Sütött - főzött cseresznye lekvár és cseresznyés szirup

A szomolyai cseresznyés kőtt rétesről posztoltam, ott írtam is bőven, hogyan került a menzára tíz kiló fekete szemű, szomolyai cseresznye. Írtam azt is, hogy ekkora mennyiséget nem lehet nyersen két nap leforgása alatt megenni, hacsak nem hívjuk hozzá segítségül mondjuk a katonaságot. Megrögzött pacifistaként, inkább feldolgoztuk. A váratlan szállítmány miatt a befőzés reggelén Férj társaságában indultam felkutatni azt a magozó szerkezetet, amit a már fogalmam sem volt, melyik üzletben láttam. Abban biztos voltam, hogy a kézi pottyantóssal kalandorság próbálkozni, de azt eldöntöttem, hogy maggal együtt én bizony nem teszem sehová. Egyszer kaptam úgy egy fagyott zacskónyit. Felengedés után gyötrelmes volt tisztítani. Megleltük a magozót, ami nem egyéb, mint egy rugó végére szerelt csillag alakú késecske, alul tartállyal. Egyszerű, de eszes cucc. Bobbi a kézi ketyeréhez képest nyolcszoros sebességgel lőtte vele a magokat. Újabb konyhai segédeszköznek kell majd a jó ég tudja hol helyet szorítanom. Sebaj. 

 Innen már csak elő kellet készítem a konyhát, befőzésre kész állapotba hozni az eszközöket, hozzávalókat. Magyarán megküzdenem azért, hogy a cseresznyét a lehető legkevesebb cukorral, tartósító szer hozzáadása nélkül rakjam üvegbe. Nekem ez elég lényeges volt :)

Legyen úgy, hogy pontokban szedve idebetűzöm, mit, miért és hogyan. Aztán ha uncsi, görgetsz, a lekvár hozzávalóktól folytatod. 

Befőzés - előkészületek

Az egész előzetes felhajtás csak azért történt, hogy minél kevesebb vegyszert kelljen a lekvárhoz tenni. Ehhez viszont 5 fronton kell küzdeni. Mint tisztítás, válogatás, lételenítés, tartósítás természetes anyaggal - és módszerekkel, végül az eszközök kezed ügyébe pakolása.


Tisztítás és válogatás - a konyhádat se feledd: minél kevesebb szerves anyag kerül az üvegbe - a gyümölcsön kívül - annál nagyobb az esély, hogy nem indul el odabent valami az enyészet útján. Ennek reményében mindent elpakoltam a konyhában, ebédlőben. Mármint se kistányéros ez és az a pulton, se gyümölcsöstál, egyéb pitlik, félbehagyott kávésbögre szanaszét, ahogy ott, ahol élnek, normálisan lenni szokott. Mosatlan szóba sem jöhetett. Főzés: tilos, evés: itt aztán nem. Majd előhoztam a félre rakott üvegeket, kicsit áztattam a címkéket, majd akkurátusan lekapargattam, sikáltam róluk a ragacsos papírt. Az idén félig voltam rendes, akadt még némi kapirgálni való. Alapban úgy szoktam, hogy gondolok a befőzésre, ahogy ürül az üveg, elmosom, lecincálom a papírt róla. Nem mindegy, hogy hetente néhány üvegről beszélünk, vagy egyszerre kell az összeset márkátlanítanod. Kis ügy, de a befőzést ilyen kis pitiáner részecskékkel lehet kétnapos monstre eseménnyé tenni. A tiszta üvegek ezek után elindultak valóban megtisztulni. A legjobb a mosogató gép erre a célra, de ha nincs, akkor az alapos kisikálás, kiöblítés, egyenként gőz felé tartás is ugyan az. Törölgetés: felejtsd el gyorsan. Szárítás papíron, elsőként szájjal felfelé, majd lefordítva. 
Amíg a mosogató gép dolgozott, Bobbival leszedegettük a cseresznyék szárát, kiválogattuk a szemeket. Ütődött, megpuhult, netán szottyadt szem ide nem való. Elvégre nem pálinkát készítünk. Ennek okán sem mindegy, meddig vár a gyümölcs a feldolgozásra. Alig két maroknyit kellett kiszavaznunk a szűk nyolc kilóból. A már alaposan kisikált mosogatóban, adagonként átmostam a gyümölcsöt, majd papírral bélelt tálcákra raktam, végül mindet letakartam. 
Tudom, hogy néha túlzás, amit csinálok, de ezen a ponton jött a pult és az asztal lesikálása, a befőzéshez használt eszközök tisztaság - vizsgálata, és végül felmostam a padlót. Gondoltam, én a tutira megyek, hiszen egy morzsa is elég ahhoz, hogy tönkretegye a munkánkat és a finomságokat. Ebben a pillanatban egy steril sebészeti műtő a konyhához képest egy baktérium tanya lett volna.

Lételenítés: a legjobb tartósító módszer az aszalás. Nem véletlenül. Minél több a lé, annál nagyobb a felület a baktériumoknak. Ennek okán főzték órákig ómamáink a lekvárt. Én nem akartam órákig rotyogtatni, mert azzal nem csak a leve párolog el, hanem az értékes ásványi anyag és vitamin is kifő belőle. Ennek okán: hidegen passzíroztam, ahogy a paradicsomot szoktam, majd éppen csak felfőztem a cukorral. A lételenítés nem keverendő össze a zselésítéssel. Attól még ugyan annyi marad a folyadék, csak sűrűbb lesz. Nem rossz az sem, de most nem ez volt ez elsődleges cél, hanem a konzerválás. A szörp, vagy szirup az más. Abba kell valamit tenni, a sok nedves anyag miatt. A valami az volt, amiről én úgy tudom, a lehető legkevesebb egyéb hatása van.

Tartósítás, természetesen: a szalicilt, a mindenféle benzoátokat, vegykonyhásító anyagokat ki akartam zárni a tudatomból is. Kis mennyiségben állítólag nem károsak. Lehet, de lekvárt, gyümölcspürét, szörpöt nagy mennyiségben fogyasztunk, nem beszélve minden másról. Ma már kikerülhetetlen a vegyszerezett ennivaló, ha lehet, legalább ne hatványozzuk. Két megoldás marad, a cukor és a kálium-szorbát, persze a szárazgőz mellett (értsd: dunszt), erről majd még írok. Zselésítést pedig kizárólag pektinnel tudok elképzelni. Bár agyoncukrozni sem akartam a lekváromat, de még mindig ez a legjobb megoldás. Szerintem. Lényeg: a gyümölcs minden kilójához minimum 60 deka cukrot kell számolni, alapvetően, de itt szomolyai cseresznyéről beszélünk. Osztottam, szoroztam, itt a magas saját cukortartalom, ott egy kis hőkezelés, az annyi mint ötven deka cukor per kilónyi gyümölcshús. Megnyugtatlak, amit a boltban veszel, abban jóval több cukor van. Ha történetesen diétásat választanál, abban meg nem kevés a tartósítás miatt hozzáadott kemikália. Se a fruktóz, se a szacharin nem tartósít, csak és kizárólag a kristály cukor. Ha befőző cukrot választasz, abban eleve van pektin, ami természetes összetevővel sűríti a lekvárodat.


Eszközök: főzni úgy szoktam, hogy akkor veszem elő, ami kell, amikor az tényleg kell. Javarészt még a sütizés is így megy, kivétel a kelt a tészta, a kikészített, langyos hozzávalókkal. Nem vagyok az az előre kirakós típus, ha csak nem éppen befőzni akarok. Jobb előre a kezed ügyébe rakni mindent, ami eszedbe jut, mert a kapkodás ront a minőségen, úgy is lesz valami, amiről elfelejtkeztél, elég lesz azt könyékig a szekrényben kotorászva megkaparintani. 

Befőzés - a lekvár

Sütött - főzött fekete cseresznye lekvár, hozzávalók:

3 kg kimagozott szomolyai, rövid szárú fekete cseresznye (vagy máshonnan való, fekete fajta), 1 kg 50 dkg kristály cukor (ebből a mennyiségből kb. 4 liter lekvárt kapunk), vagy fele mennyiségű tartósítószer mentes, pektin tartalmú befőző cukor

Elsőként kipasszírozok annyi magozott cseresznyét, hogy a nem teljesen lételenített gyümölcshús 1 kilót nyomjon. Amit passzírozás-készen elveszek a maglövész Bobbitól, azt szinte egyenként áttapogatom, nehogy a magja benne maradjon. Alapvetően semmi baj azzal, ha egy-két kemény golyócska benne marad, de se a botmixer, se a turmix nem állja a magot, ezeket pedig most használni fogom. A levet egy kancsóban átöntöm, abból ma még szirupot gyártok.
Egy nagyobb tepsibe papírt rakok, fél oldalra a gyümölcsöt kanalazom, másik felére 1 kilónyi cukrot szórok. Középre tolom az előmelegített, 200 fokos sütőbe. Ha csak így készíteném a lekvárt, nem tennék ennyi cukrot, de ez most az egyharmadra tervezett alap lesz, minél több a karamellizált cukor, annál jobb. Nagyjából egy fél órát hagyom, addig, ameddig a cukor helyett habos, a szélén már barnuló zselét nem látok. Kiveszem, majd egy porcelán edénybe kanalazom, végül a papírt a négy csücskénél fogva emelem, a maradék sűrű gyümölcshúst óvatosan a tálba csorgatom. A botmixerrel egyszer átdarálom. Ha csak így készíteném, már most lehetne üvegbe önteni, lezárni, dunsztolni. E helyett egy 6 literes főzőedénybe borítom, lefedem, állni hagyom.

Egy újabb kilónyi adag cseresznye húst passzírozok. Nem kell kinyomni most sem belőle az összes levet, elég annyit, amit enyhe szorításra, magától is kiad. A húsát a turmixba rakom, éppen csak, hogy átforgatom, majd a főzőedénybe öntöm, a már kész sült lekváralaphoz.
Újabb kilónyi cseresznyehúst veszek át a magtalanítóból, majd ezt úgy, ahogy van, darabosan az edénybe szórom. Most hozzáadom a kiszámolt cukor teljes mennyiségét. A sült lekvárhoz használt kiló mellé kell még fél kiló, ezt az edénybe szórom. A sült lekvár melegét használva, nagyjából feloldom a cukrot. 
A főzőlapot nagyon felmelegítem, a lekvárt csak addig tartom rajta, amíg éppen felforr, akkor lehúzom. A baktériumokat elég egyszer megölni, attól nem lesz még kevesebb, ha órákig forralom. 

A lefedett lekvárt addig hagyom, amíg felforralok némi vizet egy másik edényben. Most elkezdem az üvegbe adagolni a még kissé híg főzetemet. Ehhez elsőként óvatosan leszedem az edény tetejéről a habot. Valamennyi marad rajta, attól nem lesz baja. A töltés is egyszerű: az üveget elsőként pár másodpercre gőz felé tartom. Ettől az üveg átmelegszik annyira, hogy nem robban szét a forró lekvártól, közben pedig a baktériumokat még így utoljára, búcsúzóul sarokba szorítom. 
A képen megörökített tölcsér a mosogatógép tartozéka, a só beöntéséhez kaptuk. Nem tudom, honnan kéne szerezned hasonlót, de nézelődj, hátha találsz valahol. Ha nem, petpalackból gyárts valami hasonlót, mert a kisebb üvegek száján át kell majd juttatnod a főzetet. A lekvárból igyekszem a darabosabb alját kiszedni, bár annyira nem híg, hogy aggódnom kellene miatta. Az üvegben pedig, ahogy hűl, úgy pluszban sűrűsödni fog. Az utolsó négy üvegnél már lazul a fegyelem, hígul a banda. Veszem a szűröm, rápakolom egy újabb kancsóra, majd lazán átszűröm a lekvárlevem. A szűrőn maradó gyümölcsös sűrűje megy a legkisebb üvegekbe, ez a sava és borsa, az esszenciája. Ezt adjuk majd a tiszteletbeli menzásoknak, ajándékba. 

Az üvegeket szorosan lezárom. Most dunsztolni fogok. Szóltam, hogy lesz valami, ami nincs kéznél: én nem csináltam meg a dunszthoz a fészkemet. Szaladok a hálózsákokért, kapok a plédekért, loholok. Az üvegeket tálcára rakom, gyorsan fotózok, aztán bugyolálok. Alulra megy a vastag pléd, arra az üvegek, ráhajtom a plédet, majd a hálózsákokkal a nappali sarkában a kupacomat körbetakarom. A dunszt, azaz a szárazgőz az, amikor lassan, minimum 48 órán át csírátlanítom, a paplanok alatt hűtöm a befőzött anyagot. 

Befőzés - a szirup

Cseresznyés cukorszirup limonádéhoz, hozzávalók: 
kb. másfél liter, a lekvár befőzése során nyert gyümölcslé, 1kg kristály cukor, 1,3 liter víz, 1 kávéskanál kálium szorbát

Össze és vissza nyertem úgy másfél liter gyümölcslevet, nagyjából a kétharmadát a nyers gyümölcsnyomkodásból, a többit a lekvárból. Elsőként felforralok majdnem másfél liter vizet. Beleszórok egy kiló cukrot. Addig forralom, amíg habos, fehéredő, sűrűsödő folyadékot nem kapok. Ekkor lehúzom a melegről, addig hűtöm, amíg teljesen elcsendesedik, ha mozdítom az edényt, ragadni kezd a falára. Beleszórom a tartósító szert, alaposan elkeverem benne, majd hozzáöntöm a gyümölcsös leveket is. Üvegekbe adagalom. Amelyik üvegnek nincs zárható kupakja, azt szorosan, celofánnal lezárom. A kupakosok is kapnak egy kis celofánt, majd azokat is zárom. 
Hogy ne dőljenek el a dunsztba, egy üres karton dobozt veszek elő, abba pakolom a szirupokat, majd azt is dunsztolom a sarokban.  Nem hívom szörpnek, mert nem az. A cseresznye leve már nem elég testes hozzá, de ahhoz igen, hogy vízzel felengedve, citrom levével savanyított, különleges nyári limonádékhoz alapot szolgáltasson.

A maradék cseresznyét Bobbi szépen, nagyjából nyolcvan dekás adagokba csomagolja, a mélyhűtőbe rakjuk. Jó lesz majd télen. Nem, mintha addig megmaradna....

Megjegyzem hol a dunszt hajtása a pléden, hogy majd két nap múlva a kezemet bedugva ellenőrizzem, milyen odabent a hőfok. Ha már nem érzek langyosat sem, kipakolok. A próbaüveget akkor, ott és azonnal, megbontom. 

Innen már csak úri passzió az öltöztetés, a címke gyártás és a cseresznyés, kézzel festett tetőcsomagolás. Mi ezzel is időt töltünk, mert ajándékba is szánunk egy-egy adagot. Természetesen a fénypöttyös cseresznyéket Bobbi pingálta.

Plusz: eszközlista

Nem szoktam a receptekhez külön jelölni, hogy milyen eszközöket használok, hacsak nem valami olyan plusz, ami nélkül hozzá se fogj. Most azért ideírom, csak azért, hogy ne kelljen csúcsidőben kapkodnod. A befőzés így, vég nélküli főzés nélkül, nem több, mint egy tisztes vasárnapi ebéd megalkotása. Főleg, ha egyszerre nem akarsz húsz kilót feldolgozni. Ettől még a végére elfáradtam. Az oka egyszerű: úgy kell gyorsan munkálkodni, hogy közben kontroll alatt tartom a mozdulataimat. Figyelek, hogy ne kenjem szanaszét a konyhát, ne kerüljön semmi oda nem való a lekvár közelébe. Nincs közben pihengetés, se hosszan telefonos pletykálás. Ütemes, egymás után következő fázisok vannak, folyamatos kézmosással. Ez bizony, kissé fárasztó műfaj, de semmi misztikus,a fél életedet nyomorító nincs benne. Annál nagyobb öröm, amikor a kalácsodat a saját lekvároddal kened, amiben pontosan tudod, mi van. 

Eszközök, amiket használtam:

Magozó :), 2 mélytányér, 4 nagyméretű tálca, 4 db nagyobb méretű üveg -, vagy porcelán tál, 2 gyümölcsmosó, 2 új fakanál, 1 lapos és 1 öblös szedőkanál, 1 evőkanál, 1 kiskanál, 2 literes kancsó, 2 nagyobb szájú tölcsér, 1 kézi passzírozó, 1 kisebb szűrő, 1 cs. befőző celofán, befőttes gumik, 1 db. 6 literes főzőedény, 1 db. 4 literes főzőedény, 35X45- ös tepsi, sütőpapír, papírtörlő, 12 db kb. 3 decis befőttes üveg, 4 liter folyadékhoz üvegek

1 kartondoboz, amiben elférnek a sziruphoz szánt üvegek, plédek, hálózsákok


konyhai mérleg, turmixgép és/vagy botmixer


egyszer használatos, vékony gumikesztyű - mert színez a gyümölcs (Bobbi 1 percig használta, én jóval tovább bírtam: 2 percig, ha lenne műkörmöm, vagy csecse lakkozásom, bírtam volna).

Anya szomolyai cseresznyés kőtt rétese

Tervezetem, hogy a hétvégén eperlekvárt - és szörpöt fogok eltenni. Már ki is figyeltem, hogy eljött az én időm, a zöldségesnél megjelent a befőzni való eper, hatkilós, ládás kiszerelésben. Azt, hogy eper helyett fekete cseresznye került üvegekbe, Anyukámnak, és az ő meglepetés utazásának köszönhetem.

Reggel éppen belekezdtem a majdnem rizottóról szóló bejegyzésbe, amikor Mari néném telefonált, hogy Anya ül az egri buszon egy kosár cseresznyével, felém tart. Hívom Anyát, és tényleg. A kosár tíz kiló, előző nap délután szedett gyümölcsöt jelentett, a spontán indulás pedig ebben az esetben indokolt :) A leszüretelt szomolyai fekete cseresznye maximum két napot vár, és ehetetlenné válik. Ez a gyümölcs azt sem szokta bejelenteni, hogy mikor érik. Nagyjából június elején, attól függően, hogyan egyeznek az időjárással. Ezt a fajtát nem dobálják mázsaszám a vevő után, mert annyi nem terem. Szokás előre szólni a termelőknek, hogy kellene, majd kötelező el is vinni az adagot. Ha nem, akkor jövőre majd elviszi más, az ígérgető pedig komolytalanná lesz. Anya kért, és amikor leszedték, fogta a kosarat, hozta-vitte.

Anya így "működik". Fogja magát és a kosarat, majd felül a buszra. Minek szólni előre? Akkor nyilván várnám, készülnék rá, felborogatnám egy teljes napra az életem. Jó ez így. Ha nem talál, maximum a küszöbön hagyja a kosarat és hazamegy. Na ja. Annyira el tudom képzelni, amint 10 kilóval átbékávézik a városon, a nem is tudja hányas busszal. Aztán felgyalogol a hegyen két kilométert, átküzdi magát a bezárt kapun, majd a bezárt lépcsőházajtón, lazán a lábtörlőre dobja a szajrét, végül szépen hazasétál. Óh, igen. Ennek ez a magától is érthető menetrendje. De hála a Jóégnek (most Marinak), ezt eddig minden egyes próbálkozásnál megtorpedóztam. Pattantunk a buszhoz most is, a még mindig iskola undoritiszes Bobbival, majd szépen, háromgenerációsan - Mandula Gyulával kiegészülve - eltöltöttük a napot. 

Közben elkezdtük feldolgozni a rövid szárral termő fekete cseresznyét, amiből tíz kilót képtelenség csak úgy megenni. 

Nagyon tömény, testes, mézédes. Még Bobbi sem tud egy fél kilónál többet egy nap betermelni. Egyszerűen eljön egy pont, ahol a sejtek térdre borulnak és könyörögnek, hogy hagyd abba, ne küldj többet. Brutálisan magas vitamin és - ásványi anyag tartalma miatt, gyógyhatású készítmények alapanyaga. (Ennek köszönhetően nélkülünk is van, aki felvásárolja a termést). De mi nem ezért szeretjük, hanem azért, mert elképesztően finom, korai érésének köszönhetően pedig a nemkívánatos apró kis hemzsegők lemaradnak róla. Nem kell szétszedni, hogy finnyázva meggyőződjünk róla, nincs-e benne állati eredetű fehérje. 

Nem volt kérdés, itt most spontán kőtt rétes sütés lesz. Kőtt, azaz kelt, borsodi nyelvjárásban. Őszintén bevallom, hogy életemben először vettem részt tevékenyen rétesgyártásban. Enni, persze ettem már. Láttam készülni is, nem egyszer. Szomolyán, Klári néninél, vagy Anyánál. Klári néni konkrétan olyat készít, hogy ha csak rá gondolok, azonnal enni akarom. Az Anyáé is irtó jó, most, hogy belegondolok, nem is tudom... Holtverseny :)  Rosszullétig szoktam tömni vele magam. Ez az egyik oka, hogy nem készítem itthon. A meghekkelt répatortához hasonlóan: tiltólistás. Nem tudom fékezni a közelében magam. A másik ok az, hogy a nyújtástól egy kicsit mindig is tartottam. Jelentem, nem is nehéz, megtanultam. Tehát. Térjünk már a lényegre, ugye? Pedig még Szomolyáról nem is áradoztam... 

 

Szomolyai cseresznyés kőtt rétes, hozzávalók 4 "rúdhoz": 

 a tésztához, sütéshez: 40 dkg sima liszt, 10 dkg rétes liszt, kb. 15 dkg margarin, 2 dl étolaj, 2 dkg élesztő, 3 dl teljes tej, 2 evőkanál cukor, 1 tojás sárgája, 1 teáskanál só

a töltelékhez: 1 kg magozott fekete cseresznye, 10-15 dkg durvára őrölt dió, vagy pörkölt török mogyoró, kb. 10 dkg cukor

Elsőként a langyos tejbe belekanalaztunk egy evőkanál cukrot, majd belemorzsoltuk az élesztőt. Gondolom már ne ismételjem el, hogy minden legyen langyos. Ha még is, akkor itt találsz bőven leírást. Amíg az élesztő habosodni nem kezd a tej tetején, Anya a lisztet, a két markát használva tálba szórja, megsózza. Én meg mérem, hogy tudjam mennyi. Elmorzsol benne egy 5 dekás margarin darabot, majd fokozatosan, gyúrás közben hozzáadagolja az élesztős tejet, közben időnként egy-egy löttyintés étolajat, úgy egy decit felvesz abból is. Ragacsos tésztát kapunk, amit a tál aljáról, magunk felé mozgatva kell, határozott mozdulatokkal addig "verni", gyúrni, amíg össze nem áll a massza. Nem több, mint tíz perc, nem kell hozzá több lisztet tenni. Egy tiszta konyharuha közepére teszi a tésztát, ráhajtjuk a vásznat, majd így takarva, egy fél órára meleg helyen kelni hagyjuk. Harminc fok van kint, bent sem sokkal kevesebb, ez ma nem nagy gond. 

Felolvasztok nagyjából 15 deka margarint, majd a kelt tészta tetejét csöpögősre kenjük, úgy hat-nyolc evőkanálnyit használunk. A konyharuhát majd kimosod :) Közben az ebédlő asztalra terítettünk egy fél lepedőnyi vásznat, amit alaposan leszórunk liszttel. Egy tiszta terítő is jó. A közepére borítjuk a tésztát. Most jön a nagy varázslat. Elsőként, mint az olasz szakácsok a pizza tésztáját, négy irányba húzogatjuk. Majd ahogy vékonyodik a tészta, úgy nyújtogatjuk, "belekapaszkodva", de finoman, minden oldalon, tíz centinként haladva. Nekem lett egy kis szakadás, azt gyorsan befoltozom. Nem lesz olyan, mint a bolti lap. Vékony lesz, majdnem hártyás, a szélén kicsit vastagabb.

A tészta most már olyan, mint a Klári néniék szomolyai ebédlőjének falán díszelgő, kiterített vaddisznó szőr, aminek eredeti gazdáját a ház ura, Lajos bácsi lőtte ki. Klári néni férjura nem csak erről nevezetes, hanem a cseresznye pálinkájáról is, amit igen rutinosan tud kínálni. Tudnék mesélni, mennyire ügyesen. Elég erről annyit tudni, hogy az első kupicára mindig emlékszem, az utolsóra nem mindig. Nem vagyok valami nagyivó. Arra viszont igen, hogy aki megissza, annál eljön a móka, kacagás, vagy az igazság pillanata.

Anya késznek nyilvánítja a nyújtást. Az olvasztott margarinból egy ecset segítségével a tésztára csöpögtetünk, kipettyezzük vele. Megszórjuk a tésztát a cukrozott mogyoróval. Hagyományosan dió kellene, de az nem volt a menzán, elfogyott. Ha tudom, hogy jön a cseresznye, és hozza Anyát is, lenne. Ha diót használsz, ne cukrozd agyon, a kétharmad - egyharmad arány a dióbél javára, elegendő. Középen egy sornyi szakaszt ki kell hagyni, ott válik majd el a tekervények útja. A cseresznyéhez plusz cukor nem kell. A szomolyai olyan édes, hogy nem kér többet. Ha tennél, számolj vele, hogy lével együtt fog ráégni oda, ahová csak tud. Még a lekvárt is csak módjával kell cukrozni, de erről majd a következő, készülő bejegyzésben olvashatsz.

Rápakoljuk a magozott cseresznye felét, az ösvény most is kimarad. Majd a két rövidebb véget Anya felhajtja, a hosszabbakat pedig az aláterített vászonnal emelve, egy hajtásnyit görgetve ráborítjuk. Most megint csöpög  a margarin, kevés mogyoró jön, újabb adag cseresznye, majd a vásznat emelve megint hajtunk, mind a két oldalon. Amikor a két tekervény összejön az ösvénynél, Anya elvágja az utat, majd a két rétes kígyót megfelezi. A négy rudacska végét kissé összenyomjuk, hogy a cseresznye ki ne költse magát, majd a sütőlapra emeljük, amit előtte alaposan kiolajoztunk. Ehhez kell egy deci, de legalább öt evőkanál olaj. Amikor elsőként láttam, hogy mennyi zsiradék megy a tepsibe, szörnyülködtem, jósoltam, hogy tocsogni fog. Nem fog. Felszívja a tészta. Ez nem diétás konyha, hanem szomolyai. Persze most is próbáltam lefelejteni a fele mennyiséget, de Anya szólt, hogy öntsem rá, kenjem szét, egészen nyugodtan.

A rétes kígyók egy újabb fél órát a sütőlapon, letakarva pihennek. Közben előmelegítem a sütőt, 190 fokra.

Amikor a  rétes kipihente az idejét, megkenjük a tetejét tojás sárgájával, majd betolom a sütőbe, a középső rácsra. Nagyjából negyven percet sül, akkor jó, amikor már szép piros. Kivesszük a sütőből, Anya lekeni azonnal egy deci vízben feloldott, egy evőkanál cukorból nyert sziruppal. 

Várunk. Semennyi percet, megvágjuk, megkóstoljuk. Szomolyai íz, határozottan. Tálalásnál a szeleteket meg lehet lazán szórni egy kevés porcukorral. Így már pont olyan, mint ahogy a falusi asszonyok adják.

Most megint eszembe jut Szomolya. Kétféle vendége van a falunak. Az egyik megérkezik, és három napig úgy tesz és vesz, mintha a falutáblánál feltöltötték volna. Megjárja Bogácsot gyalog oda-vissza az erdőn át, majd éjszakába nyúlóan dajdajozik valamelyik pincében. Alszik röviden, de mint a lőtt nyúl, majd kora reggel feláll és egész nap megy. A másik fele a szállásig éppen, hogy eltalál, majd három napig úgy alszik, mintha már a táblánál agyoncsapták volna. Én az első kategória vagyok. Idegesítő. Alapban sem tudok a fenekemen megülni, de Szomolyán ezt a végletekig tolom. Anya egész jól viseli, hogy szétkapom a házat, beszögelem még azt is, ami már bent van, egyfolytában rámolok. Bezzeg a testvéreim, Nomi és Tüti. Ők a második szakasz. Felkelnek, esznek, kicsit motyognak, majd kóma. A világ egyetlen pontján se lehet úgy aludni, mint itt. Csapongó álom nélkül, mozdulatlanul, igazán jól. Majd kipihenten ébredni. Mindegy melyik típus, azért egy közös pont van: a totális kikapcsolás. Nem véletlenül kell még a rétest is keltegetni :) Egy másik bolygó, itt még van tiszta oxigén, illatok, nyáron ciripelő tücsök, télen szánkózás az utcákon. A közelben pedig annyi sok látnivaló.

Ha nem akarod otthon elkészíteni, megkóstolhatod Szomolyán is a cseresznyét,  a rétest :) Erre jó alkalom a Cseresznye fesztivál, ami pont most lesz, a pünkösdi hosszú hétvégén. Ha erről már lecsúsztál, okvetlenül menj el, akár egy hosszú hétvégére. Klári néniék Cseresznyés Vendégházában csapatostul lehet zsinnyegnyi, de aludni is. Ha így teszel, kaphatsz rétest, ihatsz pálinkát. Bor is van. Nem is akár milyen. Az is tiszteletbeli hungaricum. Ha mennél, segítek, üzenj itt az oldalon, adok címet, telefonszámot.

Annyit írtam, hogy majdnem kifelejtettem Bobbit, aki egy kézi magozóval hozott, sütemény - kész állapotba egy kiló cseresznyét. Annyira segített, hogy még a Nagyit se hagyta beszállni. Annyi idő alatt, amennyi alatt megfőtt az ebéd, megkelt, kinyúlt a tészta. A lekvárhoz beszereztem másnap egy magozó szerkezetet. Soha nem végeztünk volna. A képek mindent elmondanak. Igen, fog. Színez. De körömkefe, áztatás, és nyoma sincs. Cserébe annyi mindent kapsz :) Például meg lehet tanulni egy egész marékkal a szádba tömni, és préselve leválogatni a húst a magról. Bobbi nagymestere az ilyen típusú magozásnak is.

Tegeződjünk svédül: húsgolyó barna mártással és áfonya szósszal

Eszem ágában nem volt svéd húsgolyót csinálni. Barna mártás szoktam itthon, másféle ételekhez. Svéd húsgolyót az IKEA- ban kell enni. Pontosan annyiszor, ahányszor oda megyünk vásárolni. Évente nagyjából ötször. 

A hagyományok megtörését, és a házi készítésű verziót egy-két sajnálatos esemény okozta. Történt velünk ugyan is, hogy a bevásárlás - utálatunk olyan fokát sikerült elérni, hogy addig húztuk és halasztottuk, amíg egyszer csak arra eszméltem, hogy üres a hűtő, a kamra polcait meg lepakolás nélkül lehetne törölni. Főzni pedig a semmiből én sem tudok. 

Gondoltam, hogy akkor ez most úgy lesz legalább részben megoldva, hogy délután megyek egy kört a budaörsi szupereket érintve, és odaúton megállunk az IKEA- nál, Bobbi ebédelhet húsgolyót. Nagyjából karácsony előtt egy héttel evett ott utoljára. Naná, hogy nem kellett könyörögnöm, simán ráállt az alkura, főleg, hogy az iskolához mentem érte. 

Ott tartottunk, hogy fogta a tálcáját a finomsággal, én az enyémet a vega valamivel. Fizetnék, erre n e m  t a l á l o m  a  b a n k k á r t y á m a t. Ilyen eset nálam nincs. Vagy még is? Előző este tankoltam, és csak úgy a táskám zsebébe csúsztattam a kártyát. Abba a táskába tettem, amelyik ekkor otthon lógott az előszobában. Táskát cseréltem, mert az a táska nem ment a szandimhoz...Készpénz: apró. Az IKEA után akartam automatázni. Szegény Bobbi. Ekkor már inkább vacsoraidő volt, mint ebéd. Két elnézés között, pironkodva visszaadtuk a tálcát. Azt hittem felpofozom magam. Kikotortam az aprómat, és minden elvemet feladva hagytam, hogy Bobbi bekapjon némi "ikejás" hot-dogot, még üdítőt is kapott, amit aztán végképp nem szokott.  

Este elkezdtem receptet keresni a svéd fasírthoz. Elhatároztam, hogy elkészítem itthon. Ez lesz az ebéd, és a ne-haragudj-hogy-anyád-ennyire-hülye kompenzálás.

