a meggyet a már sűrűsödő folyadékba. A csomómenetes habarás ellensége a hideg és a túl darabos közeg is. Visszaengedem az ánizzsal teli tarót is, végül a citromkarikákat is hozzáadom.
Alig több, mint két percet kavargatom így a levest, majd az üres mosogatóban, hideg vízben addig hűtöm, amíg rongálás nélkül át nem tehetem a hűtőbe. Ott addig hagyom, amíg valóban hideg nem lesz a levesem.
Van, hogy sűrűbb levest szeretnék. Olyankor kevesebb vizet adok a meggyhez, végül joghurttal habarom. A liszt is megteszi sűrítőnek, csak számolj vele, hogy hidegen kissé csirizes lesz tőle az alapod.
Nyaranta, ha Bobbinál látogatást tesz Mandula Gyula, meggyet főzök, turmixba rakom, jéghidegre hűtöm, úgy adom. A gyulladt mandulával küzdő gyereknek, aki nyelni éppen csak tud, a legjobb orvosság. Már nem mondja, hogy "fúúúújjj", a közmenzás emlékeket felülírtuk :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése