Házi pékgyakorlat : joghurtos kifli

Egyre ritkábban veszünk kenyeret, egyéb pékárut is alig. Nem, mintha nem ennék ilyesmit. 

Bobbinak példának okáért elég ritkán adatik meg az édesített gabonapelyhes reggeli, vagy a meleg a vacsora. Bár nem diétázik már jó ideje, de a bevihető kalória mennyiséget ettől még megszámolom. Ha valami kis édességet is szeretne, tízóraira, vagy uzsonnára, akkor bizony reggel és este marad az egy darab szendvics: rozskenyér, fehér zsemle, vagy kifli, vaj, sonka, sajt, ha kér paradicsom, paprika és pont. Néha szalámi, néha párizsi. Mi pedig szolidarítunk, csak az ehet meleget este, aki aznap nem ebédelt rendesen. A többi menzás hideget kap.

Nem állítom, hogy minden áldott nap langyos, házi péktermék kerül az asztalra, de ha tehetem, biztosan az. Kenyeret például már alig veszünk. Ha igen, akkor állok a pékárus polc előtt, és megállapítom: rohadtul el vagyunk kényeztetve a házi kenyérsütés miatt, és iszonyatosan nehéz lehet annak, aki minden áldott nap a boltban veszi a kenyeret. Pedig Budán lakom, nem hinném, hogy az elérhető közértek számával van a baj.

Pofátlanul válogatós lettem. Nézegetem, fitymálom a kínálatot, aztán duzzogva, kelletlenül elveszek egy bajornak látszó rozskenyeret. Néha találok erdélyi kovászost. A többi termékre csak rápillantok.  A "kedvencem" a rozsos jellegű cipó. Most vagy rozs, vagy nem. A jellegű, az gondolom a malátával színezett búza. Ami esetleg állná a próbámat, az pedig iszonyat drága. Egy alig negyven dekás kis cipócskáért, majd ötszáz forint, az rablás. Tudom, értem. Nem az. Drága a liszt, az élő munka, az üzemanyag. Inkább megsütöm otthon. Nem vagyok különösebben smucig, de sznobságból nem adakozom. Van, hogy úgy próbálok választani, legyen az, amelyiket otthon nem tudnám elkészíteni. Őőőőőő. Van még olyan ? :))))

Ezen túl többségében vizes zsemlét veszünk, javarészt Férj hoz, hazafelé. Nagyjából hetente kétszer, a többi napon a házi pékáru elkészül valahogy.

Igen. Időigényes elfoglaltság. Munkaigényesnek nem mondanám. Kenyér esetében nem több, mint tíz (!) perc, zsömle, kifli készítésnél sem több fél óránál, a többi a gépek dolga.

Kenyeret sütni lehet este is, nem kell hozzá más, csak egy kenyérsütő gép, amit átneveztem dagasztó gépnek. Beleszórom a hozzávalókat, aztán otthagyom. Tökmindegy hány óra van. Akár este kilenckor. Egy normál kenyérnél másfél óra kell a munkásomnak. Addig azt csinálok, amit akarok. Ha kész van, kiveszem, megformázom, pihentetem, aztán megsüti a sütő. A formázás nem több, mint öt perc. A sütés egy óra. Csak az nem tudja ezt megoldani, aki nincs otthon, a hazatérés és a nyugovóra térés között nagyjából három óra hosszat. Reggelre semmi baja nem lesz, a pék is hajnalban készíti azt, ami a boltban estére kerül a polcra.

Még a házi kovász sem kötelező: bioboltban tartanak zacskós kovászt, de vannak nagyon jó lisztkeverékek is. Tartósító szer és puffasztó anyag nélkül zacskós változatok.

A kifli, a zsemle, a fifikásabb bagett, vagy a ciabatta már kicsit macerásabb. A dagasztás - kelesztés után meg kell formázni a darabokat. Némelyik típust órákig, akár egy éjszakányit kell pihentetni. Cserébe jól tűrik, ha csak fele ideig sülnek, majd a fagyasztóba lehet pakolni az adagot, akármikor elővenni, tíz perc alatt készre sütni.