A svéd húsgolyó, a KÖTTBULLAR az olyan, mint a brownie, vagy a gulyás leves. Kismillió számra vannak receptek, ezer féle nyelven, gyűjtőoldalakon (ahol mindjárt lehet hozzá spéci edényeket is rendelni) és gasztroblogokon. Kismillió féle módon leírva, és persze mind az eredeti. Mivel nem volt kéznél svéd ismerős, akit felhívhattam volna, addig olvastam a témában, amíg össze nem raktam a lényeget. A lényeg ennyi: vaj. Az északi népeké: sárgább, ízesebb, testesebb a hazainál. A többi, meg ahogy gondoltam. Például szójaszószt azt nem gondoltam bele, nem hiszem, hogy az tradicionális svéd hozzávaló. Nem írom, hogy ez itt az eredeti leírása, csak azt, hogy Bobbi szerint pont olyan, mint az " ikejjjás", csak finomabb :)

Svéd húsgolyó, hozzávalók kb. 40 kicsi darabhoz: 

1/4 kg  darált marhacomb, 1/4 kg darált sertés comb, 1 tojás, 1 szelet fehér kenyér, kb. 1 dl tej, 1 közepes fej vöröshagyma, 15-20 dkg  vaj (dán vagy ír), őrölt fekete bors, őrölt szerecsendió, só

Barna mártás, hozzávalók:

a vaj amiben a húsgolyó készült, 1 dl főzőtejszín, 1 púpozott evőkanál barna cukor, 1 púpozott evőkanál liszt 

Burgonyahab:

2 kg burgonya, a lé amiben a krumpli főtt, a vaj ami megmaradt a húsgolyó készítéséből, kb. 2 dl tej, só

Áfonya szósz:

20 dkg áfonya, 20 dkg cukor, vagy készen is kaphatsz, a végén megtudod, hol :)

A húsgolyót így készítettem:

Elsőként a hagymát nagyon apróra vágom. Annyira, hogy beleteszem inkább a robotos aprítóba, még az sem tart vissza, hogy elmosni utálom. Nagyjából 3 deka lassan olvasztott vajon, közepes hőfokon megfonnyasztom, pirítom. Egy tányérra borítom, és hűlni hagyom. 

A kenyérnek levágom a héját, a belsejét összemorzsolom, majd annyi tejet adok hozzá, amit felszív, vigyázok, hogy ne tucsogjon.

A húsokat, a tojást, a fonnyasztott hagymát, a tejes kenyérbelet, egy fél teáskanál borssal,  ugyan ennyi őrölt szerecsendióval, és másfél teáskanálnyi sóval alaposan összegyúrom. 

Most hívom Bobbit, aki iskola undoritiszt kapott, így Mandula Gyulával a szobájában lustálkodott. Rendes kuktaként formás, nagyjából 4 centis golyókat formázott a húsos masszából. Nem szabad kisebbeket alkotni, mert sütés közben nagyjából felére zsugorodnak majd.

A vaj még meglévő darabjából úgy 8 dekát egy serpenyőben felolvasztok. Lassan, majdnem takarékon olvaszd. Az olajjal ellentétben, forró felületen azonnal sisteregni, barnulni kezdene, ami leolvadt a tégládról. A szaga ilyen estben kritikán aluli, nem beszélve arról, hogy abban már nem sütnél semmit. Amikor a vaj kiolvadt, óvatosan feljebb veszem kicsit a hőfokot, majd belepakolom a golyókat, már amennyi fér. Hagyjál helyet, mert rázogatni, forgatni fogod. A vaj alig ér a harmadukig, ezt így kell készíteni. A golyókat szinte csak párolni kell a serpenyőben, arra törekedni, hogy belül átsüljenek, kívül pedig csak világos színűre barnuljanak. Ez nagyjából negyed óra, adagonként.

Közben bekapcsolom a sütőt, 220 fokra melegítem. Azt a tepsit veszem elő, amiben van sütőrács. Ez azért kell, hogy a pirítás közben a golyók ne érjenek az aljához, mert odatapadnának. 

A serpenyőből a rácsra teszem a golyókat, majd amikor már mind ott sorakozik, betolom a sütőbe a tepsit. Sötét színűre pirítom, közben a felesleges zsiradék is szépen kicsöpög belőlük. 

Ha nincs ehhez kedved, a vajban is lepiríthatod, majd papírtörlőre szedheted.

Így készült a barna mártás: 

A vajat sütés közben, minden adagnál pótolom. Most a vajas serpenyő aljáról egy falapáttal felkapargatom a letapadt húsmorzsákat. Ebből lesz a barna mártás. Elsőként a barna cukrot szórom a meleg vajra, majd közepes melegen beleolvasztom. Amikor buborékozni kezd, nagyjából másfél evőkanálnyi lisztet pirítok benne. Ehhez segítséget itt találsz. 

Lehúzom a melegről, lassan felengedem 1 deci tejszínnel. Gyors mozdulatokkal kavarom, nehogy csomósodjon. Visszateszem a meleg főzőlapra, majd feljebb veszem a hőfokot. Ha túl sűrű lenne, felengedem vízzel, és összerottyantom, végül megsózom. Ha félsz a csomóktól, a tejszínt melegítsd fel, mielőtt használod. Sok receptben írnak szója szószt is. Én azt nem raktam hozzá. Ez nem távol keleti ételféleség.

Így készítem a burgonya habot:

A krumplihabhoz sós vízben főni teszem a hámozott, apróra vágott krumplit. Annyi vizet rakok, ami éppen ellepi. Amikor már olyan puha, hogy magától akarna szétesni, leöntöm róla vizet, de nagyjából az egyötödét az edényben hagyom. Egy bögre tejet majdnem forrásig melegítek. Beledobom a megmaradt, nagyjából 3 dekás vajdarabot a krumplis edénybe, majd a botturmixot addig nyomkodom a vajas - vizes zöldségbe, amíg sűrű, ragacsos masszát nem látok. Ekkor a robot habverő karjával beleadagolok úgy 2 deci forró tejet, majd habosra kavarom. Fontos, hogy ezt a meleg főzőedényben teszem. Lefedem, tálalásig melegen tartom.

Így készül az áfonya szósz, majd ha érik a közelemben:

Ajánlom a Pacifik névre keresztelt, készen kapható, üveges lekvárt. Pont olyan híg, mint a szósz. Íze, állaga rendben van. Áfonya szószt majd akkor készítek házilag, amikor, idézem kedvenc zöldségesem: "majd érik hamar a Harigatán, és adjuk nemdrágáért, csókolom". Jelenleg tíz deka egy ezres. Ennyiért nem veszek, főleg szottyadt, a világ túlfeléről szállított, hónapos dobozost nem. Főleg, mert már az északi vaj áránál is sokkot kaptam aznap. Ha vennék, akkor ugyan annyi cukorral, mint a gyümölcs súlya felteszem főni, kétszer annyi vízben. Addig párolom, amíg a víz le nem fő róla. Most simán kikanalazom az üvegből.

Ha svéd gyártmányt szeretnél, az IKEA élelmiszerek között az áruházban megtalálod, mint ahogy a golyót is hazaviheted, sütésre kész állapotban. Ha így teszel, legalább azt ígérd meg, hogy vajban sütöd :)

Következetes szülőnek tartom magam. Van, amit nem engedek. A tányér kinyalását étkezés után határozottan tiltom. Az kutyadolog, nem gyerek szokás. Bobbi minden alkalommal, ha szószos, csöpögős menü van, szeretné ezt a műveletet végrehajtani. Nincsenek illúzióim, gondolom, amikor nem vagyok a közelben, hódol eme szenvedélyének. Néha látom a mosogatóban az ebédhez használt tányérját, vannak sejtéseim, hogy mi történhetett. De ha látom, mire készül, azonnal szólok, hogy meg ne próbálja, és ez gusztustalan.

Hallom, hogy csürüszköli a svéd menü végeztével a tányérja alját a villájával, próbálja a barna és lila maradványt ráapplikálni. Háttal állva szólok: "Jó, most az egyszer, de csak most és soha többet, kinyalhatod." Ezzel úgy gondoltam, az elmaradt húsgolyózást végérvényesen kompenzáltam. Nem néztem végig, éppen csak lefotóztam. Én még éppen ebéd előtt voltam....

 

Zöldséges tésztaételek: nagyon gyorsan, vagy nagyon lassan készítve

A blogírás időnként olyan, mint a gyereknevelés. Gyakran kapok valami hasznos tanácsot, hogyan kéne csinálnom, főleg azoktól, akiknek nincs bloguk, és nem főznek :) Példának okáért, ha szóba kerül, hogyan kellene sok-sok látogatót magamhoz csalogatni, azt a tanácsot kapom, hogy írjak olyan ételekről, amelyeket nagyon gyorsan, kevés hozzávalóból el lehet készíteni. (Itt mindig eszembe jut a vajas kenyér...)

Igen. Ez így nagyon egyszerűen hangzik. De nem az, mint ahogy a gyereknevelés is csak addig tűnik egyszerű feladatnak, amíg nem vagy a téma kellős közepén.  A gond csak az, hogy ami nekem egyszerű és gyors, az lehet, hogy másnak nem az, és ez igaz fordítva is. 

