A hőkezelt lengyel bevándorló

Több, mint egy hete nem írtam újat a blogra. Nem, mintha nem lenne mit. Nem merem megszámolni pontosan mennyi a posztolásra váró étel, leves, második, desszert. Jajj. Ha tehetném, ide szögeződnék a gép elé, és csak írnék és írnék és írnék. 

Mellesleg festés volt a menzán: kifestettük a konyhát, ebédlőt és Bobbi szobáját. Utóbbinál a málnaszínből áttértünk a halovány napsárgára. Hiába, tiniszemmel nagyon ciki volt a rózsaszínes árnyalat. Aztán egy hétig ment a sika-mika. Nagytakarítottam. Nem részletezem, legyen elég annyi, hogy ez kissé lefoglalt....Felforgattam mindent, nincs olyan fiók, sarok, polc, ahol ne jártam volna. Azért közben üzemelt a menza, csak a magukat elkészítő ebédek hete volt ez :) Mint sült csirke, hipp és hopp tészta, bolti lisztkeverékből varázsolt kenyér.

Most pedig tennék új posztot. Rájöttem, hogy a nosaltyn ott a bagel, a blogon meg sehol. Na ezen sürgősen változtatnom kell. 

Mielőtt végre rátérnék a lényegre, muszáj leírnom, hogy a bagel készítés kissé macerás dolog, ráadásul másnaposan nem is jó. (Mármint a sütés másnapján enni, a másnaposság ellenszereként nem ismert előttem a hatásmechanizmusa.) Cserébe frissen az egyik legfinomabb péktermék, a félkész gyűrűcskéket pedig le lehet fagyasztani, majd egyszer csak előszedni, megsütni, és jól megenni. Akár másnaposan. 

Már megint szaladnak belőlem a szavak, de azt még ide kell pötyögnöm, hogy a bagel lengyel eredetű finomság, amit a bevándorlók vittek a tengeren túlra, "Ámérikába". A lengyel gyerekeknek a bagel a kifli csücske, például. Itthon café shop - okban lehet hozzájutni a karikákhoz. Illúziónak megteszik azok is, de igazán jót csak ritkán, magukat komolyan vevő pékeknél lehet beszerezni. Így marad az otthon sütött változat.

Amit be kell szerezned hozzá: 

9 darab bagelhez: 50 dkg sima liszt, 1 teáskanál cukor, 1 és 1/2 teáskanál só, 2 dkg friss élesztő vagy 2 teáskanál szárított élesztő, kb 3 dl langyos víz, 1 evőkanál cukor a blansírozáshoz

Egy deci kézmeleg vízben elkavarok egy teáskanálnyi cukrot, majd az élesztőt. Ahogy kell megfuttatom. Ehhez találsz segédletet itt és itt. 

Tálba szitálom a lisztet, ráöntöm a felfuttatott élesztőt, a sót. Elkezdem összedolgozni, annyi langyos vizet adagolok hozzá, hogy gyúrható tésztát kapjak, ami könnyedén cipóvá formálható. Ez nagyjából 3 decit jelent. Letakarom a cipómat, és hagyom kelni. Ha a dagasztó rabszolgát használom (értsd kenyérsütő masina, dagasztó-kelesztő funkció), akkor is ugyan ez a menetrend. Nagyjából negyven percet hagyom kelni, majd kiveszem a tálból, átgyúrom, és 9 egyenlő részre osztom a tésztámat. Cipókat formálok, amiket aztán a tenyeremmel óvatosan lelapogatok. 

Meglisztezem a mutató - és középső ujjamat, és lukat fúrok a lapos korongocskák közepébe, amiket olyan 3-4 centissé tágítok. Most van 9 úszógumim, amiket letakarva hagyok 20 percet pihenni. 

Blansírozni kezdek. Ez amúgy hőkezelést jelent, a borsót például szokás blansírozni, mielőtt a mélyhűtőbe kerülnének. Egy nagyobb, lapos edényben vizet forralok, majd a forró vízbe keverek egy bő evőkanál cukrot. Mielőtt a bageleket beleügyeskedném, annyi hideg vizet teszek még az edénybe, hogy a víz csak gyöngyözzön, ne forrjon. Ha forró a víz, nem blansírozás lesz, hanem baj. 

A megkelt gyűrűkön megigazítom a kelés közben ujjnyira szűkült lukakat, óvatosan újra tágítom. Egy nagyobb szűrőkanálra teszem a megkelt karikát, fejjel lefelé, majd becsúsztatom a főzőedénybe, aztán még kettőt teszek ugyan így mellé. Pontosan fél percet hőkezelem, aztán átfordítom a másik oldalára őkelmüket. Újabb fél perc következik. Közben vigyázok, hogy víz ne forrjon, csak gyöngyözzön. 

Egy konyharuhát terítek a pultra, és úgy szedem rá a bageleket, hogy az a felük legyen alul, ami az edényben kiszedésre készen éppen felül volt. Erre érdemes figyelni, mert különben helyből rátapadnak a szövetre. Kis huncutok, hogy szépen fejezzem itt most ki magam.

Közben melegítem a sütőt, 200 fokra, elrendezem a papírral takart sütőlapon a 9 gyűrűt. Nagyjából húsz perc alatt szépen megsülnek majd. Ezért kellett a cukor a főzővízbe: szebben pirulnak.

Alapban dupla mennyiséget szoktam készíteni, de nem egyszerre dagasztom be a tésztát. A második adaghoz akkor fogok hozzá, amikor az első adagnyi megformázott bagel már kel. A második adagot nem sütöm ki, a blansírozás után szárítkoznak a koszorúim, majd mennek a fagyasztóba. Sütni pedig, egyszer és csak, kiengedés nélkül, fagyott állapotban az előmelegített sütőben fogom. Lehet, hogy még ma.

Ismétlés a tudás jó édes anyukája: citromfelfújt így is, úgy is

Tegnap sütöttem úgy kilencezredjére a tuti citromos felfújtamat. Este még volt bennem egy kis energia, elsőre csak a képeket raktam egybe, aztán meg is írtam a receptet. Szokás szerint kiposztoltam, megosztottam a facebook -on. Elégedetten felálltam a gép mellől, és átzuhantam a kanapéra a Borgia-t nézni. Mondtam már, hogy súlyos sorozatfüggő vagyok? Na majd erről is írok egyszer.

Reggel gyorsan rá akartam nézni a posztra, de nem értem el az oldalt. Lassan leesett, hogy a blogger.com kissé "letérdelt", úgyhogy vártam. Egész nap eszemben volt, hogy az nem lehet, hogy törlődött a poszt, mert nem mentettem vissza. De lehet. Volt, és most nincs. Nincs tanulság, ne kezd, kérlek, hogy miért nem mentem vissza a gépre? Férjnek ez az egyik házi feladata, hogy kezdi. Ne vedd el tőle a melót.

Most akkor rekonstruálom, amennyire tudom.

Nagyjából azt írtam, hogy ez az én tuti receptem. Tízen éve kaptam egy Erika nevű kedves kolléganőtől, azzal a jó tanáccsal, hogy ezt a süteményt még ő sem tudta elrontani. Hát igen, Erikát nem a főztjéért szeretjük....De ez tényleg egyszerűen elronthatatlannak bizonyult.

Aztán leírtam ide azt is, hogy elég gyakran sütöm, hovatovább ez volt a legutóbbi újévi köszöntés ünnepi süteménye, merthogy kilencet mondott a műsorvezető az éjféli visszaszámláláskor, amikor kikaptam a sütőből. Aztán azt is elmeséltem, hogy Hugi jókedv bombája, mert amikor vigasztalhatatlan, az a varázskérdés, hogy: Tegyek oda egy citromost? Bobbi pedig egyedül is simán megkeveri, már annyiszor csinálta.

Csacsogtam aztán arról is, hogy most is Huginak sütöttem, pontosabban partizni ment és küldtem némi házi sós ropogóst, fehér- és barna kenyeret és a felfújtat. Ez egy családi üzlet volt, a sütésért cserébe kaptam tőle 8 darab mini felfújt formát. Előre "fizetett", úgyhogy ki is próbáltam, úgy  is készült egy adag.

Kicsit zengtem némi ódát is a citromosról, hogy mérleg sem kell hozzá, mert mérőpohárral kell adagolni bele a hozzávalót, és lehet variálni is a mennyiséget. Ha kicsit több a liszt, vagy a joghurt úgy is jó. Ha megy bele túró, az is jó. Most pedig már azt is tudom, hogy a mini formákban is elkészül. Mellesleg Erika tepsit írt. A felfújt így is, úgy is jó.

Ha jól emlékszem ide szerkesztettem a készítéses képmozaikot. 

