Günter leve

Húsleves. Jércéből. Bobbi a szárnyast, ami szükségeltetik hozzá Günternek szólítja. Güntert nem lehet csak úgy a hiperekből hozni, nincs hústálcán, fóliázva. Güntert háznál tartják, elvben látott életében gyepet, napsütést, esőt. Güntert a piacon árulják a háztájis nénik, a tartályos tej és a sonka mellett. Se grillre szánt, se darabokban kínált, ipari jelleggel nevelt egyeddel nem helyettesíthető. A húsleveshez Günter kell. Ezen kívül még egy kihagyhatatlan tényező:

idő.

Hozzávalók:
1 kb. 2-3 kilós jérce (vagy a fele)
minimum 1 kg zöldség vegyesen
só, szemes fekete bors
 kemény legényeknek csípős paprika

Güntert fel kell darabolni. Alaposan megmosni. A kaparóját és a fejét én nem teszem a fazékba, de ez ízlés kérdése. Nem a kedvenc konyhai elfoglaltságom egy jérce felnyiszálása, de megcsinálom. Ha undorodsz a lentebbi kép láttán, inkább ne főzz húslevest. Előszedek egy levesfőzéshez alkalmas, legalább 5 literes edényt, fedővel. 

A hús, így darabolt állapotban nagyjából az edény harmadát foglalhatja el, különben kocsonya lesz belőle. (sűrű húslé). Ha sok a darab, elfelezem, a maradékot fagyasztom. Teletöltöm az edényt vízzel, főni teszem. Forrás után leszedem a habot. Takarékra veszem, sózom, szemes borsot teszek, úgy 8-12 szemnyit egy teatojásba, azt dobom a főzővízbe. Jobb bezárni a csípős dolgokat, mint ráharapni a levesben.

Günter lassan fő. Takarékon gyöngyözik, bugyog. Fedő alatt fővöget. Nagyjából másfél, inkább két órát. Akkor telerakom a levest zöldséggel. 4-5 sárgarépa, hosszában negyedelve, 1-2 gyökér, karalábék darabolva, zeller. A zeller szára, levele, petrezselyem. Kicsit felveszem a meleget, ha már intenzíven bugyog, megint takarékra rakom. Nagyjából egy szűk óra még, és készen van.

A húst, zöldséget kiszedem a fazékból, és a levet átszűröm. Jöhet hozzá vékony metélt, daragaluska. Csigatészta. Nálunk az utóbbi a menő. A csípős paprikát az asztalon tartom, a bátrak tehetik ízlés szerint hozzá.

A húsleves egyszerű téma. Ha betartod az alapanyag, és az idő hozzávalókat, és ha teszel hozzá rengeteg zöldséget, elronthatatlan. Ha nem öntöd fel vízzel, és a sóval is óvatos vagy, akkor biztosan az.

Egyéb módon simán csak bűn rossz.

A húsleves nem trendi. Ettől még finom.

Ha sok lé marad, megy a fagyasztóba. A rizottó például azzal készül. Tudtad?

Tejszínes pulykaragu, uborkával

Minden családban van egy mentőötlet. Amit mindenki szeret, amihez mindig minden van, amit mindenki szájhúzás nélkül megeszik. Amit egyszerű elkészíteni. 

A favorit.

Nálunk a tejszínes pulyka. 

Bobbi szereti, a Húgomnak a kedvence, általában a betévedők, véletlenül erre járók sem utasítják vissza. 

Szentül hittem, hogy a receptet már régen megírtam. Pedig nem. Valószínűleg azt gondoltam, hogy ez már annyira egyszerű, hogy ciki lenne. 

A főtt tojásnál bonyolultabb....

Hozzávalók:
kb. 70 dkg pulykamell
1,5 dl tejszín
1 evőkanál mustár
10-12 db kisebb ecetes uborka
1 nagyobb fej hagyma
kevés olíva olaj
fekete bors, fehér bors, szerecsendió őrlemény
só

A húst megmosom, kockákra vagdalom. A hagymát jó apróra, az uborkát kis karikákra vágom.
A hagymát lassan, meleg olajon átpárolom. Rádobom az uborka karikákat, átforgatom. Ráteszem a húst, fehéredésig forgatom. Só, borsok, mustár, alapos átforgatás. A sóval óvatosan, a mustár miatt kevesebb is elég. A szerecsendiót egyben tartom, ilyenkor egy kicsi reszelőn reszelek belőle, közvetlenül a fazékba. Elég intenzív az íze, ezzel is óvatosan, szinte csak meg kell hinteni vele. Felöntöm vízzel. Annyival, hogy ellepje. Felforralom, leveszem takarékra, lefedem, főzöm egy fél órát, végül fedő nélkül, hogy a lé fogyjon. Végül felöntöm tejszínnel, azzal is megforralom.