Mindehhez hozzátartozik, hogy nem szeretnék kertévé effektust: nagyon, de nagyon örülök, amikor növekszik a látogatószám, de nem minden áron törekszem erre. Alapvetően nem törekszem semmire. Írom, mert szeretek írni, rakok képeket, mert szeretek fotózni. Megosztom, mert az a rögeszmém, hogy főzni kell, sütni pedig öröm. A házi koszt pótolhatatlan, erről próbálok meggyőzni másokat. A magam módján. Szolid erőszakkal :)

Így aztán a vajas kenyér után a kevés hozzávalóról, és a gyorsaságról nem is nagyon jut eszembe más, mint a tészta. Amit most tervezek leírni, azok olyan ételek, amelyek elkészítése ideje annyi, mint a tészta kifőzésének ideje. Vízforralással együtt negyed óra. Nekem. 

Jó, nem minden esetben, de javarészt igen. Simán lehet két órára is nyújtani.

Nagyon gyors tészták: paradicsomos-foghagymás - és cukkinis - pesztós spagetti, vagy sárgarépás - pesztós orsótészta

Paradicsomos- foghagymás spagetti, hozzávalók 4 személyre: 

1 csomag spagetti tészta, 6-8 nagyobb gerezd foghagyma, 2-3 db paradicsom, vagy 2 dl paradicsom szósz, 8-10 dkg vaj, 2 evőkanál olíva olaj, 1 evőkanál szárított bazsalikom, őrült fekete bors, só, reszelt parmezán sajt 

A tészta: Ne sajnáld rá a pénzt. Vegyél jó minőséget. Nem tartom magam gaszrto- sznobnak, de a tészta kiválasztásánál figyelek a minőségre. Nincs is lehangolóbb a kifőzhetetlen, tapadós, ízetlen tésztánál. A jó tészta az, amelyik a csomagoláson írt főzési idő után szálakra szedhető, és magában is ennéd, mert íze van. 

Elsőként vizet forralok. Ha felforrt a víz, teszek bele két evőkanálnyi olíva olajat, kevés sót. Beleállítom a spagettit a vízbe. NE TÖRDELD SZÉT A SZÁLAKAT! Ahogy a vízben lévő fele főni kezd, lassan belecsúszik az edénybe az egész köteg. Óvodás kortól tudni kell a spagettit egy kanálnak támasztva, villával feltekerni. Bobbi rá a tanúm, hogy ez így van. Hamarabb ment neki, mint a cipőfűző masnizása.

A paradicsom: Húzd le a héját. Ne kérdezd, miért. Csak. Egyszerű művelet, ne félj tőle. Forralj fel vizet, rakd egy tálkába a paradicsomokat, öntsd rájuk a forró vizet. Annyit, hogy ellepje a zöldségedet, majd várj egy percet. Öntsd le a forró vizet, állítsd a tálad hideg víz alá. Zuhanyozd le a paradicsomokat. Most könnyedén le tudod húzni a héját. Ha rám hallgatsz, a magokat is kikanalazod. De ehhez már nem ragaszkodom :)

Innen egyszerű, ha eddig nem lett volna az: megpucolom a foghagymát, majd a gerezdeket karikákra aprítom. Kevés vajon, úgy 5 dekányin, egy serpenyőben, közepes melegen kicsit lepirítom. Hozzákeverem az apróra vágott paradicsomot, vagy a natúr paradicsom szószt öntöm hozzá. Télen biztosan. Kap egy fél teáskanál borsot, meghintem bazsalikommal, átkavarom, egyet rottyantok rajta, készen vagyok.

A leszűrt tésztát még összekeverem a maradék vajjal,  majd rákanalazom a foghagymás mártást, összekeverem, lefedem. Legalább 5 percig állni hagyom. Ez annyi idő, ami alatt megterítek, és reszelek sajtot. Készen vagyok.

Cukkinis - pesztós spagetti, hozzávalók 4 személyre:

1 csomag  spagetti tészta, 2 közepes cukkini, 5-10 dkg pörkölt mogyoró, ha szereted: 5 dkg fenyőmag, 2-3 evőkanál készen vásárolt zöld pesztó, 1 dl főzőtejszín, 1 dl olíva olaj, őrölt fekete - és fehér bors, só, kevés parmezán sajt

Most annyira eszembe van Adri, Hugi barátnője. Jóízűen ette a cukkinis tésztát a menzán, majd megkérdezte, hogy mi a zöld benne és mik azok a darabkák. Mondtam, mi micsoda. Majd két falat között kiderült, hogy se a cukkinit, se a mogyorót nem szerette. Eddig.

Felteszem a gondosan kiválasztott száraz tészta főzővizét. Amíg felforr, alaposan megmosom a cukkinit, majd kockákra aprítom. A pörkölt mogyorót a mozsárban összezúzom. Vagy nem. Amilyen kedvem van, és amilyen az alapanyag. Ha ropogós és nem sózott, egészben használom a szemeket, ha sózott és kissé túlpörkölt, összezúzom. Kevés olajat melegítek a mű wokban, rádobom a mogyorót és a fenyőmagot. Nagyon hirtelen kezd nagyon pirulni, úgyhogy résen vagyok. Amikor elkezdene barnulni, rápakolom a cukkini kockákat, sózom, fűszerezem. Kicsit pirítom.  Ha enged levet, nem öntök pluszba vizet, ha nem enged, akkor egy keveset öntök hozzá. Ne lepje el, csak annyit, hogy párolódni tudjon. Nagyjából öt perc alatt megpuhul a zöldség, akkor hozzáadom a pesztót, majd a tejszínt is. Hagyom egyet forrni, majd lekapcsolom.

Közben felforrt a tészta vize, öntök hozzá két evőkanálnyi olíva olajat, megsózom, kifőzőm a tésztát, ahogy a foghagymásnál szoktam.

A leszűrt tésztára kanalazom a cukkinis mártást, összekeverem, és addig  hagyom állni, amíg a tészta a mártás levét beissza. Tálalásnál reszelünk rá sajtot.

Sárgarépás - pesztós orsótészta, hozzávalók 4 személyre:
1 csomag fusilli, azaz orsótészta, 3 közepes sárgarépa, 2 evőkanál piros pesztó, 5-10 dkg pörkölt mogyoró, egy maroknyi durvára tört dió, 2 evőkanál mascarpone vagy 1 dl főzőtejszín, 1 dl olíva olaj, 1 teáskanál őrölt szerecsendió, fél teáskanál őrölt fehér bors, 5-8 dkg reszelt füstölt sajt


A tésztát kifőzöm, ahogy fentebb írtam. A mogyorót, diót lepirítom, ahogy fentebb írtam. A sárgarépát szeletekre vágom, a pirított magokra teszem, majd megfűszerezem, átforgatom, felöntöm annyi vízzel, hogy ellepje. Addig főzöm, amíg még éppen, hogy roppan, ne főzd szét, elveszíti az ízét és zamatát. Rákanalazom a piros pesztót, és a mascarponét. Ha nincs pont két evőkanálnyi belőle, akkor felengedem tejszínnel. Egyet forralok rajta, majd a leszűrt tésztához adom. Tálalásnál reszelünk rá füstölt sajtot. Ez a tészta azzal jó.

Időigényesebb tésztaételek: krumplis lasagne és házi pesztós masnitészta

 

Krumplis lasagne hozzávalók 4-6 személyre:

2-2,5 kg főzni való burgonya, 1 fej vöröshagyma, 1 evőkanál édes paprika örlemény, fél teáskanál őrölt fekete bors, 8-10 darab lasagne tészta lap, 10 dkg füstölt sajt, 10 dkg trappista sajt, 2 doboz tejföl, 2 tojás, 1 evőkanál sima liszt, 1 dl étolaj, só

Sima krumplis tésztát készültem főzni. Pénteken általában húsmenetes ebéd van a menzán, aznap rohanós péntek volt, gyors menüvel. Odaraktam főni az apróra kockázott krumplit, amit én apróra vágott pirított hagymára rakok, nem kevés paprikával keverve, borsozva, sózva, duplán felöntve vízzel.  