Citromos felfújt, hozzávalók:

pitetálban, vagy kb. 25X30-as tepsiben készítve

3 dl liszt, 2 és fél dl natúr teljes joghurt (nem csökkentett zsírtartalmú), 2 dl cukor (nálam barna és fehér vegyesen), 2 dl étolaj, 3 tojás, 1 nagy citrom (vagy két kisebb), 1 cs. sütőpor, esetleg 2 dl túró

mini felfújt formában, 8 darabra számolva:

minden, ami a pitetálas verzióhoz, plusz 3 dl fagyasztott bogyós gyümölcskeverék

A tojásokat 3 evőkanál forró vízzel habosra verem, majd hozzáadom a joghurtot, a cukrot, az olajat. Alaposan átrobotolom, majd hozzáadom a lisztet és a sütőport, végül a citrom reszelt héját, és a leve felét. A kikent formába töltöm a masszát, vigyázok, hogy a peremig maradjon egy bő ujjnyi hely. Felfújt, a nevéhez hűen megemelkedik. Beteszem a 180 fokra előmelegített sütőbe, majd 25-30 perc múlva, amikor a széle éppen pirulni kezd, kiveszem, rászórom a cukrot, rácsurgatom a citrom levét, és visszarakom. Nagyjából még egy szűk fél órát hagyom.

Talán itt írtam, hogy két mértékes poharat használok, az egyikben méricskélem a folyós hozzávalókat, a másikban a szárazat. Praktikus így, nem ragadnak egymásba a hozzávalók. Ezt mondjuk mi bögrés mérésnek, az angol nyelvű sütis oldalakon pedig ez a cup. Azt is írtam, hogy ha kicsit több a joghurt, kevesebb a liszt, nem baj. Azt is, hogy lehet több a citrom leve a tetején, ha bírod a savanykásabb ízhatást. Tehetsz bele túrót is, ha van.

A formákat is kikentem, majd nagyjából félig kanalaztam a tésztát, rászórtam úgy két teáskanálnyi fagyasztott gyümölcsöt, kiengedés nélkül, persze. Majd mertem még rá annyi masszát, hogy háromnegyedig legyenek a formák. Körberaktam a sütőben a piteformát a kistesókkal, ugyan úgy bánva velük, mint a tálas naggyal. 

Itt még okoskodtam egy kicsit, hogy tudod-e, hogy az újonnan szerzett cserép formákat a forgalomba helyezés előtt ki kell sütni? Öntsd fel őket félig vízzel, és egy fél órát tedd a forró sütőbe. 

Mentek is ma :)

Békebeli vajas kifli

Nem, mintha most háború lenne. Vagy de? Különben sem tudhatom, hogy milyen volt a háború előtt kiflit venni a péknél, csak sejtéseim lehetnek.

Mondjuk inkább azt, hogy ez az a kifli, ami már a péknél ritkán fellelhető, mert nincs benne a lassan kötelező adalékanyag, amitől megpuffad benne a semmi, duplájára növesztve a térfogatot.

Amúgy fogadnék, hogy mindenki a nagyobbat venné, kétség kívül a puffasztottban nagyobb a hely a párizsinak.

Most levezettem, hogy háború van: ételfronton biztosan. A szemben állók: az élelmiszeripar és a fogyasztó. Ez a kifli pedig fityiszt mutat mindenkinek: adalékmentes, házi. Békebeli.

Vajas kifli, hozzávalók:

60 dkg liszt - nálam 40 dkg BL80-as kenyér liszt és 20 dkg rétes liszt, 12 dkg vaj, 3 dl teljes tej, 2,5 dkg élesztő, 2 csapott teáskanál só, 1 teáskanál cukor

A következő mondatokban olyan szavakat fogok használni, hogy langyos, futtatás, duplájára kelesztés, stb. Ha nem vagy (még) rutinos keltészta gyáros, akkor a puffancsnál írtam nagyon részletesen a kelt tészta készítésről, és a fonott kalács leírásánál találsz képeket a gyártási folyamatról, és persze leírást is mellékeltem. 

Az élesztőt megfuttatom a cukorral elkevert langyos tejben. A lisztet tálba szitálom, ráöntöm az élesztős tejet, a nagyon puha vajat, és hozzáadok még 1 deci tejet. Megsózom.

Elkezdem összedolgozni, a maradék tejből annyit adok még hozzá, hogy kemény maradjon a tészta, egyértelműen elváljon a tálam falától. 

Letakarom, egy órát kelesztem, addigra a duplájára kel.

A szépen megkelt tésztámat két cipóra választom, majd a deszkán addig  nyújtom, amíg csak tudom. Rugalmas, szinte gumis anyag, rá kell nehezednem a dologra. A centis vastagságnál feladom, tíz darabba vágom, a széleket lecsapom, azt majd a végén felhasználom. Nagyjából 5X5 centis darabok lettek, ha nagyobb kifliket szeretnél, vágj nagyobb darabokat. Akár a dupla széltét-hosszát is megcélozhatod.