Jaj, és persze kísérletezni. Beleszórni magokat a tésztába, sajtot hengergetni, tejtermékkel trükközni. Komolyan mondom, elronthatatlan, és bizony, mind nagyon, de nagyon finom! Egy év házi pékgyakorlat, és hatalmasra nő a rutin, vele párhuzamosan viszont csökken a bolti vásárlási kedv. Ez biztos :)

Joghurtos kifli, hozzávalók:

60 dkg BL 80 - as búza liszt, 1 cs. élesztő por, 1 teáskanál méz, 2-2,5 dl natúr joghurt, 3 evőkanál olíva olaj, 3-4 dl víz, 2 teáskanál só

Ebből a mennyiségből kb. 12 darab kifli készül. Jóval tartalmasabb a megszokott vajas kiflinél, egy főre 3 darabnál többet nem kell számolni.

Egy deci meleg vízben elkavarom a mézet. A meleg víz hőfoka nagyjábból az, amit már melegnek, de nem forrónak érzek. Beleszórom az élesztő port, azt is kissé elkavargatom, majd lefedem a poharat, addig állni hagyom, amíg az élesztő egybefüggő, kissé habosodó réteget nem képez a víz tetején.

A joghurtot kimérem. Ha kispoharas van a hűtőben, az egészet használom. Kimérni a két decit jobb, mert a tészta a joghurttól könnyen válik ragacsossá, ami ebben az esetben annyira nem jó. Kicsit felmelegítem a tejterméket, csak annyira, hogy ne legyen hűtő-hideg.

Beleöntöm az élesztős "kovász" kezdeményt a dagasztó tartályba, hozzáadom a joghurtot is, majd szórom a lisztet, teszem a sót, végül az olajból két evőkanálnyi adagot. Hozzáöntök még 1 deci langyos vizet, majd elindítom a dagasztó programot. A maradék egy deci vizet csak akkor öntöm hozzá, ha úgy látom, nem elég a nedves anyag. Nem szabad túl lágy tésztát készíteni, a ruganyos, majdnem kemény lesz a jó.

Ha nincs gép, a liszthez kell adni a felfutott élesztőt, olajat, sót, majd gyúrni, hólyagosodásig, közben adagolni kell hozzá a vizet. Úgy is jó. 

A gép egy órán át keleszti, kézi verziónál is nagyjából ennyi idő, amíg a duplájára kel a tészta.

Alaposan átlisztezett deszkára borítom a kelt tésztát, amit nagyjából hengerré formálok, majd egy éles, beolajozott késsel, szemre nézve egyenlő darabokra osztok: felezem, aztán a feleket harmadolom, majd ketté osztok.

A cipókból a nyújtófával, majd a kezemmel, nagyjából négyzeteket lapogatok, egy csücsöktől indulva feltekerem, kissé össze is sodrom, majd a hengerből kiflit formálok. 

Elrendezem a sütőlapon a kifliket, hagyok közöttük helyett, mert dagadni fognak még. Lekenem mindet egy kevés olajjal, majd letakarva húsz percet még pihenni hagyom.

Előmelegeített, 190 fokos sütőbe pakolom a tepsit, a legalsó "fiókra" tolom. Alá egy kisebb tepsiben vizet rakok, párásítok. Egy fél óra múlva kiveszem a vizzel teli alsó tepsit, még úgy szűk tíz percet pirulni hagyom.

Ha nem akarnám azonnal az asztalra tenni, a pirítás részt kihagynám, kiszedném, kihűteném, zacskóznám, fagyasztanám, majd akármikor elővenném, előmelegített sütőben készre sütném. De most kiteszem, könyörgök egy keveset, hogy várjanak, forrón hasfájást okoz....

Ha néha napján marad a kiflikből, majd megszikkadnak kissé a tartóban, a "rácsukós" melegszendvics sütőben, vajjal kicsit megkenve újra puhítom. Úgy is nagyon finom.