Félig megpuhult a krumpli, tenném rá a fodros nagykocka tésztát (mert én egyben főzöm), erre nem találom a tésztás polcon. Pánik. Bobbi mindjárt hazaér, nekem mennem kell, mit fog enni ez a gyerek? Paprikás krumplit nem csinálhatok, mert azt Férj nem eszi meg. Ekkor láttam meg a lasagne tésztát, találtam ki a krumplis lasagne-t. Ez volt a mentőötlet. Én majdnem elkéstem, úgyhogy nem sorolnám a hipp és hopp ebédek közé, de az eset óta csakis így lehet nálunk krumplis tésztát készíteni. A sima módon tálalt változatra a menzások az eset óta húzzák a szájukat.

A képen látszik, hogy rohantam. Utólag vágtam le róla a radiátor tekerőjét, és az asztalon felejtett kávés bögrét. Élesség pedig éppen csak van, jóindulattal.

Az előkészített, pirított hagymán főtt krumpli felét egy kiolajozott tepsibe szedem. Mérete nagyjából 25X30 centis. Rápakolok annyi lasange tésztalapot, hogy befedje, nem baj, ha itt és ott egymásra lógnak. Megöntözöm a krumpli paprikás levével, majd a tejfölös mártás felét is rálocsolom.. Az nem egyéb, mint a tejföl, a felvert tojások és a liszt keveréke. Megszórom a reszelt sajt felével. Újra adagolom a főtt krumpli másik felét, rá a tésztát, locsolok, öntök, rakom a tetejére a sajtot. 

Most addig hagyom, alufóliával lefedve pihenni, amíg a sütő be nem melegszik 190 fokra. Akkor középre tolom a tepsit, majd negyed órát fóliával fedve párolom a sütőben. Aztán leveszem a fóliát, feljebb veszem a sütőt 200 fokig, addig hagyom bent, amíg a sajt át nem pirul a tetején. Ez nagyjából újabb negyed óra. Amikor kiveszem, újra lefedem a fóliával, így hagyom ehetőre hűlni. Ez alatt a tészta még puhul, ne hagyd ki a folyamatból. Savanyúsággal tálalom. 

Házi pesztó, házi pillangó tészta

Amikor időmilliomos vagyok, lassan főzök, és párban teszem. A házi pesztós tészta például megéri a piszmogást, a lassú előkészületet, mert a végeredmény fényévnyi távolságra van a készen vett társaktól. Ha használsz a konyhádban pesztót, egyszer az életben készíts házit. Aztán lehet, hogy többet hallani sem akarsz a bolti változatról? Lehet persze mondani, hogy a friss bazsalikomnak ára van. Igen, van. Mint mindennek, manapság. De számolj tovább, például add össze, hogy egy csomag tészta plusz házi pesztó, az mennyi? Oszd el négy felé, egy személyre. Állítsd szembe egy rendelt pizza árával. Na ugye. 

A bazsalikom nálunk szobanövényként funkcionál, mindig van egy cserépnyi a párkányon. Aztán amikor elég nagyra nőtt és nem lopkodtuk le a leveleket más ételek készítéséhez, feldolgozzuk. 


Házi pesztó 2-3 főzéshez, hozzávalók:
1 közepes cserépnyi - 1 csokor bazsalikom, 3-5 dkg reszelt parmezán sajt, 6 dkg darált fenyőmag vagy darált dió (vagy vegyesen), kb. fél dl extra szűz olíva olaj, 2 nagyobb gerezd foghagyma

A bazsalikomot levelestül, szárastul felaprítom. Ehhez konyhai gépet használok, de egy kés is megteszi. Az apróra zúzott fűszernövényre teszem a mozsárban szinte porrá zúzott magvakat. Felöntöm annyi olajjal, hogy jól összeálljon, kenhető, de nem folyós masszát kapok. Ráadagolom a reszelt sajtot, majd alaposan összeturmixolom. 


Üres üvegekbe szedem, a tetejére kanalazok még egy kevés olíva olajat, majd lezárom az üvegeket. A hűtőben akár egy hónapig is tárolhatod. 

Házi farfalle teljes kiőrlésű lisztből, hozzávalók bő fél kiló tésztához:
30 dkg teljes kiőrlésű liszt, 20 dkg sima liszt, 4 felvert tojás, 2 evőkanál olíva olaj, egy teáskanál só


A farfalle olaszul annyit tesz: pillangók.


A hozzávalókat alaposan összegyúrom, hat egyenlő cipóra osztom. Tésztanyújtó gépen átengedem a cipókat, többször. Addig húzom, amíg vékony tésztasálakat nem kapok. Ezt a műveletet, gép nélkül, a deszkán is megoldhatod. 
A csíkokat felszabdalom, majd a téglalapokat a közepüknél egyszer megtekerem, óvatosan megnyomkodom, hogy főzésénél ne essenek szét.


A fentebb írt módon, lobogó vízben, 10 perc alatt puhára főzöm.

Elég, ha házi pesztóval elkevered, de a fentebb írt cukkinis tésztát is készítheted. Vagy csak egy kis sajtot szórsz hozzá, úgy is jó.  

Ki is száríthatod a lepkéket, papírzacskóban, dobozban tárolva hónapokig is eltartható.

Ha nem hajtogatod egyenként a tésztából vágott lapocskákat, fele idő alatt elkészülsz, végül pedig házi lapos metéltet kapsz. 

A pipikék, Tula néni, az amerikai és a kalória számolgatás: almás pite variációk

A pipikék legje: almaválasztás

Bobbinak vannak pipijei. A pipi szó jelentése nálunk az, amikor Bobbi a téboly szélére üldöz valamelyik remekbe szabott szokásával. Az alma evés. Az a pipikék legje. Merthogy Bobbi komolyan veszi az angol mondást, miszerint: An apple a day keeps the doctor away. Magyarán: napi egy alma távol tart az orvostól. De még ennél is komolyabban veszi az alma kiválasztását, vagy inkább kiválasztatását. Minden héten hozok legalább 10 darab almát, nehogy abba a hibába essek, hogy reggel a tízórais csomag alma nélkül induljon útjára. Az maga lenne a tragédia. Pipike numero 1. Nem mindegy, hogy milyen alma, de nagyon nem mindegy ám. Komoly zsörtölődés lehet abból, ha nem elég ropogós, nem elég savanykás, nem elég zöld, nem elég piros, nem elég nagy. Hisztéria széle állapot egy kásás alma, vagy egy piros, amikor zöld az aktuális kedvenc, például. Pipi numero 2. 

A pipikék ellen hozok 10 almát, hogy legyen bőven, nehogy utolérjen a pipi egyes. Az elsőnél kiderül, hogy pipi kettes fokozat. Másnap útba ejtem a zöldségest, hozok másfélét, nehogy azért kelljen majd felnőtt korában analízisre járnia, mert gyerekként nem pontosan jó almák evésére kényszerítette az anyukája.

Ilyenkor van az az eset, hogy a kiszavazott almák csapatosan, szomorúan, cserbenhagyottan várnak. Nincs mit tenni, pitét kell tölteni belőlük, mielőtt megfonnyadnának.

Tula néni almás pitéje - Polcz Alaine könyvéből

Polcz Alaine-t nagyon szeretem. Rajongom. Nem szakács, nem is cukrász volt. Tanatológus, Mészöly Miklós felesége. Ha van olyan, hogy példakép, nekem Polcz Alaine a példaképem. Egy asszony, akitől picit talán "élhetőbb" lett a világ. A szakácskönyve pedig. P e d i g. Amikor megvettem, hazahoztam, és kiolvastam. Volt szerencsém vele találkozni is. A hipnózisról forgattunk egyszer egy filmet, egyik alanya volt. Küzdöttem rendesen magammal, hogy viselkedjek, ne dugdossam az orra alá a könyveit, hogy dedikálja, vagy ne dicsérgessem szembe úgy, hogy az már kínos.

Ha teheted, szerezd be a könyvet, a címe: Főzzünk örömmel! Amúgy se kép, se cifra tördelés. Rajzlapszerű oldalak, betűk. De a tartalom, na az mindent visz.

Addig is, tolmácsolom a 212 - dik oldalon található pite leírását. Így kezdődik: "Tula nénitől tanultam, 1940- ben. A kedvencem!" Annyiszor elolvastam már a recepteket, hogy tudom fejből :) A töltelék menzás módon készül, mivel azt írja a könyv "tetszés szerint".

