Négylisztes cipócskák - ha repül a moly, pattog a zsizsik

Semennyire sem bírom az erőszakot, a gyilkolászást, fizikai bántalmazást. Pacifista szemlélettel bírok. Időnként az értelmetlenség határát súrolom. Rendszeresen hadakozom a konyha közepén, a táré-váré erkélyajtón berepülő darazsakkal, felszólítom őket, hogy menjenek ki, a konyharuha lóbálásával jelölve az irányt. Csak hogy ne kelljen lepuffantani a kis zümmögőt. A két évvel ezelőtti, folyton esős idő folyományaként, a padlón csatasorban masírozó hangyatestület ellen is sikerült olyan biocsapdát bevetni, amit a pindurka lények egy idő után morzsaraktárnak használtak, az egyik század simán bepakolta a zsákmányt, a másik pedig továbbszállította. Ez volt nálam a hangyairtás. A pókokkal is békésen megvagyok. Jenci, aki a konyha-ebédlő-nappali sarok háromszögben éldegél, még abban a kegyben is részesül, hogy a könyvszekrény alá hálózhat. Azt kijelöltem neki élettérnek, oda csúfoskodhatja a hálóját. Azon már csak röhögni tudok, amikor a Férjem döbbent arccal közli velem, hogy az autóm szélvédőjének sarkában van egy termetes pókháló, még is, mire gondoltam, amikor hagytam odafészkelni egy állatot. 

A születésem napjára az iparművész Nővérem olyan formán talált ábrázolni, amint apró fénybogárkákat a testemen, lótuszülésben, a gondolataim vezérlésével tudok arra bírni, hogy energiájukkal reptessenek. Jaj, de jó is lenne, ha ez valóban így lehetne :)

Attól viszont totálisan kikészülök, ha moly repül velem szemben a kamraajtón belépve, vagy pattogni vélek egy zsizsiket a liszttel teli papírzacskón.

A molyok ellen van ragasztós molycsapdám, levendulával teli zsákom, levendula olajos párnácskám. Az összes tárolóhely tele van velük. Erre szembe repül a kis szemtelenje. 

Zizsik ellen babérlevél, mindenhol. 

Azonnali kutatócsoporttá alakultam, hisztériás sziszegések közepette szedtem össze mindent, amiről azt gondoltam, onnan jöhetett elő a kártevő. 

Közben azon agyaltam, hogy most és azonnal, radikálisan csökkentenem kell a tárolt lisztmennyiséget. A gondosan, dobozban, üvegben tárolt rizs liszt, kukorica liszt, sima liszt, rétes liszt, dara, béel nyolcvanas kenyérliszt, zabliszt és a teljes kiőrlésű liszt mellett már nem jutott hely bent a három féle rozslisztnek, ami kikerült a kamrába. Jesszusom. Biztosan azt szemelte ki a moly. 

Miért van nekem többféle lisztem, mint cipőm??? 

Minek kell állandóan pékségest játszanom? 

Már dühöngtem, tudtam, ha terveztem, ha nem, most bizony sütni fogok. Csökkentenem kell a felhalmozott mennyiséget, és esküt tennem magamnak, hogy nem tárolok őrizetlenül zacskós őrleményeket a kamrában. Közben akkurátusan futottam a köröket, szisztematikusan pakoltam a konyhapultra az összes dobozt, üveget, zacskót, amiben akármilyen őrlemény volt. Beleértve a többféle piros paprika őrleménnyel teli tároló alkalmatosságokat is.

Igen élénken emlékszem rá, amikor egy zacskó zsizsikkel teli liszt miatt kikukáztam egy fél háztartásnyi ezt meg azt. Konkrétan úgy vettem a lisztet, zsizsikkel keverten. Egy hét elég volt, hogy mindenhová átfészkeljenek.  Na olyan itt még egyszer nem lesz, ha ölnöm kell, akkor se nem!

Addig - meddig pakolásztam ide és oda, hogy a konyhaszekrény legfelső szegletében, a kukorica liszt üvegének sárga tetején meg nem pillantottam egy fő zsizsikellenséget. Dupla jesszusom! Zsizsik! Segítség! Kártevő invázió! Két döbbenetes esemény egy napra - sokkot fogok kapni. Jenci! Ide gyere! Keresd meg,  edd meg őket, most!

Mindent végigbogarásztam, átöntöttem, átszitáltam. Semmi. Egyetlen újabb bogár, rovar, kártevő nem akadt fenn a rostán. Pedig elterveztem, hogy most hidegvérrel gyilkolni fogok. Nem értem, de ez történt. Egy moly és egy zsizsik. Plusz egy tucat négylisztes cipócska. A nagy ijedségre. Ez érthető, pacifista reakció.

Négylisztes cipócska. Hozzávalók:

30 dkg világos rozsliszt, 25 dkg teljes kiőrlésű rozsliszt, 20 dkg teljes kiőrlésű búza liszt, 20 dkg sima liszt (BL 55-ös búza), 1 cs. szárított élesztő, 1 cs. rozslisztes kovász por, 2 dl sűrített tej, 2 evőkanál olíva olaj, kb. 3 dl víz, 2 teáskanál só, a gyúráshoz még kb. 5-8 dkg teljes kiőrlésű liszt, és kevés olaj a kezedre

Nagyjából két deci langyos vízben elkeverem az élesztő port, lefedem, hagyom kissé habosodni. Most nem használom a kenyérsütő dagasztó funkcióját, kézzel tervezem kidolgozni a tésztámat. A keverőtálba szitálom a liszteket, hozzáadom a sót és a kovász port. Jó lenne hozzá a házilag készített kovász, de elfogyott. A bioboltokban kapható szárított változat is nagyon jó, de nem lesz tőle az az igazi kovászos, savanykás íze a pékárunak.

A robot dagasztó karjával addig gyürkézem a lisztet, amíg a hozzáadott, felfuttatott élesztőt, sűrített tejet, olajat, és nagyjából 3 deci langyos vizet el nem nyeli. Ragacsos, lágy tésztát kapok, de ez így van jól.

Beolajozom a kezemet, hogy kevésbé ragadjon rám a tészta, majd alaposan átgyúrom, húzom, nyúzom a deszkán, addig - meddig, amíg apró hólyagocskákat nem látok. Nem lesz olyan szép hólyagos, mint a fehér lisztes tészta, de a dagasztástól kissé könnyebb, rugalmasabb anyagot kapok.

Letakarom, majd két órát kelesztem.

Újra olajozom a kezem, majd az alaposan átlisztezett deszkán átgyúrom a tésztát, nagyjából egyenlő, tenyérnyi cipócskákat formázok belőle. Furcsa, majdnem linzeres az állaga. De ez is így van jól.

Sütőlapra pakolom a cipókat, majd újabb fél órát pihenni hagyom. Sütés előtt bevagdosom, levizezem a tetejüket.

A sütő legalsó osztásán, párásítva, ötven percet, 190 fokon sülni hagyom, végül tíz percet, a párásításra használt edény nélkül, pirítom.

A párásításról, és sok minden egyébről itt még olvashatsz.

Másnap reggel Hugi, kissé még kómásan csoszogott elő a lakrészből, egy tízforintos méretű pókcsípéssel a homlokán. Említettem már, hogy légi kísérő? Csinos, előírás szerint sminkelt, egyenruhás? Dolgozni készült. Finoman kezdtem adagolni, hogy ne kapjon rohamot, de a homlokán van valami....

Délután jött Bobbi: "Anya, reggel elfelejtettem szólni, hogy egy lepke szállt ki a szekrényemből." 

Ideje átértelmeznem a pacifizmusomat.