Töltött - sütött menzakedvenc: paradicsomos csirkecomb és paprikás krumpli és a terrorelhárítás

Mától újra rend van, nagyüzemre kapcsol a menza. Igen, igen, becsengettek Bobbinak. Természetesen a nyáron is nyitva tartottunk, csak kissé lazábban haladtak a menza ügyek. De tanítás idején nem lehet viccelni a renddel, Bobbi tekintetében pedig főleg nem. A rend az, hogy hazaér, villámgyors látogatást tesz a vizesblokk környékére, és már húzza is maga alá a székét az ebédlő asztalnál. A két akció között maximum az ebéd melegítése jöhet szóba, további várakozás nem. Olyan nincs, hogy ez a rendszer felboruljon. Végül is, a nagyüzemi menzán sem fordulhat elő, hogy a nebulók azért várjanak, mert a konyhás nénik eltátották a szájukat. 

Olyannyira nincs változtatásra mód, hogy még az sem mindegy, milyen alátét kerül a tányérhoz: a készletben citromos vagy narancsos mintájú van. Bobbi kizárólag a citromoson eszik, mindig ugyan azon a helyen ül. Ha a narancsos kerül elé, kiakad, a székére pedig eszünkben sincs letelepedni:). Remélem mindenki látta a Lesz ez még így se című filmet, amiben Jack Nicholson alakítja a szokások rabjává vált figurát.... Bobbi persze koránt sem ennyire szokás függő, de azért akad egy-két érdekes ragaszkodási pont az életében. 

Lényeg a lényeg: menzaügyekben, szeptembertől júniusig nincs pardon. A reggelinek, ebédnek, vacsorának időben az asztalra kell kerülni, a citromos alátéten. Az elviteles tízórainak a táskában, az uzsonnára szánt valaminek a hűtőben a helye. Egyszer itthon maradt az alma. Tényszerű sms-t kaptam Bobbitól: "Nincs meg az almám." Értettem. Az almás pite bevezetőjéből megértheted te is.  Nem részletezem a logisztikai bravúrt, de a nagyszünetre ott volt az alma a kezében.

Egyébként a bogarait magamnak köszönhetem. Soha nem tervezünk részletekbe menően semmit, például simán elmegyünk úgy két hétre nyaralni, hogy este még úgy van, hogy Prága és Amszterdam, hajnalban pedig Róma felé vesszük az irányt. Lassan huszadik éve lesz, hogy a Férjem a párom, de még egyszer sem sikerült egy helyen egymás után ötször állítani karácsonyfát: folyton költözünk. Egyetlen kivétel van, az "ahogy lesz, úgy lesz" alól: Bobbi. Napirend szerint cseperedik. Kiszámítható rendszerekben, szokásokkal él. Három évesen például már a fogmosásnak is megvolt a ceremóniája: csap elé húzott lépőke, Bobbika ráállt, mindig a bal lábával kezdve, majd jobb oldalról kezébe adtuk a fogkefét. Ha balról álltunk, szólt. Végül mindig ugyan az a mondat: "Kérek szépen hideg vizet, inni." Ha egy gyereket napirend szerint "nevelünk", akkor nem kell azon csodálkozni, hogy szokásai lesznek. Nem is csodálkozom, sőt ráhagyom, amennyire csak tudom, figyelembe is veszem. A Férjem kevésbé bírja, a citromos alátét gyakran kiveri a biztosítékot. De Bobbi minden alkalommal megharcolja a mintáját, addig - addig feszül, hogy végül valahogy csak az kerül a tányérja alá. Bobbiterror. Így hívjuk a bogarait.