Hozzávalók:

a tésztához: 65 dkg liszt, 25 dkg vaj, vagy margarin, 25 dkg cukor, 3 tojás sárgája, 1 tojás fehérje, tejföl (amennyit felvesz) - nálam 2 bő evőkanál, 1 citrom reszelt héja és egy fél citrom leve, 1 teáskanál szódabikarbóna

a töltelékhez:  5-6 közepes alma, 1 citrom reszelt héja, 3 evőkanál barna cukor, 1 evőkanál méz (helyette lehet 3 evőkanál kristálycukor), 1 teáskanál fahéj, fél teáskanál őrölt szegfűszeg és ánizs, 10 dkg darált dió, vagy török mogyoró (ezt el is hagyhatod)

Elsőként a tölteléket készítem, mert annak hűlnie kell majd.  Meghámozom az almát, kiszedem a magházat, lefejtem a száracskákat. A reszelő nagyobb lukán aprítom. Odateszem párolni, de plusz levet nem adok hozzá. Pont azért melegítem, hogy engedje el a feles levet, és félig átpuhuljon. Kanalazok hozzá cukrot, mézet, fűszereket, citrom héjat, és úgy 5 percig forgatom. Amikor már több levet nem enged, hűlni hagyom. Addig készítem a tésztát.

A pitetészta hozzávalóit egy nagyobb tálba teszem, alul a szitált liszt, aztán a többi, sorban. A margarint a reszelő nagyobb lukán átnyomkodom, így könnyebb vele megküzdeni. Elkezdem összegyúrni. Elsőre olyan, mintha ez lehetetlen lenne, de összeáll. Ha nagyon nem, akkor még egy kanál tejföl mehet hozzá. Kétfelé veszem a cipómat. Lisztezett deszkán, a tepsihez igazodó lapot nyújtok az egyik félből. Nem kell nagyon cifrázni, ha kicsit rojtos a széle, vagy nem miniméterre tepsiméret, az nem baj. Óvatosan feltekerem a tésztát a nyújtófára, átemelem a papírral bélelt tepsire, és kitekerem a lapot. Belenyomkodom, itt és ott kicsit megnyújtom, hogy illeszkedjen a formához. Úgy is jó, ha nyújtás után kétfelé vágod, átrakod egymás mellé a tepsibe, és a széleket egymásra lapogatod. Rákanalazom az almatölteléket. Nem szűröm le, de a levét az edény alján hagyom. Megszórom a pirított mogyoróforgáccsal, majd kinyújtom a tészta másik felét. Ráemelem a töltelékre, és kiszurkálom egy villával, itt és ott. Így fog távozni a feles gőz a belsejéből. Megkenem a tetejét a töltelék kiengedett levével, majd kap egy vékony tojás fehérje réteget is. Ettől lesz a tető ropogós. A maradék levet megiszom :) 

Előmelegített, 190 fokos sütőben, középen, nagyjából 40 percet sütöm, amíg sötétbarna nem lesz a tészta. A cukros lé hamar pirul, már egy negyed óra múlva olyan, mintha kész lenne, de csak mintha. Hagyom hűlni, majd Bobbi plusz két kezével, háromra egy deszkára emeljük a kész pitét, kockára vágom, és egy nagyobb tálra halmozom. Kiteszem a pultra, mellé egy kis porcukrot rakok, amit mindenki úgy szór, ahogy éppen kedve tartja.

Almás pite, mínusz kalória

Amikor Bobbit fél évre kemény diétára fogtam, mindenféle sütiből próbáltam diétás változatot készíteni. Általános tapasztalat, hogy a sütemény az desszert, és hizlal. Vagy megbékélsz ezzel a gondolattal, és lemozgod, vagy tartsd tőle távol magad. Életemben annyi illúziónak sem jó, sütinek látszó rémséget nem készítettem. A diétás bejgli például: kuka. Nem így a kekszek, és az almás pite. Egy klasszikusból leszelt kocka és a mínuszos között 40%- nyi kalóriát lehet megspórolni, ami végeredményben nem több szénhidrát, mint egy túró rudi tartalma.

Kalóriaszegény almás pite, hozzávalók:

A tésztához: 65 dkg teljes kiőrlésű liszt, 25 dkg light, dobozos margarin,  vagy szójavaj, 15 dkg gyümölcs cukor, 3 tojás sárgája, 1 tojás fehérje, 2 evőkanál natúr joghur, 1 citrom reszelt héja és egy fél citrom leve, 1 teáskanál szódabikarbóna

a töltelékhez:  5-6 közepes alma, 1 citrom reszelt héja, 2 evőkanál gyümölcs cukor, 1 evőkanál méz, 1 teáskanál fahéj, fél teáskanál őrölt szegfűszeg és ánizs

Az elkészítés módja megegyezik Tula néni pitéjével. Az íze pedig kifejezetten jó.  

Amerikai almás pite

A férjem kedvence. A pitesütő tálról itt már - mással töltve - olvashattál. Amikor elkészül, kihűl, és kiveszem az első szeletet, nyomban a tálban szoktam hagyni egy villát. Férj egyszer csak elterül a kanapén, ölbe veszi a tálat, és komótosan kivillázza, amit a tálban hagyunk. Eleinte szóltam, hogy tányér, meg esetleg az asztalon kéne, és teli hassal aludni, azt hogyan....Van az a nézés, amiből érteni lehet, hogy hagyjad. Már nem szólok, sőt villát rakok, és viccesnek találom :)

Mellesleg nem értem az amerikaiakat. Egy nép, a sokszínű gasztro - kultúrával. Helyette az van velük, ami van. Érthetetlen, vagy is nem az, inkább tragikus. A házi hamburger mellett itt van mindjárt ez a végtelenül egyszerű, finom almás. Az amerikai.

Hozzávalók:

a tésztához: 35 dkg sima liszt, 18 dkg vaj, 2 evőkanál porcukor, csipet só, 3 dl jéghideg víz

a töltelékhez: 5-6 közepes alma, 3-4 evőkanál kristálycukor (nálam barna cukor), 1 evőkanál liszt, 3-5 dkg vaj, 1 teáskanál őrölt fahéj, fél teáskanál őrölt szerecsendió, 1 citrom leve

A lisztet tálba szitálom, rámorzsolom a vajat, teszem a cukrot és a sót. A jéghideg vizet adagonként hozzáadom, közben gyúrom. Ragacsos, nagyon puha masszát kapok, de kell bele a nagy pohár folyadék. Veszek két műanyag tasakot. A bal kezemre húzom az egyiket, belerakom a tészta felét, és ráhúzom a zacskót. A másik féllel megy ugyan ez azt attrakció. A mélyhűtőbe teszem, fél órát dermedni hagyom. Akkor jó, ha jegesedik a széle, szinte törik a zacskóban.

Amíg jegelem a tésztát, az almát megpucolom, majd félbe vágom, és szeletekre aprítom. Edénybe teszem, cukrozom, fűszerezem, majd kicsit megpárolom, hogy a felesleges levet kiengedje. Az eredeti recept szerint nem kell párolni, csupán alaposan összerázni a szeleteket a fűszerrel, cukorral. Amikor így készítem, vagy jó lesz, vagy nem. Ha nem túl leves az alma, jó lesz. Ha leves, akkor a töltelékből szépen kicsurog a sütő aljára, és tócsákban ráég. Na. Ezt utálom ám, úgyhogy én, ha leves az alma, bizony párolom, úgy, mint a Tula néni féle almás tölteléket.

A kissé dermedt tésztát az alaposan átlisztezett deszkára teszem. Az egyik zacskó tartalmát, igen gyorsan átgyúrom, hihetetlen sebességgel kört formálok belőle, a nyújtófára tekerem,  gyorsan átemelem a kivajazott pitesütő tálba. Úgy kell méretezni, hogy a kör alakú tészta nagyobb legyen a tálnál, amikor belesimítom, némi szél kilógjon belőle. 

Egy szűrőkanállal ráadagolom az almaszeleteket, majd megöntözöm úgy egy szedőkanálnyi lével, megszórom a liszttel, rákockázom a vajat is. 

Most a másik adag tésztát nyújtom, formázom, tekerem a fára, és emelem az almahalom tetejére.  A széleket összedolgozom, egy villa nyelével kétujjnyi távolságban össze is nyomom. Kiszurkálom a tetejét, hogy a gőznek legyen hol párologni, átkenem a megmaradt almalével.

200 fokon, ötven percig sütöm. Amikor elkészült, kötelező hűlni hagyni, hogy a tészta a feles nedvességet magába szívhassa. Langyosan szeletelem, rakom a villát a tálba, a szeleteket pedig a tányérokba adagolom.