Most egyenként kezelésbe veszem a négyzeteteket. Átmegyek újra rajtuk a nyújtófával, szinte papírlapot lapogatok belőlük, majd átlósan, szorosan feltekergetem a darabjaimat. Csücsköket is csinálok, azaz kissé összenyomkodom a hengerek végeit. Végül kifliket formálok, fogyóhold alakra hajlítom a munkadarabokat. A lemaradt darabkákat összegyúrom, nagyjából formára nyújtom, azokat is kiflivé formálom. A kenyér liszt - rétes liszt keverék azért jó, mert a darabok nem ragadnak, nyúlnak a deszkán. Így nem kell folyton lisztet adagolni pluszba, amitől túl kemény, száraz lenne a végtermékem.

Ebből a mennyiségből 24 kisebb kiflit kaptam. Egy sütőlap nem elég, kettőre rendezgetem, hagyok helyet a keléshez, dagadáshoz. Letakarom egy-egy vászonnal a sütőlapokat. Sütőpapír legyen alattuk :) Ha nincs, nagyon vékonyan ki kell vajazni, olajozni a tepsik alját. 

40 percet kelesztem a nyers formákat, majd sütés előtt megvizezem a kifliket. Erre rendszeresítettem egy pusszogtatót, ha nincs pont kéznél nálad, akkor ecsettel, langyos vízzel kend át a sütnivalód.

Légkeverésre állítom a sütőmet, bár nem vagyok oda ezért a módért, pontosabban igen, de inkább húsokat sütök így. Mivel két adagom van, kénytelen vagyok használni eme konyhai vívmányt. Hideg sütőbe teszem a sütőlapokat, az egyiket az alsó rácsra, a másikat két osztással fentebb. 190 fokra állítom a hőt, majd tíz perc elteltével megcserélem a sütőlapokat. 

Ha nincs légkeverésed, sebaj. Én egyszerűen csak igyekeztem a készítéssel. Állítsd 200 fokra, gázos esetben négyesre a hőfokot, várd meg, amíg bemelegszik a sütő. Sütheted egyszerre is, csak 5 percenként cseréljenek helyet a lapok, vagy külön. Úgy a legjobb: amíg az első cipónyi kifli sül, megformázod a második adagot.

Bobbi szokás szerint már a sütésnél kifigyelte, melyik a stipistopi darab. A legkövérebbek, naná. Mivel sós a kifli, nagyon édes lekvárral kicsit távol-keleties párosítás, de ha szereted a kesernyés narancslekvárt, az példának okáért ehhez a békebelihez nagyon megy. Vagy a zöldalma lekvárt is ajánlhatnám, de ahhoz kell Hugi, aki lerámolja érte az írek hiperjét: a dublini Tesco-ból hozta, ottalvós légikísérése mellékeseként. 
Jó, tegyél rá párizsit, az olyan igazi menzás cucc. Most fejtegethetném tovább persze, hogy mindenképpen békebeli legyen a felvágott. Egyszer majd, ha farmom is lesz, ígérem annak az adalékmentes elkészítési módját is megtanulom.

Gyors teljesérték: mézes-mustáros egytálas

Az ilyen ételek miatt nem értem a <nincs időm főzni> kezdetű nyafizást, se a <könnyű neked, mert te szeretsz főzni> típusú szenvedést, és a gyorséttermi kajálást sem. Junk food. Bobbi most tudta meg, hogy angolul így hívják a magas szénhidrát tartalmú, nulla tápértékű, gyorsan hozzád vágott, ételnek látszó műanyagot.

Jó, befejeztem.

Lényeg: 1. ez a meleg egytálnyi étel, nagyjából fél óra alatt megvan, 2. nem kell szeretni kutyulni, csak elkészíteni és kész, 3. gyors, de nem egészségtelen. Kiszámoltam: pontosan úgy aránylik benne a jó szénhidrát a fehérjéhez és a zöldséghez, ahogy az a táplálkozási nagykönyvben meg van írva. 

Az összes hozzávaló kell legyen, otthon. Én is a mélyhűtőből és a kamrából dolgoztam :)

Ma ez került az asztalra. Bobbi top10 menüjének előkelő helyén áll, de a többi menzás se tiltakozik. Kivéve magamat, de én reszelek a rizsre parmezánt, szeletelek paradicsomot, és kész.

