Nem én tehetek arról, hogy lett több, mint 10 liternyi ilyen és olyan sárgabarack lekvárunk. Gyanútlanul elmentem némi lecsónak valóért a zöldségeshez, ahol persze pont nekem szegezték a kérdést, hogy itt van ez a kis barackocska, ami pont lekvárhoz való, jó rostos, de nem túlérett. Nem is zöld, szóval csak kérdezik, nem erőszak, á dehogy. Aztán már kifizettem, amikor egy kedves ismerős pont betoppant a pici kis üzletbe, és pont szólt, hogy jajj, az a barack, amiről beszéltünk, pont megérett, napok kérdése, és hozzák. Nos, így lett az idén kicsit több a lekvár, mint amire gondoltam.
Férj már látszólag feladta, hogy küzdjön az ellen, hogy minden áldott bevásárlás alkalmával, mint valami alapvető élelmiszert rakom a kocsira a befőzéshez kellő pektint, cukrot, na és kitörő lelkesedéssel a kisebb, néha nagyobb üvegeket, kupakokat. Az év közben kimosott, félrepakolt befőttesek már régen újrahasznosultak, most már veszem azt is :) Már nem azt kérdezi, hogy minek, hanem, hogy már megint milyet tervezek befőzni. Végül is, jogos: a cseresznye, az eper, a meggy, a málna és némi rebarbarás alma után most sárgabarack, aztán tuti jön az őszi is, majd a szilva, majd a paradicsomos szószok, narancsos almazselé nélkül pedig nem lesz teljes a lista. Közben tettem egy rövid kitérőt is, spontán áfonya zselé is lett....De azt majd legközelebb megosztom, most a téma a sárgabarack, és az abból készült lekvárok, dzsemek.
A befőzés előkészületeiről (üvegtisztítás, konzerválás, szárazgőz) már írtam, hosszan a cseresznye kapcsán, rövidebben a meggynél. Ha érdekel, kattints:) Ott folytatnám, hogy sárgabarackból én hagyományos lekvárt, XXL kivitelt, cukorbetegeknek is ideális változatot, és egy fűszeres módozatot raktam üvegbe, majd a próbaüveg tartalmához készült egy adag puffasztott palacsinta is.
Fontos: a megadott mennyiséget, arányosan úgy alakíthatod, ahogy akarod. Ha a sűrítésre, konzerválásra ugyan azt a szert használod, célszerű, ha a gyümölcsöt úgy méred, hogy ahhoz igazodjon, megadott kiló per tasak alapon.
Hagyományos sárgabarack lekvár, hozzávalók:
2 és fél kg kimagozott sárgabarack, 60 dkg kristálycukor, 2 csomag 2in1 Dr Oetker jam fix
ebből a mennyiségből 8-10, 3,3 dl -es üveg lekvár készül
A konyhában elpakolok, a használandó eszközöket kikészítem. Az üvegeket elmosom, a fertőtlenítéshez egy edényben vizet forralok.
Alaposan megmosom a gyümölcsöt, majd kettéveszem, megszabadítom a magtól. Sokan lehúzzák a héját is, én nem fogom. Ha szeretnéd, akkor még egyben önts rájuk forralt vizet, várj 5 percet, öblítsd át hideg vízzel. Így le tudod húzni a héját. Ha "pöttyös", barnult a külseje, én is így tennék, de erre most nincs szükség.
A gyümölcsből annyit rakok az edénybe, hogy 2 és fél kilót mutasson a mérleg. Aláöntök 2 dl vizet, hogy ne tapadjon, majd elsőként felforralom, később közepes melegen párolom a barackokat. Időnként át kell kicsit forgatni, de nem kell még ott állni felette. Könnyedén tudom közben négyesével, óvatosan a csírátlanításhoz forralt vízbe rakni az üvegeket. Egy-egy percet hagyom őket, majd szájukkal lefelé egy papírral terített tálcára szedegetem. Végül a kupakokat is kicsit megforralom a vízben. Kiszedéshez jó, ha van egy nagyobb fém csipeszed. Ha nincs, ajánlani tudom a szilikonos konyhai kesztyűt, víz- és hőálló.
Nagyjából fél óra múlva, a barackok kezdenek szétesni, a héjuk leesik, puhák, de még nem lekvár az állaguk. Én ennél a pontnál "rásegítek" a folyamatra a botmixerrel, belenyomkodom a gyümölcsbe, kissé pépesítem. Egyszer még átforralom, átkavarom, majd hozzámérem a cukrot. Innen kavargatni kell, mert hajlamos a letapadásra, a puffogásról nem is beszélve. Ahogy elolvadt a cukor, rászórom a pektines fixálót, azzal együtt kavargatom, amíg fel nem oldódik a lekvárban.
A használt "jam fix" enyhén tartósító szeres, de semmi olyan nincs benne, amitől tartani kellene. Lehet persze választani, hogyan konzerválsz: sűrítéshez elég a pektin, de akkor emelni kell a cukor mennyiségét, legalább a dupláját adni hozzá. Hiába, vagy cukorral, vagy mással, de tartósítani kell. A gyümölcsöt viszont felesleges órákig főzni, néhány perces forralás is elég a gombáknak, baciknak, így több rost marad, némi értékes antioxidáns kíséretében.
