Bundás csillagtök

Most valami nagyon rafinált módot kéne mutatnom arra, mit lehet kezdeni egy akkorára nőtt csillagtökkel, mint a fejem. Nyilván akkor lennék igazi gasztro - blogger. Ezzel szemben itt van a valóság: megpucoltam, előkészítettem, kirántottam. 

Előtte egy hétig szemeztünk, a fejnagyságú patisszon és én. Bobbi nagypapája küldte a zöldséget, garantáltan bio, magától nőtt ekkorát, a szomszéd konyhakertjében. Mösziő Pátisszon. Egy hét nálunk lakás után már neve is lett. Minden áldott nap elhatároztam, hogy holnap feldolgozom, mondjuk főzeléknek, vagy tésztára, vagy mittoménminek. De rántva a legjobb. Csakhogy utálok panírozni. Nagyon utálok panírozni. Nem az időtöltés, a szöszmötölés a gond, azt szeretek. Panírozni nem. Bobbi rendes gyerek, ha itthon van, megcsinálja. De nyaral, még mindig. Férj rendes ember, ha itthon van, megcsinálja. De dolgozik, még mindig. Hugi rendes tesó, de inkább vasal, mint paníroz. Lehet ez valami családi defekt nálunk? Lehet, hogy Apukám ezért passzolta le Mössziő Pátisszont? Hol egy rendes agykurkász? Analizálni valóm van vele!

Végül úgy intéztem, hogy a csillagtökön kívül semmi, de semmi sütni - főzni való ne legyen, hogy kénytelen legyek végre valahára feldolgozni a vendéget. Igazság szerint, ha sikerül túllendülni az utálom részen, hamarosan jön a nagyon szeretem rész. Merthogy a csillagtök, azaz a patisszon, finom. Nagyon is az. Főleg, ha tudjuk, hogyan kell bánni vele.

Bundás csillagtök - azaz a rántott patisszon szeletek, hozzávalók egy emberfejnyi elkészítéséhez:

1 nagy patisszon, 4 tojás, kb. 10 dkg liszt (nálam fele sima, fele zabpehely őrlemény), kb. 15 dkg zsemlemorzsa, kb. 5 dkg zabpehely (elhagyhatod, de miért tennéd?), só, kb. 2 dl. étolaj a sütéshez

Elsőként megsikálom a zöldséget. Másodszor fogok egy tekintélyes nagyságú kést, a közepétől indulva, mint a dinnyét, kettéhasítom. Harmadszor pedig újabb feleket hasítok. Negyedszer a negyedeket szeletekre vágom. Ujjnyi vastag szeletekre. A szeletekről lehámozom a héj részt, kinyesegetem a magokat, a házukkal együtt. 

Semmi esetre ne akard előbb pucolni, aztán szeletelni. Nem fog sikerülni, vagy lehet, hogy összehozod, de nagy az esély rá, hogy végigszántod a késsel a tenyeredet is. Finom a patisszon, de a véredet ne add érte...

Előveszek egy nagyobb, szélesebb edényt, belepakolom a szeleteket, annyi vizet engedek, hogy ellepje a zöldséget, kap egy evőkanál sót a lé, majd forrástól számítva öt percet főzöm az egész rakományt. 

Igen. Előfőzőm. Több okból: a nyers zöldségre tapasztani a bundát, szinte lehetetlen, ráadásképp a nyers zöldség puhításához annyi olaj kell, amennyit én nem használnék jó szívvel. Öt perc elegendő, szúrd meg egy villával, ha éppen puha, pont jó lesz.

Leszűröm a szeleteket, amíg hűlnek, kipakolom a bundázó hármast: a lisztet a zabpehely őrleménnyel, az enyhén sózott, felvert tojást, és a zabpelyhekkel kevert morzsát. 

Bebundázom az összes szeletet. Liszt, tojás, morzsa. Az összeset. Nem lesz idő sütés közben, erre nem építek.

Közben hálát mormolok a Jóistenhez, kicsit Buddhának is, és persze a Nagy Manitunak, hogy olyan menzát üzemeltetek, ahol vasárnaponként a legkevésbé sem követelik rajtam a rántott karaj szeleteket. Világgá mennék, ha minden hetedik nap paníroznom kellene. Ennyi léccilécci pedig már Bobbinak sem férne be.

Annyi olajat melegítek egy serpenyőben, amennyi a szeleteket legalább félig ellepi. Több nem kell, a bő olajban sütés elmaradhat, a keménységet a párolással már elvettem. Nagyon forró olajba mártom a szeleteket, egy perc egy oldal, fordítás, másik oldal, újabb perc. Papírra szedem a kész szeleteket, lecsöpögtetem. 

Frissen az igazi. Hidegen sem utolsó, galád módon, elsétálva a tál mellet, kikaphatsz egyet, és gyorsan lenyelheted.