 

Mézes-mustáros tokányhús, zöldséggel és rizzsel

amit otthon igazán tarthatnál hozzá, 4 személyre:

• 50 dkg pulyka tokányhús (árulják fóliázva, darabolva, konyha - vagy fagyasztás készen), vagy bármilyen szárnyas, bármilyen kockázható húsa
• 30 dkg rizs (lehet előfőzött is)
• 30-40 dkg zöldségkeverék (az enyém mexikói és gyorsfagyasztott)jó a konzerv, de a frissen párolt is
• kb. 1 dl olaj
• 3-4 evőkanál méz
• 3 evőkanál mustár
• 1 evőkanál szójaszósz
• őrölt fekete bors
• curry por, vagy vegeta
• só

A tokányhúst reggel átraktam a fagyból a sima hűtőbe. Mire kellett, kiolvadt. Ha picit még dermedt, az sem nagy baj.

A rizsnek egy közepes edénybe öntök egy nagyon pici olajat, éppen fedi az alját. Melegítem, rászórom a rizst, kap egy kis vegetát, és egy fél teáskanálnyi curry port, enyhén sózom. Az a vegetában is van. Addig kavarom, amíg tapadni nem akarna, akkor felöntöm annyi vízzel, hogy háromszorosa legyen annak, ami ellepi. Felforralom, és azonnal nagyon takarékra kapcsolom. Fedem, és hagyom addig párolódni, amíg az összes vizet fel nem issza. Addig készül a hús.

A woknak látszó, teflonos serpenyőbe hevítem az olíva olajat. Éppen csak egy centi az alján az edénynek. Jó akármilyen serpenyő, nem flancolunk, amúgy ezt a tipust a tegeződősbe pitiért árulják :)  

A mézet, a mustárt és a szójaszószt összekeverem egy kicsi tálkában.

A húst a forró olajra dobom, kicsit lepirítom, közben sózom, kap egy kevés fekete borsot, aztán alacsonyabbra kapcsolom. Amikor már jól átpirult, ráöntöm a mézes keveréket, adok még egy nagyon kevés, úgy egy deci vizet. Ezzel kicsit puhítom. Amikor már átfőtt, de nem szét, akkor rászórom a zöldséget, kap egy kevés vizet. Innentől nagyjából hat perc kell, amíg a zöldség átpuhul. Időnként átforgatom. Nem szabad nagyon felvizezni, a zöldség ne ússzon, inkább forgasd, hogy mindenhol átjárja a hő és az íz.

Ha szereted a csipőset, mehet bele Erős Pista, vagy chili, vagy amit találsz, gondolsz.

A végén nyakon lehet önteni egy deci tejszínnel, azzal még átrottyantani, ha szereted a szaftos falatokat.

Hú. Azt hiszem, eddig ez lett a legrövidebb bejegyzésem. Na. Ma gyors voltam, mert "dógom vót".

 

Sült epres - túrós linzertorta

Bobbi ma a menza (ebédlő) asztalon tanult. Igazság szerint kicsit tanultunk együtt, aztán egyedül hagytam, aztán megint mellé ültem. Hiába. Vannak tantárgyak, amivel úgy boldogul a legkönnyebben, ha intenzíven ott vagyok. Angol szavakat így tanul. Aztán mindig van egy "parcel", egy szó, amit sehogysenemtudmárvégremegjegyezni. Azon addig nyökögünk, vagy röhögünk, hogy aztán még is. Ez most az introduce volt. A parcel volt az első ilyen undok szó,  valószínű nem is lesz belőle angol nyelvterületen postáskisasszony. Két együtt tanulós tantárgy között, amikor éppen boldogult egyedül, a konyha-nappali-ebédlő háromszögben, jelenlétileg támogattam, és ahogy lenni szokott, úgy gondoltam, éppen valami kavarós, felvigyázós süti elkészítésével is agyon csaphatnám az időm. Addig sem kérdezem, hogy "na hogy állsz?", ami belátom: irtó idegesítő. Közben megjött Hugi, betyárkodni a hűtőben és ahogy kell, hangosan jelezte : óóóóóó elfogyott a tiramisu.