A csirkecomb töltése is a bobbiterror egyik produktuma. Ezt az igazi menza kedvencet akkortájt készítettem elsőként, amikor eldőlt, Bobbit végérvényesen és visszavonhatatlanul kivonjuk a közétkeztetés igája alól. Eszem ágában nem volt a csirke bőre alá ázott zsemlét tuszkolni, amíg Bobbi ki nem fejtette: az oviban és az iskolában is  s z o k t a k  olyat csinálni. Miközben mondta, azt az arcot vágta magának, amiből érteni lehetett, hogy ez most komoly elvárás. Értettem. Azóta szokom én is. Ja, és majdnem elfelejtettem: töltött combot csak és kizárólag krumplival lehet köríteni....Mert azt úgy szoktuk enni. Azért.

Paradicsomos, töltött csirkecomb. Hozzávalók:

4 db töltésre alkalmas, egész csirkecomb, 1 szikkadt zsemle, kb. 5 dkg kétszersült, 1 tojás, kb. 1/4 l tej, 1 db konzerv sűrített paradicsom, 1 evőkanál szárított bazsalikom, őrölt fekete bors, sült húshoz szánt fűszerkeverék,  só, olíva olaj

Zöldpaprikás, tört burgonya. Hozzávalók:

1-1,5 kg főzni való burgonya, 2 közepes zöldpaprika, 5 -8 dkg vaj, vagy margarin, só

A kétszersült szeleteket összemorzsolom. Darálni nem kell, csak annyira kell aprítani, amennyire a kezem között morzsolódik. Rátépkedem a zsemlét, majd felöntöm annyi tejjel, hogy ellepje. Pár percet állni hagyom, ha kell, mehet még rá tej, annyi, amennyit felszív. A már kissé átnedvesedett darálékot még kézzel kissé átmorzsolom. Hozzáadok egy enyhén felvert tojást, a sűrített paradicsomot, a fűszereket és megsózom. A töltelék akkor jó, ha nem folyik, de nem is lehetne belőle gombócot gyúrni, olyan közepesen lágy állagú.

A combokat alaposan lemosom, az esetleg itt és ott még fellelhető tollmaradványokat letépkedem, majd a húst enyhén besózom, átfűszerezem. 

Megkeresem a comb felső részén a bejáratot. Minden combon van egy rész, ahol a bőr elválik a hústól, a hártyán van egy luk. Oh. Nem vagyok túlzottan finnyás, de ezt most nehezemre esett leírni. Lényeg, hogy a rést megkeresem, majd két ujjal, óvatosan körbetágítom a helyet a combhús és a bőr között, vigyázok, hogy a megtalált résen túl már máshol ne szakadjon át a hártya.

Megtöltöm a combokat a nyers töltelékkel. Nem szabad túlzottan sokat beletuszkolni, mert sütés közben dagad a zsemle, könnyen kiszakad a bőr. De jól esett ezt is leírni... A természet adta hártyarést egy-egy vékony hústűvel összefogom, hogy ne tudjon kiszabadulni a töltelék. Ha nincs hústű, nem olyan nagy baj, bár ismerek olyan gondos szakácsot, aki bevarrja a lukat. Na arra már nem lennék hajlandó, még akkor sem, ha az lenne a szokás. Ha marad töltelék, ne dobd ki, tedd a húsok közé, gombócokká alakítva, sütve, magában is finom.

Ujjnyi olajat töltök a tepsibe, berakom a combokat, kicsit megkenem a tetejüket is olajjal, majd fóliával fedve bő fél órát, fólia nélkül pedig újabb felet, 230-240 fokon sütöm. Nem teszek vizet a tepsibe, sőt azt tapasztalom, hogy újabban bizony annyi víz van a szárnyasok húsában, hogy félidőben le kell szedni a nedvességet a tepsi aljáról.

A krumplit megmosom, apróra vágom, annyi sós vízben főzöm, amennyi ellepi. Amikor már puha, leszűröm. Egy nagyobb serpenyőben felolvasztom az olajat, kevés bors kíséretében megpárolom benne a vékony szeletekre vágott paprikát, majd átforgatom benne a burgonyát. Télen, amikor nincs zöld paprika (vagy van, de az szemmel láthatóan műanyag), párolt hagymával készítem a köretnek szánt adagot.