Kék szalagos rebarbarás pite

Nem gyűjtök szakácskönyveket. Ha netán még is választok, csak olyat veszek meg, amiben megvalósítható leírások vannak. Ha a könyvesboltban belelapozgatok, és példának okáért azt olvasom a hozzávalók között, hogy magától megkelő liszt, már csukom is össze, teszem vissza. Nálunk - egyenlőre - nincs ilyen liszt. Persze értem én, hogy ez a liszt és sütőpor keveréke, de akkor is dacolok.

A Le Cordon Bleu - Főzőiskola ínyenceknek könyvsorozat az egyetlen kivétel. Mivel nem vagyok gyűjtő, nincs is meg a sorozat összes kiadványa, ráadásul nem is én hoztam haza az első kötetét. A Férjem volt, aki nálam e téren sokkal nyitottabb, kettőnk közül én gondoltam azt, hogy kék szalagos profik leírásait nem lehet menzai körülmények között előállítani. Természetes az olasz ételek témában írt művet választotta. Teljesen megvalósítható, egyértelmű leírások,  jöhettek a többiek is. Így került a polcunkra a Desszertek című elem.

A rebarbarás pite elkészítése benne van a könyvben, így lett része az ötéves tervnek. De vagy pont nem volt szezon, vagy volt, de éppen akkor érett az eper, amit nem lehet megunni.

A rebarbara egyébként zöldségféle, rendes körülmények között márciustól érik, június végén pedig eltűnik a kínálatból. Ehhez képest simán bele lehet botlani a nyár kellős közepén is. Mint ahogy zöld spárgát sem nehéz találni, az eperről nem is beszélve. Ennek örömére, végre fellapozhattam a megbízható forrásnak számító desszertes kiadványom. Egy keveset módosítottam a hozzávalók mennyiségén, mert az eredeti recept 20 centis formát ajánl, nekem 27 centis van. Ettől eltekintve, szokásomtól eltérően követtem az utasításokat.

Rebarbarás pite, hozzávalók 27 centis kerek formához: 

a tésztához: 15 dkg vaj, 25 dkg liszt, 1 tojás, 3 evőkanál porcukor, késhegynyi só

a krémhez: 10 dkg vaj, 10 dkg porcukor, 1/2 citrom reszelt héja, 2 tojás, 1 evőkanál rétesliszt, 10 dkg őrölt mandula

és még: 2 szál rebarbara, 3-4 evőkanál málnadzsem, 2 evőkanál sárgabarack lekvár, 1 maréknyi mandula forgács, 1 dl víz

Összeráncolt homlokkal álltam egy darabig a formák felett, hogy most akkor melyiket válasszam. A kerámia piteforma jó lenne, de ehhez a sütihez magasabb peremű kellene, mint ami nekem van. Így végül a kapcsos tortaforma mellett döntöttem.

A tésztát gyúrás után kötelező csomagolni, mélyhűtőben egy húsz percet pihentetni, különben ragad, tapad, rémesen viselkedik.

Addig is felszeleteltem a rebarbarát, olyan vékonyra, amennyire csak engedte. Bekevertem a mandulás krémet is. A csattos formát kicsit kikentem vajjal, majd kibéleltem sütőpapírral. Nem csak az alját, hanem a karimát is.

A pite tésztáját gyorsan kell nyújtani, mert a hűtés ellenére nagyon gyorsan bír nagyon puha állagot ölteni. Elsőként elosztom, kétharmad - egyharmad darabra. A nagyobb részből cipót formálok, nagyjából kört formálok belőle, átemelem a forma aljára, majd a nyújtófával méretre alakítom. Rákapcsolom az oldalát, majd a maradék tésztából, négy lapos csíkot formálok. Elsőként a kezemmel "kígyót" sodrok, majd ellapogatom a nyújtófával. A darabokat a szegőhöz illesztem, ahol találkoznak, ott egymásra lapogatom. Legalább 4 centi magas peremet kell kapnom.

Megkenem a nyers tészta lapját málnadzsemmel. Mindenki legnagyobb örömére, házi kivitellel dogozhatom :) Óvatosan rálapátolom a málnás lekvárra a mandulás krémet. Kicsit nehézkes lépés, a lekvár mágnesként húzza a krémet, igyekszik felé kerekedni.

Rászórom a rebarbara szeleteket, majd nagyjából egyenletesen a mandula szeletkéket. 

A túllógó tészta peremet szépen visszahajtogatom, lenyomkodom. Bekapcsolom a sütőt, amíg 180 fokra melegszik, a nyers sütit a mélyhűtőbe rakom. Nem kötelező lépés, nincs is magyarázat hozzá. Ha tudni akarod, azért jó, ha nem hagyod ki, mert a linzer szeret "megfagyni", mielőtt megsütöd. Ettől lesz igazán omlós.

Negyed órát sütöm a pitét 180 fokon, majd 160 fokra visszaveszem a hőt, újabb negyven percet hagyom.

A baracklekvárt, nagyjából 4 evőkanál vízzel felhígítom, megforralom, majd a szépen megpirult, kész pitét, forrón meglocsolom. A kék szalagos könyv szerint most még egy kis porcukrot is kéne szórnom. Azt már kihagyom.

Legközelebb a mandulás keverék helyett főzött vanília pudingot fogok krémként használni. A rebarbarát pedig ki lehetne váltani, vékonyra szeletelt, savanykás zöld almával. Bár ebben a rendetlen világban, talán még a nyár végén is lesz rebarbara. Már nem is csodálkoznék rajta.