Lapult még egy szűk kilónyi eper a hűtőben, amit az idei tiramisu második kiadásába nem tuszkoltam bele. Hála a két és fél kilós ládás kivitelnek, aminek nem tudok ellenállni. Na akkor, most feldolgozom a maradékot. De hogy? Helyből eszembe szembe jutott, hogy oh, csak lenne már itt az ideje a szedd magadnak, és a befőzésnek. Erről meg eszembe jutott a sült eperlekvár, na és ez volt az a pont, ahol már csak azt kellett megtalálni, hogy minek a tetején tudnék úgy lekvárt sütni, hogy azt süteménynek nevezzem. Kicsit lapozgattam amim van, kivágott lapokat, recepteket. Kerestem valami linzeres tésztát, rá pedig azt a sült túrós krémet, amit magában én száraznak gondolnék, cserébe pont jó lenne a sült eper alá.

Jó lett, de még milyen jó.

Sült epres - túrós linzertorta

ami kell hozzá:

a linzerlaphoz:

15 dkg sima liszt

1/2 teáskanál sütőpor

7 dkg vaj

7 dkg cukor

1 tojás

a túrókrémhez:

50 dkg tehéntúró

2 tojás

2,5 dl tejföl

5 dkg étkezési keményítő

3-4 evőkanál porcukor

a sült eperhez:

kb. 1 kg eper

1 dl nádcukor szirup, ha nincs:

2 evőkanál cukor

plusz 3 evőkanál cukor

A kapcsos, 28 centis tortaformámat kissé kikenem margarinnal. Az alját, és a karimáját is kibélelem sütőpapírral. Ha nem tenném, nem tudnám a végén rendesen elválasztani a finomságom a lemeztől. A tészta hozzávalóit, a lisztet, a sütőport, az enyhén felvert tojást, a cukrot, és a nagy lyukún lereszelt margarint összegyúrom. A lágy tésztának nagyjából a 2/3 részét cipóvá formálom, aztán akkorára nyújtom, mint a forma alja. 

Én ezt úgy csinálom, hogy a cipót kissé meglisztezem, ráteszem a formára, és ott nyújtom, egyenesen rá. A széleknél a kezemmel segítek, óvatosan odatapogatom. 

A maradék tésztához még egy evőkanál lisztet teszek, átgyúrom. Csinálok belőle 3 hengert, kilapítom, és a csattos forma, már rögzített pereméhez nyomkodom. A találkozásoknál egymásra teszem, és dolgozgatom a lapos oldalakat. 

Előmelegített, 180 fokos sütőben, 12 percig sütöm a linzeres alapot.

Közben a krémhez elővett tojásfehérjét habbá verem, a sárgát a nagyobb tálban kicsit habosítom. A sárgára rakom a túrót, a tejfölt, a cukrot, majd a keményítővel az egészet jól elkeverem, végül egy fakanállal a fehér habot is beleforgatom.

A krémet a kész linzertésztára egyengetem, és 35 percig a sütőbe visszarakom.

Az epret kissé vastag szeletekre vagdosom. Egy tálba meglocsolom a sziruppal, kanalazok rá cukrot, és alaposan összerázom a gyümölcsöt. Hagyom, hogy kis levet engedjen. A szirup a sütőben sűrű lesz, a cukor pedig karamellizálódik. Lehet szirup nélkül is, de így sokkal jobb :)

Amikor már a túró összeállt, nem kell attól tartani, hogy csak bőröződött, és az eper alatt beszakad, kiveszem a sütőből a kétharmadig kész süteményem. Szépen rászórom az epret. A peremeknél jó hagyni egy szűk centit üresen. Amikor elrendeztem az epret, meglocsolgatom a cukros levével, és megbeszélem a formámmal, hogy nem teheti velem, hogy alul ereszteni fog. Ha már kapargattál ráégett cukros levet a sütőd aljáról, tudod miről beszélek. 

Nagyjából 15 percet sütöm, majd egy lapáttal finoman lenyomkodom a megpuhult eperszemeket. Ettől kicsit oldalra csúsznak, kitöltik a formát, és jól összeállnak. Innentől még úgy 5-10 percet sütöm. Amikor az első szemek elkezdenek barnulni, készen vagyok. 

Kiveszem a sütőből, és langyosra hűtöm. Ja. Így kéne. De ki tudja azt kivárni? Addig hagyom, amíg a formát már puszta kézzel is meg tudom fogni. Akkor lekapcsolom a szegőt, óvatosan lehúzom a papírt, és azonnal, gondolkodás nélkül felvágom.

Kuglófok: változatok 1.0 -tól a 3.0 -ig

A kuglóf az , ami első sütős sikerélményemet adta. 

A kuglóf az, amit az összes óvodai, majd iskolai ünnepre vittünk. 

A kuglóf az, amit még esküvőre is sütöttem. 

A kuglóf az, amit akkor sütök, ha vendég jön, és nincs idő „komolyabb” édességre. 

A kuglóf az, amit akkor sütök, ha nagyon rossz kedvem van, és tudom, csak és kizárólag akkor lesz nekem jobb, ha kuglófot ehetek.  

Verzió: 1.0  - túrós és/vagy mazsolás kuglóf

Van az alapkuglóf, amit nálunk mazsola helyett túróval illik készíteni. Mazsola szórása a süteménybe, na az itt szigorúan tilos. Én engedném, nekem kedvemre való, de Bobbi egyenesen utálja. Szerintem hetente  egyszer ezt megbeszéljük, én próbálkozom, ő kikéri magának. „Nem tudom megérteni, mit nem lehet szeretni a mazsolán.„ „Mit nem lehet azon érteni, utálom és kész.” „Ha tennék bele, és kiszedegetnéd?” „Pfff.” Ja, és Hugi légikísér időnként Dublinba. Olyankor lerámolja az ír hipert a szálloda mellett. Akart nekem hozni aszalt szilvát, de „benézte”. Van egy kiló zsugorcsomagolt mazsolám. Vélhetően a joghurtomba fogja végezni.  

1.0 -ás hozzávalók:

½ kg liszt

20 dkg margarin

20 dkg cukor

4 tojás

1 – 1,5 dl tej

1 tasaknyi vaníliás cukor

20-30 dkg túró

és/vagy 20-30 dkg mazsola

1 citrom héja

1/2 citrom leve

1 tasak sütőpor

1 késhegynyi só

porcukor a szóráshoz

A formámat alaposan kikenem margarinnal. Minden kicsi résbe, mintába juttatok, addig kenegetem, amíg minden négyzetmilliméterre jutott. Ha ezt elnagyolnám, nem tudnám egészben kiborítani a kész kuglófomat a formából. Ez esetben én borulnék ki, ezt előre tudom.

A margarint belereszelem a reszelőm nagyobb lukán át a keverőtálamba, majd a cukorral addig robotolom, amíg habos nem lesz. Akkor egyenként belekavarom a tojásokat. Mindegyiknél külön megy a robot, úgy fél percet. Teszem a sót, majd ha van kedvem, a vaníliás cukrot, aminek mikéntjéről itt, lefelé görgetve olvashatsz. Adagolva beleszitálom a lisztet, majd a sütőport, végül fellazítom egy deci tejjel. Most a túrót egy másik tálban kissé szétzúzom,  majd belekeverem a tésztába. Végül jön a citrom héja és leve.

Ha úgy érzem, túl sűrű a tészta, feltapad a robot karjára, hozzáadom a maradék tejet. Ha mazsolát is tennél, most kavard hozzá, de előtte forrázd le vízzel a szemeket. Belekanalazom a formába a tésztát, kissé rázogatom, hogy egyenletesen terüljön. Előmelegített, 180 fokos sütőbe rakom, és középen, egy egész órát sülni hagyom. Tűpróbázom, ha nem ragad, kiveszem. Egy nagyobb, lapos tálra borítom, fejjel lefelé a formát, majd várok legalább 5 percet. Itt dől el, ki borul ki :) Hagyom kicsit langyosodni, aztán megszórom egy kevés porcukorral. Lekvárt eszünk hozzá. Vagy nem. Mikor hogy.

Verzió 2.0, 3.0 : kakaós változatok

2.0: Márványos, kakaós kuglóf

Van a csokis aljú barátunk. Róla már említést tettem a Tüti mosolyánál,  a kakaós tallérnál. Ő is alaptipus, rosszkedv ellen. További előnye, hogy nincs mazsolás évődés. DE!: a kakaós alját nem szabad eltúlozni, mert ragacsos lesz a végeredmény.  Meg kell maradni az egyharmados aránynál, és szigorkodni a csokitolvajokkal: törvénybe iktatni, hogy a kakaós alj letörögetése, lopkodása erőteljes ejnyézést von maga után.

2.0-ás hozzávalók:

38 dkg liszt

30 dkg margarin

20 + 4 dkg cukor

1 tasaknyi vaníliás cukor

5 tojás

1 késhegynyi

4 teáskanál sütőpor

kb. 1 dl tej

3 evőkanál kakaópor (nem a nyuszis)

A túrókuglófhoz hasonlóan keverem a margarint, a cukrot, majd  egyenként a tojásokat, a sót. Adagolva szórom a lisztet, a sütőport. A masszát 3-4 evőkanálnyi tejjel lazítom.

Egy másik edénybe összekeverem a kakaóport a kisebb adag cukorral, majd rákanalazok 3 evőkanál tejet. Alaposan kikeverem, ha nem áll össze, még egy kis tejet teszek.

A kuglóf tésztából, nagyjából a kétharmad részt belekanalazom a jól kikent formába. Ha nem tudod szemre, mérd le a tállal együtt a keverékedet, és a mérlegen hagyva szedj el belőle. A maradék tésztához hozzáadom a kakaós keveréket, majd rálapátolom a sima tésztára. Veszek egy villát, és körbe megyek a formán: itt és ott alányúlkálok a kakaós résznek, és felszínre emelem kissé a sima részt. Ettől lesz a kész kuglóf márványos. Egy órát, 180 fokom sütöm, majd teszek róla, hogy kiboruljon.

 

3.0: Nagyon csokis kuglóf

Ezt a típust ki kellett ötlenem, mert a kakaós aljrablók a törvénykezések ellenére túlkaptak rajtam. Azt már próbáltam, hogy a 2.0 alapján emelgetem az arányokat, a kakaós rész javára. Nem ment át a teszten az a kísérlet. Ez a nagyon csokis változat igen. 

3.0- ás hozzávalók:

minden, ami a 2.0-ás, kakaós kuglófhoz kell,

plusz 10-12 dkg olvasztott, minimum 65%-os étcsokoládé.

A kakaós kuglóf alaptésztáját elkészítem. Külön tálakban, hatodnyi tészta részhez teszem a kakaós-tejes keveréket, hatodnyi részt „fehéren” hagyok. A maradék „fehér” tésztában elkavargatom a gőz felett olvasztott csokoládét. Kezdem a formába a rétegzést: elsőként megy a csokis tészta, arra rákanalazom a „fehéren” hagyott részt, kissé a villával itt és ott összeforgatom. Végül ráegyengetem a csokoládéval dúsított tésztát is. Egy órát sütöm, az előmelegített 180 fokos sütőben.

42. VKF színes étel 3. - gyors vacsora

Pesztóval sült zsemle

Ma nem terveztem már bekapcsolni a sütőt. A VKF-re szánt színpompás ételt már posztoltam, és a málnatorta is elkészült, VKF ráadásnak. Aztán estére találtam okot a konyházásra. Kettőt is. Reggel Bobbi kiszökött a szakadó esőben, hogy pizsiben szedjen nekem orgonát, és a csokor kíséretében, a szívecskés szatyrocskájából kivehettem az anycinapi meglepetést is.

 Azt hiszem érthető, hogy valamivel fel kellett avatnom, valamit ki kellett ma vennem vele a sütőből. A másik ok ennél prózaibb: tele a hűtő megbontott ezzel és azzal, és egy tucat zsemle szikkadt a tartóban. Fel kellett használnom, amit csak lehetett. Se receptet, se egyéb segédeszközt most nem használtam, csak előszedtem a sajtvégeket, bontott joghurtot. A többi meg alakult, valahogy útközben.

Amit használtam:

9 db vizes zsemle

10-15 dkg füstölt sonka

6 db tojás

kb. 3 dl natúr joghurt

kb. 1 dl tej

2 evőkanál házi medvehagyma pesztó

kb. 15 dkg sajt, vegyesen

kb. 10 dkg natúr krémsajt

só

kevés olaj

A tojást felvertem, beleöntöttem a joghurtot, a tejet, és kanalaztam rá pesztót, és kevés sót. A zsemléket széltében három darabra vágtam. Egy tepsit kikentem olajjal, majd egyenként bemártottam a zsemle szeleteket a tojásos cuccba. Amikor egy réteget leraktam, megszórtam reszelt sajttal, raktam néhány szeletke sonkát, majd jött a következő réteg ugyanígy, és a tetejére még egy, a bucikból. Rálötyögtettem a maradék tojásos levet, és ide meg oda kanalaztam egy kis krémsajtot. 210 fokos, előmelegített sütőben nem egészen negyed óra alatt összesült.

Mire elkészült a kíséretnek szánt darabolt paradicsom, zöld hagyma keverék, nyakon csapva némi sóval és balzsamecettel, már tudtam, hogy lett egy újabb színes étel a VKF-re. Kiszedtem egy adagot, amit a Férjem le is kapott a kikészített masinával, úgy az asztal felé fordultában. Hiába, ha terítőre kellene raknia valamit, akkor már inkább a levegőben, kézből próbálja. Csak azért nem ez lett a KÉP, mert a vízszintes nagyítás rálógna a menüsorra.