2011. július 30., szombat

Zabos - habos - nektarinos kísérlet


A zabpehelyről mindig Zsenya jut eszembe. Képzelj el egy nagyjából száznyolcvanöt centi magas, nem vékony testalkatú, állandóan mosolygós Hölgyet, akinek egyetlen ősz hajszála sincs, a hetven megélt éve ellenére. Vegyészmérnök, kémikus, aki természetgyógyászként "üzemel". Nem mondanám fájdalommentesnek a kezeléseit, de egy "kurzus" kijárása után érzékelhető változáson megy végbe az, aki a keze alá kéredzkedik. Elmúlnak a nyavalyák, begyógyulnak a testi - lelki sebek. Nos, Zsenya egyik határozott tanácsa: egyél reggel tejben áztatott zabpelyhet. E nélkül hogyan akarsz egészséges lenni? 
Ezért van nálunk a menzán mindig zabpehely túlkínálat. Folyton hozok pelyhet, nehogy ne legyen. Aztán elfelejtünk reggelizni. Sokszor elfelejtünk reggel enni. Bobbi nem, de rá hiába számolnék zabpelyhet. Időnként megunom, hogy rakom és teszem a csomagokat. Olyankor sütök egy vajling zabpelyhes kekszet, reggelire. Az legalább elfogy. Most is úgy volt, hogy az lesz. Aztán pitét is gondoltam. Aztán valamit, amire rásüthetném a kedvenc gyümölcsömet, a nektarint. Aztán pedig valami habosat terveztem készíteni. Így aztán átmentem kísérleti cukrász módba, és hozzáláttam a zabpelyhes tésztás, mascarpone habos, nektarinos pite előállításhoz .


Zaphelyes, habos, nektarinos pite, hozzávalók:
a tésztához: 25 dkg zabpehely, 20 dkg margarin, vagy vaj, 8 dkg liszt, 8 dkg cukor, 2 tojás, 1/2 cs./ 1 teáskanál sütőpor , 2 evőkanál darált török mogyoró (el is hagyható)
a krémhez: 25 dkg mascarpone, 12,5 dkg félzsíros túró, 2 tojás, 4 evőkanál cukor
a tetejére: 5-6 db közepes nektarin

sütőforma: 27 cm átmérőjű kerámia- , vagy csatos tortaforma


Az én zabpelyhes kekszem úgy kezdődik, hogy a zabpelyhet egy serpenyőben, 15 dkg margarinon megpirítom. A vége pedig csokiba mártogatás, de az most nem lesz:)
Felolvasztom a zsiradékot, kissé meg is forralom, rászórom a pelyhet, és addig forgatom, amíg láthatóan meg nem barnul. Ettől olyan ízt kap, mintha pirított diót is adtam volna hozzá, a keksz pedig valóban ropogós lesz tőle. 

Lehúzom a serpenyőt a melegről, azonnal hozzáadom a cukrot, majd még egy evőkanálnyi margarint is elkeverek benne. Vajjal is jó, készült már úgy is. 

A tojásokat felhabosítom, majd beleforgatom a zabpelyhet, hozzáadom a sütőporral kevert lisztet is. Alaposan elkeverem egy fakanállal. Ha kekszet sütnék, most halmokat raknék egy sütőlapra. De most pite lesz. Beleszórok még két kanálnyi darált török mogyorót. Egy ideje várja már jobb sorát, szerintem pont eljött az ideje, hogy felhasználjam. 

A tálat kikenem margarinnal, majd a ragacsos tésztámat, vizes kézzel és egy lapáttal, adagonként egyenletesen beletapasztom.  Ügyelek, hogy a széleken jól belenyomkodjam a formába. Kicsit nehézkes, de nem olyan vészes, dührohamig azért nem jutok tőle..

Amíg kiötlöm a krémet, a hűtőben pihentetem a tésztával teli tálat.


A tojásokat kettéveszem, habot készítek a fehérekből, a sárgákat is habosra keverem a cukorral. A mascarponét is habosítom, majd beleforgatom a túrót. Lényeges, hogy jól összetört túró legyen, ezt már egyéb túrós sütis próbálkozásaimnál megtanultam.

A túró mennyiségének megadása kicsit olyan profi szakácskönyves lett. Ott szokás még a tojás mennyiségét is grammban jelölni. Ennek oka az, hogy a dobozom negyedkilós kiszerelés volt, aminek én a felét használtam. De tíz dekától tizenötig működik a túrósítás. A mascarpone pedig lehet kevesebb, mínusz öt deka még belefér.

Beleforgatom a sárgás keveréket a túrósba, majd egy fakanállal elosztom benne a fehérje habot is.

A tésztára kenem a krémet, vigyázok, hogy a széleknél maradjon egy centi, ha dagadnának, ne pottyanjon a félig nyers krém a sütő aljára. Dagadtak....

Utolsó lépésként felszeletelem a barackokat. Elsőként körbemetszem a gyümölcsöt, majd merőlegesen az első metszésre, újra végigvágom. Aztán újabb metszések jönnek, a szomszédos metszések között. Végül óvatosan elválasztom az első szeletet a még kissé ragaszkodó magtól, a többihez így már egész könnyen hozzáférek. Magról váló nektarin esetében persze ez sokkal egyszerűbb lenne, de én még olyan fajtával, az idén nem találkoztam. 



Elrendezem a szeleteket a krémen, majd előmelegített, 180 fokos sütőben, középen, nagyjából ötven percet sütöm. Ne vedd feljebb a hőfokot, mert ha túl hirtelen kezd emelkedni a habos keverék, biztosan kiszalad a formából.

Hugi szerint valamilyen csokoládés krémet kellene kitalálnom még a zabpelyhes tésztához, olyan csokis-habos tölteléket. Ehhez persze hozzátartozik, hogy Huginak a gyengéje csokis édesség, ha rajta múlna, még a karácsonyi bejgliből is az folyna. Most az egyszer csak magamra gondoltam, Bobbi nyaral, Hugi pedig már kívánt legutóbb, buktát. Na majd legközelebb valami csokival is megpróbálom.

1 megjegyzés: