Az idén még annyit sem főztem, sütöttem össze, mint a blog indítása idején kis túlzással egy hét alatt. Se kedvem, se időm.
Mikor este hazaérek, Bobbi nem is köszön, hanem bejelent. Belépek az ajtón, mire ő: "anyuka". Mindig felröhögök, de minimum vigyorgok, ahogy mondani tudja. Nem bírom a késő esti főzés miatt éjszakára bennragadó, átható ételszagot. Reggel pedig végre lehet jókat futni, az vonzóbb, mint meló előtt főzni. Ez az őszinte helyzetjelentés. Megbeszéltük, hogy most úgy lesz, hogy hétköznap közétkezünk. Hétvégén meg kitaláljuk. Sütés sincs. Elvitte a konyhai kreativitást a cica. Úgy volt, hogy soha többet fakanál és konyhai mérleg. Mivel ez nem az a blog, ahol lelkiproblémasírunkoldalakat, ezt most nem részletezem. (Igen pasiügy, igen lelki seb. Igen, nagyon mély döfés. Kiheverhetetlen és sajnálatos. Erről ennyit.)
Itt most péntek este van. A fenti bekezdés még vasárnap született. Eddig jutottam, és a képek feliratozásáig. Aztán becsapódott egy némi tűzoltást kívánó téma, munkafrontról a nyugodtnak gondolt vasárnap estébe. Így a blogolás várt. Vagy máig, vagy sohanapig. Holnap kirándulunk Vácrátótra, vasárnap ezer-dolgom-van nap, jövő héttől már látom, hogy annyit fogok fogalmazni, írni, szövegezni, képet válogatni, hogy pont nem lesz indíttatás blogot bővíteni.
Vasárnap reggel arra eszméltem, hogy süteményekkel és a halott nagyapámmal álmodtam, anyám is ott volt, hálóingben. Sütievésről álmodni annyit tesz nálam, hogy közeleg a szénhidrát "sokk". A tartósan alacsony kalória bevitel és a reggeli futás kombináció okán. Mivel nem tervezem (megint) a csontra és bőrre fogyást, kellett valami édes, így hát feltörtem a plombát a sütőmön. A nagypapis álom ritka. Az mindig valami gyökeres változás előszele. Komolyan. Anyukámról dunsztom sincs, főleg hálóingben.
Volt némi mandarinunk. A hálós kivitel. Enyhén megkeményedett külsővel. Kuka, süti? Süti. Eszembe jutott a neten látott recept. Itt van. Szokás szerint kicsit átalakítottam.
Hozzávalók:
8 - 10 mandarin
5-10 dkg savanykás gyümölcs
1 alma
2 kanál barna cukor
2 dkg vaj
kb. 20 dkg liszt
10 dkg dió
1 cs. sütőpor
12 dkg vaj
5 kanál barna cukor
3 tojás
2 pohár/doboz natúr joghurt
3-4 evőkanál baracklevár
Az általam kinézett tepsi nagyobb, mint a receptben megadott, ezért az emelt mennyiség. A mandarint úgy kell meghámozni, kettévágni, hogy a fehér hártyától is megszabaduljon, de egyben maradjanak a gerezdek. Az állott is jó. Penészest már ne, kérlek. Az kuka. A diót ledaráltam. Ekkor rájöttem, hogy nincs joghurt. Mivel kizárt, hogy valaha még egyszer uncsi sütit süssünk, nem tartok alapban itthon natúr kivitelt. (Értsd: mostanság nem valószínű, szoros összefüggésben a lelki nyüszögéssel. Bobbi így hívja, mert már szerinte annyiszor készült.) Bobbi attól való félelmében, hogy elszabotálom a kilátásba helyezett sütizést, már húzta is a cipőt, szaladt a joghurtért. Azt hiszem, ez egy kamasztól kivételes teljesítmény. Mellesleg a sarki kiskoszosban csak danone volt. Azt nem veszünk. Olyat nem. Egyetlen terméküket sem. Fogyasztóilag tüntetek, nem mintha ettől sírnának. Újabb soha téma. Tényleg nem vesszük. De n e m v o l t m ás. Láttam visszaérve a teljes kétségbeesést a gyerek arcán, így csak annyit mondtam: akkor most az egyszer, azt tesszük bele, ha már megvetted.
A tojásokat a vajjal és a cukorral alaposan össze kell keverni, bele a joghurtot, diót, lekvárt, a reszelt almát. Végül annyi lisztet, sütőporral, hogy ragacsos, de még kissé folyós masszánk legyen.
A tepsibe megy a sütőpapír, a sütőpapírt ki kell picit kenni vajjal. Vékonyan meghinteni a cukorral. Belepakolni a gyümölcsöt, rákanalazni a tésztát, elsimítani, majd 180 fokon 40 percig sütni. Nálunk meggy ment a mandarinok közé, a fagyasztóból. Végül ki kell venni, és azon mód kiborítani. Azt úgy célszerű, hogy rárakunk egy deszkát a tetejére, azzal együtt átfordítjuk.
Kissé savanykás a végtermék. Pont olyan, ami ad némi hasznos szénhidrátot, de nem émelyít el. Csomagoltunk pár szeletet, elvittük Hugiéknak. Futócuccban mentem. Sütött a nap. A Duna partján laknak, jó hosszú, egyenes, futásra tökéletes, gátra néző helyen, úttal, fákkal, levegővel, csenddel....
Itt most péntek este van. A fenti bekezdés még vasárnap született. Eddig jutottam, és a képek feliratozásáig. Aztán becsapódott egy némi tűzoltást kívánó téma, munkafrontról a nyugodtnak gondolt vasárnap estébe. Így a blogolás várt. Vagy máig, vagy sohanapig. Holnap kirándulunk Vácrátótra, vasárnap ezer-dolgom-van nap, jövő héttől már látom, hogy annyit fogok fogalmazni, írni, szövegezni, képet válogatni, hogy pont nem lesz indíttatás blogot bővíteni.
Vasárnap reggel arra eszméltem, hogy süteményekkel és a halott nagyapámmal álmodtam, anyám is ott volt, hálóingben. Sütievésről álmodni annyit tesz nálam, hogy közeleg a szénhidrát "sokk". A tartósan alacsony kalória bevitel és a reggeli futás kombináció okán. Mivel nem tervezem (megint) a csontra és bőrre fogyást, kellett valami édes, így hát feltörtem a plombát a sütőmön. A nagypapis álom ritka. Az mindig valami gyökeres változás előszele. Komolyan. Anyukámról dunsztom sincs, főleg hálóingben.
Volt némi mandarinunk. A hálós kivitel. Enyhén megkeményedett külsővel. Kuka, süti? Süti. Eszembe jutott a neten látott recept. Itt van. Szokás szerint kicsit átalakítottam.
Hozzávalók:
8 - 10 mandarin
5-10 dkg savanykás gyümölcs
1 alma
2 kanál barna cukor
2 dkg vaj
kb. 20 dkg liszt
10 dkg dió
1 cs. sütőpor
12 dkg vaj
5 kanál barna cukor
3 tojás
2 pohár/doboz natúr joghurt
3-4 evőkanál baracklevár
Az általam kinézett tepsi nagyobb, mint a receptben megadott, ezért az emelt mennyiség. A mandarint úgy kell meghámozni, kettévágni, hogy a fehér hártyától is megszabaduljon, de egyben maradjanak a gerezdek. Az állott is jó. Penészest már ne, kérlek. Az kuka. A diót ledaráltam. Ekkor rájöttem, hogy nincs joghurt. Mivel kizárt, hogy valaha még egyszer uncsi sütit süssünk, nem tartok alapban itthon natúr kivitelt. (Értsd: mostanság nem valószínű, szoros összefüggésben a lelki nyüszögéssel. Bobbi így hívja, mert már szerinte annyiszor készült.) Bobbi attól való félelmében, hogy elszabotálom a kilátásba helyezett sütizést, már húzta is a cipőt, szaladt a joghurtért. Azt hiszem, ez egy kamasztól kivételes teljesítmény. Mellesleg a sarki kiskoszosban csak danone volt. Azt nem veszünk. Olyat nem. Egyetlen terméküket sem. Fogyasztóilag tüntetek, nem mintha ettől sírnának. Újabb soha téma. Tényleg nem vesszük. De n e m v o l t m ás. Láttam visszaérve a teljes kétségbeesést a gyerek arcán, így csak annyit mondtam: akkor most az egyszer, azt tesszük bele, ha már megvetted.
A tojásokat a vajjal és a cukorral alaposan össze kell keverni, bele a joghurtot, diót, lekvárt, a reszelt almát. Végül annyi lisztet, sütőporral, hogy ragacsos, de még kissé folyós masszánk legyen.
A tepsibe megy a sütőpapír, a sütőpapírt ki kell picit kenni vajjal. Vékonyan meghinteni a cukorral. Belepakolni a gyümölcsöt, rákanalazni a tésztát, elsimítani, majd 180 fokon 40 percig sütni. Nálunk meggy ment a mandarinok közé, a fagyasztóból. Végül ki kell venni, és azon mód kiborítani. Azt úgy célszerű, hogy rárakunk egy deszkát a tetejére, azzal együtt átfordítjuk.
Kissé savanykás a végtermék. Pont olyan, ami ad némi hasznos szénhidrátot, de nem émelyít el. Csomagoltunk pár szeletet, elvittük Hugiéknak. Futócuccban mentem. Sütött a nap. A Duna partján laknak, jó hosszú, egyenes, futásra tökéletes, gátra néző helyen, úttal, fákkal, levegővel, csenddel....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése