Szederlekvár, kékszőlővel

Töredelmesen bevallom: szeretek lekvárt főzni. Kissé túlzásba is vittem az idén, azt hiszem. Vagy nem. A kamrában számba vettem a produktumot, és kissé riadtan tapasztaltam, hogy van, amelyikből már alig maradt néhány üveggel, és hol van még a tél vége...

A szederlekvár története jellemző ám rám, nagyon is. Amikor a szilvalekvárhoz való, ládányi gyümölcsöt szereztem be, hoztam egy kis szedret is. Egy kilónyit, hogy majd szépen megeszik a vashiányos menzások. Hoztam egy bő kilónyi szőlőt is, azt az apró szemű, vastag héjú fajtát, aminek az áfonyához hasonló íze van. A szilvalekvár meg csak főtt, és főtt, én meg már üvegbe raktam az egész szilvát, a barackot is. Nos. Csakis azért, kizárólag azért kerültek üvegekbe a kékeslilás gyümölcsök, mert a szilvának még idő kellett, messzire nem mehettem a konyhától. Tétlenül meg még sem üldögélhetek. Ha már így alakult, miért ne lephetném meg a szeder imádó Bobbit egy kis télre szánt finomsággal? A szőlő pedig igen is befőzhető, ha nem hiszed, AzEszter bebizonyította már. Hát így megy ez, kérem. Lassan mindent lekvárrá alakítok, ami bekerül a menzára. Majd Bobbira kenem, nyilván kizárólag miatta csinálom :) Jut eszembe: paradicsom, szósz, "kecsöp". Óóó. Az lesz csak az igazi móka és mulatság!

Szederlekvár, kékszőlővel. Hozzávalók:

1 kg szeder, 1 kg leszemezett, apró szemű, vastag héjú kékszőlő, 40 dkg cukor (nálam fele barna), 1 csomag Jam Fix, vagy pektin, 1 citrom leve

Sajnos fogalmam sincs, hogy az általam üvegbe zárt szőlő milyen fajta. Kék. Rajta volt a kis tábláján a becsületes neve a zöldségesnél, de nem emlékszem. Hiába. Azóta már kérdeztem, de több tipp is lett. "Csókolom, nem figyeltem, melyikből is főzte végül azt a lekvárt.Tán Otello, vagy a Néró?" Na. Ezzel lettem kisegítve. Aki esetleg ráismer, szólhatna...

A lényeg annyi, hogy a lehető legapróbb szemek legyenek, a lehető legvaskosabb héjjal, kevés víztartalommal, pici magokkal. A csemege szőlők, az órás szemű görög import felejtős e téren.

A lekvárkészítés módja gyakorlatilag megegyezett az áfonya dzsem készítésével.

Leszemeztem a szőlőt, alaposan megmostam. A főzőedény aljára öntöttem egy citrom kicsavart levét, majd rászórtam a szőlőszemeket. Kavargattam, forraltam, amíg szét nem estek a szemek. Innentől nagyjából húsz perc kellett, tehettem hozzá a szedret, ami sokkal gyorsabban szétesik, mint a héjjal védett szőlő. Újabb húsz perc kavargatás következett, közben hozzáadagoltam a cukrot is. Némi forralás, a zselésítő anyag adagolása. A biztonság kedvéért még búcsúzóul a botmixerrel átfutottam az edényen, hogy ne maradjanak benne egész darabok. Üvegbe töltés, kupakozás,  fejjel lefelé állítás, majd talpukkal lefelé dunsztba rakás.

Na és persze mindeközben azok a lépések, amelyek nélkül nem is szabad hozzákezdeni: rend a konyhában, nagyon tiszta eszközök, kifőzött üvegek, válogatott, mosott alapanyag. De erről itt és itt olvashatsz, bőséggel :)