Áfonyás muffin - a hazatérés örömére, fehércsokival

 

Bobbi megkezdte éves, rendes nyári vándorlását. Nyaral. Ez alkalommal táborban volt, és persze indulásánál megrendelte azt, amiért majd érdemes lesz hazatérni :) Az idén áfonyás muffint kért. Felesleges megkérdezni, miért pont azt. Se nem kedvenc, se nem gyakori menzaíz a bogyókkal összesütött édesség. Csak mert, és kész. De legalább szezonja van, nem kellett a fél megyét felkutatni az alapanyagért. Bár azt is megtettem volna, ha kell, csak épségben visszakapjam a kölkömet :)

A tábor egy hatalmas anya-para nekem. Ezzel gondolom minden szülő így van, akármennyi éves a kölök. Azóta aggódom darabokra magam, amióta egy lovastáborban sikerült úgy leesnie a négylábú hátáról, hogy eltörte a karját. Nem részletezem, lényeg, hogy műteni kellett, majd a gipsz levétele után, rezzenéstelen arccal közölte velem a kézsebész, hogy bizony van egy-két eltűzött idegpálya, a két ujját nem igazán fogja tudni rendesen használni, érezni is alig fog velük. DE igen, fog, ennek a gyereknek meg kell gyógyulni. Nagyjából ezt mondtam rá. Egy éven át cipeltük felváltva, szinte minden nap többféle, javarészt alternatív gyógykezelésre, még itthon is kínoztuk. Ma már működnek az ujjacskák. A rossz emléknek köszönhetően nekem apró, rossz modorú pillangók repkednek a gyomromban, tábornyitástól hazatérésig. Bobbi most már kiröhög. Végighallgatja az intelmeimet, türelmesen fogadja a parahangú telefonokat a táborozás alatt is, de a veszélyérzete anyaszemmel nézve továbbra is: zéró. Az idei első táborban legalább nem volt ló. Volt helyette nagyjából kilencven tini. Bobbi a tizenhárom évével csecsemőszámba ment a tizenhat és húsz közötti félfelnőttek között. Átlagos fantáziaval is el lehet képzelni, milyen rémképekkel gyötörtem magam. A tetejébe médiatábort választott, úgyhogy a fizikai traumákon túl lehetett azon is parázgatni, hogy a végére beleszeret a mozgókép készítésbe, és médiamunkás akar lenni. Jaj ne. Testközeli tapasztalatból mondom: csak azt ne.

Ennek fényében, ugye nem csoda, ha örömmel sütöttem a kívánságot, boldogan néztem végig, ahogy teljesen egészségesen eszi, és külön jókedvem volt attól, hogy a tartalmas tíz nap ellenére is, még mindig állatorvos szeretne lenni. Lódoktor és kutyasebész. Mi más?

 Áfonyás muffin, hozzávalók:

20 dkg friss áfonya (vagy szezon után: mélyhűtött, vagy aszalt), 25 dkg sima liszt, 12 dkg vaj (vagy 1 dl étolaj), 1 tojás, 2,5 dl kefir, 12 dkg cukor (lehet barna is, vagy vegyesen), 1 tábla fehér csokoládé, 1/2 citrom reszelt héja, 1 cs. (2 teáskanál) sütőpor, 1/2 teáskanál szódabikarbóna

Ebből a mennyiségből 12 darab "szabvány" méretű muffin készült.

 

Muffint készíteni pofonegyszerű. A totális kezdők is simán megbirkóznak vele. Bármilyen muffin is legyen a téma. Összekeverem, betöltöm, megsütöm. Ennyi. Ez alkalommal sem volt ez a műveletsor nehezebb.

A sütőt 180 fokra állítom, melegítem. A muffin formát előkészítem: vékonyan kikenem olajjal, a peremekre is juttatok egy keveset. Jobb, ha nem hisszük el, hogy a teflonos bevonat nem ragad. Tapad, főleg, ha cukros tészta sül benne. Elég lehangoló, amikor a kis puffancsok derékba törve jönnek ki a formából. Mindegyik mélyedésbe rakok egy papír "kapszlit" is, úgy az igazi.

Egy nagyobb keverőtálba szitálom a lisztet, belekeverem a sütőport, a szódabikarbónát, és a citromhéjat. Egy másik tálkában a nagyon puha vajat, a tojást és a cukrot felhabosítom a robottal. Majd összekeverem a száraz hozzávalókat a habos - nedves résszel, majd hozzáadom a kefirt is, alaposan elvegyítem benne.

A bogyós gyümölcsöt egy fakanállal a keverékhez adagolom. Ha fagyasztott lenne, azt sem engedném ki, fagyott állapotban kicsit meghempergetném lisztben, aztán a többihez adogatnám. Az aszalt gyümölcs sem rossz, főleg, ha az áfonya vörös, és megy hozzá némi mazsola is. 

A tésztából egy evőkanálnyit pakolgatok a formákba, annyit, hogy a papíraljak megteljenek. A felkockázott csokikból mindenhová teszek, majd egy újabb, nagyjából fél evőkanálnyi tésztával betakargatom. A maradék tésztát testvériesen elosztom a halmok tetején, nem baj, ha túlcsordul a papíron. Az előmelegített sütőben, 25 percet sütöm, ellenőrzöm egy hústűvel, hogy belül is készek-e a darabok. Még öt percet pirítok. Kiveszem a formát, várok tíz percet, majd a muffinokat, egy lapos késnyéllel óvatosan kiszedegetem a formából. 

Megállapítom, hogy megnyugtatóan előkelő társaságba kevertem az őrizgetett, ajándékba kapott, levendulás fehér csokimat. Ha javasolhatom, jó minőségű csokit rejts a puffancsokba, hálából nem olvadnak teljesen szét, csupán krémesre lágyulnak a süti közepén.

Az áfonya - a meggyhez hasonlóan - néha furcsa, zöldes árnyalatú foltokat ad a tésztának. Ez csak esztétikai furcsaság, semmi rossz dolog nincs benn. Nem is törvényszerű. De előfordulhat. Csak szóltam, ettől még ügyes cukrász vagy :)

Íme a tábori sajtó, Bobbival. Nekem is be szokott ugatni. Nem úgy. Jó úgy is, átvitt értelemben, de ez a rendes kutyautánzás esete volt. Az is nagyon megy neki, tanúsíthatom. Ha tudja, hogy itthon vagyok, nem kulcsozik, hanem felcsenget a kapunál, és simán beleugat a kagylóba. Az első ilyen esetnél, lazán bevettem, azt hittem, valakit kutyák kergetnek, menekülni szeretne a kapun belüli területre. Egy alkalommal pedig Hugi ment beengedi, bár szóltam neki, hogy Bobbi lesz, vigyázzon, mert ugatni fog, simán összerezzent. Még jó, hogy szóltam. Na. A beugatós téma nagyon megy minálunk.