Az asztalra állítom a lekvárral teli fazekat, majd egyesével megy a manufakturális módszer: az üres üveget még egyszer gőz felé tartom, majd színültig töltöm, lezárom, néhány percre fejre állítom, végül a plédek, paplanok közé rakom, hogy ott hűljenek, lassan, bő egy nap alatt, szobahőmérsékletre. Az "ötkeres" útmutató szerint nem kell a dunszt, de így egyenletesen sűrűsödik, érik a befőzött gyümölcs. Örömhír jön: végre nálunk is árulnak befőző tölcsért. Hurrá! Bár én a mosogatógép sóadagoló tölcsérét funkcionáltam át, de akkor is örülök, hogy a Spar üzletekben láttam, hogy van tölcsér!
Üvegből viszont úgy tűnik, soha nem elég. Lett az idén néhány üveg XXL lekvár is. Hét deci lekvár, egyben. Majd farsang tájékán, az alkalmi gyerekseregnek szánt fánkhoz pont jó lesz. Öregszem. Előre gondolkodom, tervezek :)
Diabetikus sárgabarack dzsem, hozzávalók:
2,5 kg magozott sárgabarack, 30 dkg gyümölcscukor (fruktóz), 2 cs. Dr Oetker 3in1 jam fix
A készítés módja teljesen ugyan az, mint a hagyományos lekvárénak. A fruktózt a cukor helyett rakom, akkor, amikor a cukrot tenném. Nem kell több belőle, hiszen a gyümölcscukor édesítő ereje kétszerese a fehér cukorénak. Ezért is ehetik bátrabban a diétázok az így édesített lekvárt, de a szervezet számára is könnyebb a lebontása, nem dob akkorát a cukorszinten, mint a hagyományos, nem túl egészséges, fehér társa. Ettől még hizlal, persze, és nem is konzervál. Ezért kell mellé mindenképpen a tartósító szer, ami a harmadik összetevője a hozzáadott fixálónak.
Fűszeres sárgabarack dzsem, hozzávalók:
2,5 kg magozott, keményebb sárgabarack, 30 dkg kristálycukor, 30 dkg barna cukor, 2 cs. 2in1 Dr Oetker jam fix, 1 rúd vanília, 1 teáskanál őrölt gyömbér, 1 bő teáskanál szegfűszeg
A készítés módja ebben az esetben is hasonló, mint a hagyományos lekváré. A különbség annyi, hogy a kissé már összetört, megforralt gyümölcshöz hozzáadom a fűszereket. A szegfűszeget egy teafűhöz használatos tojásba rakom, hogy ne kelljen később horgászni a dzsemből. A vaníliának kikaparom a magját, azt úgy teszem hozzá. A képen is láthatod a pici fekete magocskákat a sárga alapon :) A héjat is beledobom, majd az üvegbe töltés előtt azt kihorgászom. A fűszerekkel együtt, legalább fél órát lazán lefedve, szinte takarékon párolom. Végül megy hozzá a cukor, a sűrítő, forralom, aztán ezt is üvegbe adagolom.
Pont elkészültem a csendes befőzéssel, amikor Hugi, azaz Tüti hazaért. Bobbi táborozott éppen, Férj hétvégi dolgozott. (Bobbi hiányát láthatod a papírtetőkön is. Most nem készült szépséges gyümölcsminta, én mindössze a papír színezésére, pöttyözésére vállalkoztam. Bár valószínű, hogy Bobbi behúzta volna a féket. Nem tudom, mit kellett volna beígérnem, ha az összes üvegre apró barackokat kértem volna tőle...)
Hugi persze nagyon örült a lekvárnak, főleg, hogy egy próbaüveg ott figyelt a pulton. Simán megkérdezte, hogy csináltam-e valamit, amire ezt most rákenhetné. Mondtam, hogy ezt most komolyan kérdezi??? Órákig befőztem, és különben is, egy gasztro- terrorista.
Látva lógó orrát, azért csak bekevertem egy gyors puffasztott palacsintát. Azt egy kicsit gyorsabb kisütni, mint a rendeset. Eredetileg gofrihoz való recept ez, de a sütőt most valahogy nem volt kedvem leszedegetni. Kisütöttem simán, serpenyőben.
Ha szeretnéd kipróbálni a palacsinta puffancsokat, hogy legyen mire raknod a levárt, tegyél így:
Keverd össze a tésztát a robottal, mindig egy-egy hozzávalót rakj a keverékhez: 10 dkg puha margarin, 10 dkg cukor, 1 tojás, 1/4 l tej, 25 dkg liszt, 1/2 cs. sütőpor, 1/2 citrom reszelt héja. A keveréket, egy olajjal picit átkent, forró serpenyőbe kanalazd. Fordítsd át egyszer, csöpögtesd le papíron, majd melegen add a lekvár mellé.
Íme a végeredmény:
Jó variánsok, gyönyörű látvány! Majd csak jövőre...
VálaszTörlés