Ennyi.

Tészta megy mellé. Amilyen éppen van.

Nem lehet ezt sem fél óra alatt készen tudni, de a tíz perces előkészítés után intézi magát. Ezért én is szeretem, nálam is favorit.

Sokan kérdezik, miért nincs kép Bobbiról. Amúgy van. Úgy gondolkodtam erről, hogy ez az anyja csinálmánya, nem biztos, hogy rajongná, ha telepakolgatnám a képeivel. 

Most kértem és kaptam engedélyt.

Vácrátót. Botanikus kert. Egyszer látni kell. Vagy többször. Semmi rendkívülire nem kell számítani. Pont ez a jó benne. Ha ott vagy, majd megérted. Kimentünk, hogy levegőzzünk. Nem mondanám, hogy itt van a szomszédunkban, át kell hozzá vergődni a városon, pesti oldal, és még valamennyi. Azt hiszem, az nem nyomós érv kamaszkorban, hogy kell egy kis levegő, és tulipánok. A váci csokizó közelsége már inkább érv. Ahol végül nem is voltunk. Ellenben az érdi Patakiban igen. Ez van. Igen, az a világ másik fele onnan nézve. Így jött ki. Kellenek az ilyen napok, és az ilyen hétvégék. Pont 48 órája vagyunk éppen összenőve. Igazi gyerekes hétvége lett belőle. Nincs munka, nincsenek gondok, nincs más és különmenés. Együtt vagyunk. Némi idő gyereknyúzás és anyanyúzás nélkül. Ritka kincs, egyre ritkábban adatik meg. Különben is, ahogy rohan az idő, ki tudja meddig akar Bobbi velem lenni így. Amikor "így" vagyunk, valójában semmit nem csinálunk. Üvöltve éneklünk ősrégi számokat az autóban a cd-vel, nézelődünk, beszélgetünk, minimum egyszer vinnyogó röhögőgörcsöt kapunk a nap folyamán. De ez kell. Minden életkorban, minden gyereknek jár. Hogy ismerjen. Hogy ismerjem. Ne csak felneveljem.

Mandarinos kiborítós

Soha ne mond, hogy soha.

Az idén még annyit sem főztem, sütöttem össze, mint a blog indítása idején kis túlzással egy hét alatt. Se kedvem, se időm. 

Mikor este hazaérek, Bobbi nem is köszön, hanem bejelent. Belépek az ajtón, mire ő: "anyuka". Mindig felröhögök, de minimum vigyorgok, ahogy mondani tudja. Nem bírom a késő esti főzés miatt éjszakára bennragadó, átható ételszagot. Reggel pedig végre lehet jókat futni, az vonzóbb, mint meló előtt főzni. Ez az őszinte helyzetjelentés. Megbeszéltük, hogy most úgy lesz, hogy hétköznap közétkezünk. Hétvégén meg kitaláljuk. Sütés sincs. Elvitte a konyhai kreativitást a cica. Úgy volt, hogy soha többet fakanál és konyhai mérleg. Mivel ez nem az a blog, ahol lelkiproblémasírunkoldalakat, ezt most nem részletezem. (Igen pasiügy, igen lelki seb. Igen, nagyon mély döfés. Kiheverhetetlen és sajnálatos. Erről ennyit.) 

Itt most péntek este van. A fenti bekezdés még vasárnap született. Eddig jutottam, és a képek feliratozásáig. Aztán becsapódott egy némi tűzoltást kívánó téma, munkafrontról a nyugodtnak gondolt vasárnap estébe. Így a blogolás várt. Vagy máig, vagy sohanapig. Holnap kirándulunk Vácrátótra, vasárnap ezer-dolgom-van nap, jövő héttől már látom, hogy annyit fogok fogalmazni, írni, szövegezni, képet válogatni, hogy pont nem lesz indíttatás blogot bővíteni.

Vasárnap reggel arra eszméltem, hogy süteményekkel és a halott nagyapámmal álmodtam, anyám is ott volt, hálóingben. Sütievésről álmodni annyit tesz nálam, hogy közeleg a szénhidrát "sokk". A tartósan alacsony kalória bevitel és a reggeli futás kombináció okán. Mivel nem tervezem (megint) a csontra és bőrre fogyást, kellett valami édes, így hát feltörtem a plombát a sütőmön. A nagypapis álom ritka. Az mindig valami gyökeres változás előszele. Komolyan. Anyukámról dunsztom sincs, főleg hálóingben. 

Volt némi mandarinunk. A hálós kivitel. Enyhén megkeményedett külsővel. Kuka, süti? Süti. Eszembe jutott a neten látott recept. Itt van. Szokás szerint kicsit átalakítottam. 

Hozzávalók:
8 - 10 mandarin
5-10 dkg savanykás gyümölcs
1 alma
2 kanál barna cukor
2 dkg vaj

kb. 20 dkg liszt
10 dkg dió
1 cs. sütőpor
12 dkg vaj
5 kanál barna cukor
3 tojás
2 pohár/doboz natúr joghurt
3-4 evőkanál baracklevár

Az általam kinézett tepsi nagyobb, mint a receptben megadott, ezért az emelt mennyiség. A mandarint úgy kell meghámozni, kettévágni, hogy a fehér hártyától is megszabaduljon, de egyben maradjanak a gerezdek. Az állott is jó. Penészest már ne, kérlek. Az kuka. A diót ledaráltam. Ekkor rájöttem, hogy nincs joghurt. Mivel kizárt, hogy valaha még egyszer uncsi sütit süssünk, nem tartok alapban itthon natúr kivitelt. (Értsd: mostanság nem valószínű, szoros összefüggésben a lelki nyüszögéssel. Bobbi így hívja, mert már szerinte annyiszor készült.) Bobbi attól való félelmében, hogy elszabotálom a kilátásba helyezett sütizést, már húzta is a cipőt, szaladt a joghurtért. Azt hiszem, ez egy kamasztól kivételes teljesítmény. Mellesleg a sarki kiskoszosban csak danone volt. Azt nem veszünk. Olyat nem. Egyetlen terméküket sem. Fogyasztóilag tüntetek, nem mintha ettől sírnának. Újabb soha téma. Tényleg nem vesszük. De  n e m  v o l t  m ás. Láttam visszaérve a teljes kétségbeesést a gyerek arcán, így csak annyit mondtam: akkor most az egyszer, azt tesszük bele, ha már megvetted.

A tojásokat a vajjal és a cukorral alaposan össze kell keverni, bele a joghurtot, diót, lekvárt, a reszelt almát. Végül annyi lisztet, sütőporral, hogy ragacsos, de még kissé folyós masszánk legyen.

A tepsibe megy a sütőpapír, a sütőpapírt ki kell picit kenni vajjal. Vékonyan meghinteni a cukorral. Belepakolni a gyümölcsöt, rákanalazni a tésztát, elsimítani, majd 180 fokon 40 percig sütni. Nálunk meggy ment a mandarinok közé, a fagyasztóból. Végül ki kell venni, és azon mód kiborítani. Azt úgy célszerű, hogy rárakunk egy deszkát a tetejére, azzal együtt átfordítjuk.

Kissé savanykás a végtermék. Pont olyan, ami ad némi hasznos szénhidrátot, de nem émelyít el. Csomagoltunk pár szeletet, elvittük Hugiéknak. Futócuccban mentem. Sütött a nap. A Duna partján laknak, jó hosszú, egyenes, futásra tökéletes, gátra néző helyen, úttal, fákkal, levegővel, csenddel....

Apró finomságok

Újabb vihogós vasárnap délután Bobbival. Az apró süti már csak ilyen. Kell hozzá a társaság, jókedv és zene. Egyedül unalmas a készítése. Nem véletlenül készítik a mézeskalácsot is társaságban. Ha szeretnél azt is, ahhoz találsz leírást húsvét magasságában, csak nyuszi helyett használj más figurát. Vagy ne. Jó, nem poénkodom.
Mi most olyan aprókat sütöttünk, amit igazán szeretünk, a mézeskalács inkább szép nekünk, mint finom.
Az aprók elállós finomságok, egy-két hétig simán elvannak a fémdobozban. Zárd le, dugd el. Akkor biztosan. Nem kell belőlük ipari adag. Négyféle, összesen tíz sütőlapnyi. Egy délután alatt elkészül ennyi. Inkább adagokban sütök, ha ajándékba is szánok. Ennél többet egyszerre, az már cukrászati műszak lenne, nem örömsütés. 

Klasszikus mandulás - vaníliás kifli, hozzávalók:
10 dkg darált mandula
20 dkg liszt
10 dkg porcukor
14 dkg vaj
2 tojássárgája
1/2 rúd vanília

Diós változat, hozzávalók:
10 dkg darált dió
20 dkg liszt
10 dkg barna cukor
14 dkg vaj
2 tojássárgája
1/2 narancs reszelt héja
1/2 teáskanál őrölt szegfűszeg

Aszalt gyümölcsös tallér, hozzávalók:
6-8 dkg darált, vagy nagyon apróra vagdalt aszalt füge
6-8 dkg mazsola, vagy aszalt vörösáfonya
6-8 dkg darált mogyoró, vagy mandula
12 dkg liszt
12 dkg vaj
2 tojás
reszelt citromhéj, ami nem létkérdés

Narancsos - csokis tallér, hozzávalók:
12 dkg, minimum 70%-os étcsokoládé
2-3 evőkanál édes narancslekvár
2 evőkanál darált mandula
8 dkg vaj
4 tojás fehérjéje
kb. 10 dkg liszt
(cukor ízlés szerint, a lekvár nekem elég édessé teszi)

A vaníliás kifli hozzávalóit egy tálban összegyúrom. A vajat órákkal előtte kiveszem a hűtóből. Nem jó a kőkemény, se a folyós zsiradék. Puha kell. Csak az a jó. A vaníliát kikapargatom, semmi esetre sem jó a vaníliás cukor. Összegyúrom, készül két korong, mennek a hűtőbe. A diós tésztát hasonlóan gyúrom, teszem állni a hidegbe.

A gyümölcsös tallérhoz kellő aszalt fügét elkezdem ledarálni a kis kézi darálón. Az áramos, robotosba nem teszem. Egyszer beletettem, elhajlott a kés...Első vihogó roham. Nyomjuk, toljuk. Szörnyű gonosz szerkezet. Természetesen nem tapad a korong az alján sehová, cserébe a fügedarabok igen. Végül kés, apróra vagdosás. Nálunk tilos a mazsola. Bobbi ellensége. Így teszünk a füge mellé áfonyát. Újabb darálós kísérlet. Újabb inkább vagdosás.  A habosra robotozott vajhoz mennek a tojások, a cukor, bele a gyümölcs, végül a liszt. A tojástól már fakanállal kavarok, sűrű, tapadós massza kell most. Újabb adag tészta kerül a hűtőbe.

A csokis tallérhoz a csokoládét gőz felett a vajjal együtt olvasztom, langyosra hűtöm. Forrón nem vicces a keményre vert hahoz tenni. Miután a habos csoki megvan, megy a keverékbe a többi hozzávló. Robottal egyengetek. Végül annyi liszt, hogy sűrű, de még nem kanalazható tészta legyen az edényben. Hűtés jön, hogy kanalazhatóvá dermedjen. Nem kihagyható lépés, ez sem.

Ennél a pontnál melegítem a sütőt, 180 fokra.

Apróságot sütni csakis sütőlapon lehet. Ha nincs, akkor a legnagyobb tepsi hátoldalán, de akkor a rácsot tedd egy fokkal lentebb.
Sütőpapír, kezdhetünk. Mondom Bobbinak, hogy a kismicsodámnak se nagyon van kedve a kiflihajtáshoz, mi lenne, ha tallér lenne a mandulás. Bobbi szerint ő az én kismicsodám, majd gyurmáz.
Kiveszem a hűtőből az egyik korongot, úgy négy centis ruddá alakítom, felvagdosom centis darabokra. Egyenként a tenyerünkkel kígyót sodrunk, kiflivé hajlítjuk. Bobbi az összes kiflimet átigazgatja. Ő sem tegnap volt óvodás, de tény, jobban megy neki ez a műfaj.
Első adag sütőbe, addig a másik adag a méretre vágott sütőpapírra formálódik. Csak rá kell csúsztatni a lapra majd, így lehet kicsit gyorsítani, amit egyébként nem.  Kicsit dagadnak, erre számítani kell.
Akkor jó, amikor pirulnak a kiflilábak. Forrón puha még, hagyni kell langyosodni. Akkor porcukros hempergetés, majd tálba halmozás.

A diós változat tallér formát kap. Ugyan úgy hengergetek, majd korongok, abból a tenyerünk között golyóforma, majd tallérrá nyomkodás. A tészta lágy, gyorsan válna kezelhetetlen masszává, ha hagynánk. Akkor lesz jó ez is, amikor picit megbarnul. úgy negyed óra. Amikor kiveszem, még szinte lágy a közepe. Hagyni kell kihűlni. Akkor már mozgatható minden darabja. A toszogatós teszt is jó. Ha a sütőben óvatosan megpiszkálok egy tallért, és az csúszik, a széle érezhetően szilárd, akkor kiveszem.

A gyümölcsös tallért az ujjaimmal szoktam a papírra halmozni. Lehet két kanállal is, de így valahogy nekem könnyebb. A halmok között legalább két ujjnyi helyet kell hagyni, laposodnak, terülnek a sütőben.

Végül az időközben kanalazhatóvá dermedt csokis tallért sütjük. Akárhány éves egy gerek, mindig fetrengős röhögésben tör ki a barna tészta láttán. Dől a hülyeség Bobbiból. A csokis henger, mint a kókuszgolyó alapja, azt egy óriás (értsd Hagrid a Harry Potterből) alkotta. Most is jönnek a hasonlatok. Főleg, amikor a kinyomós habzsákba töltve próbálkozom. Ötlet elvetve, marad a kanál és a vihogás. Remek. Röhögök én is. Mi mást tehetek.
A csokis halmok, hasonlóan a gyümölcsöshöz, sütés közben elterülnek. Akkor jó, ha a szélsőt megbököm kicsit, és csúszik a papíron. Puha még, amikor kiveszem. Kihűtve Bobbi mintázásba kezd. Fehér csoki, olvasztva, habzsákban.

Az aprósüti macerás, hátfájdító téma. De évente párszor megéri a fáradtságot. Ezek a sütik az olajos magoktól, aszalt gyümölcstől ropognak, omlanak és puhák belül. Alig kell hozzájuk alapanyag, egyszerűek, finomak. Illatosak. Egy doboz karácsony. 

Bobbi szerint jobb lenne a dobozt levinni a pincébe karácsonyig, talán úgy nem tüntetik el a házimanók és sütiszörnyek. Mintha oda nem tudnának lemenni....

Vörösboros borjúpörkölt

Öcsisógornak, szeretettel

  
Bármit főzök, sütök, azt vagy úgy készítem, hogy az az legyen, amit a neve sejtet, vagy nem készítem. Próbálkoztam persze én is a diétás pizza, lisztmentes palacsinta, és még pár képtelenség előállításával. Lesújtó végeredmények. Ha valakire gondolva főzök, ízlése szerint készítem.


Cukormentes habcsók: nincs.
A pörkölthöz zsír szükségeltetik.
 
Miklós nap volt a héten. Az előbb - utóbb hivatalosan sógoromat Miklósnak keresztelték. Ha már névnapjára ebédet ígértem, akkor olyat kellett kigondolni, amit szeret. Rendesen kosztoló férfi. Ehhez mérten illik elé tenni a köszöntőt. 

Borjűpörkölt, hozzávalók (6 - 8 fő részére):
2 kg borjúhús (nálam comb)
2 fej vöröshagyma
1 evőkanál mustár, majdnem egy evőkanál darált paprikahús (opcionális)
2 dl száraz, testes, vörösbor
1 - 2 evőkanál őrölt fűszerpaprika
1 bő evőkanál disznózsír és kb. 1 dl olaj, vagy 10 dkg zsír
fekete bors, babérlevél
só
tejföl csak az asztalnál

A hagymát apró kockára vágom. Felforrósítom az olajat, felolvasztom benne a zsírt. A zsír egy fél kilónyi kockázott bacon lesütéséből származik. A lényeg, hogy disznó zsírja legyen. Nem viszem túlzásba, nem kell úsznia a zsírban, de kell hozzá. Mondom, vagy így, vagy nem pörkölt a vége.
A hagymát fonnyasztani lassan kell, párolom szépen lassan, üvegesre.
Ha borjúpaprikást szeretnék, akkor most lehúznám a lángról az edényt, hozzáadnám a paprikát, alaposan elkeverném, majd vissza a lángra, bele a húst. Pörkölt a cél, így a hagymára rakom a kockára vágott, hártyától, inaktól megszabadított húst. Apukám biztos tenne mellé valami cupákosabb húst is. Ettől én most eltekintek.
Kavarás, fehéredés, sózás, rá a mustár, bors, teljes fehéredés. Rá a paprika, alapos elkeverés. Felöntöm a borral, beledobom a babérleveleket. Ezt sem viszem túlzásba. Négy levél, nem több. Átforralom a borral. Nem kell neves borászok többezres nedűje. A borjúnak megteszi a tisztességgel, szőlőből préselt, asztali bor. Annyi víz megy rá, ami éppen ellepi, kikandikál itt és ott a hús a folyadékból. Éppen felforralom, aztán takarék. Lassú főzés. A szaft alapja.
A fedőm gőzréses. Rárakom. Ha nem lenne az, hagynék helyet a párolgásnak, picit félretolnám a fedőt. Most két órányi rápillantás következik. Mindig csak annyi vízpótlás, hogy éppen ellepje. Nem gyors vacsora. Lassú, vasárnapi ebéd. Miki tiszteletére.
Akkor van készen, amikor puha a hús. Nem foszlik, simán puha.

Galuskát hozzá. Pálinkát előtte, sört közben, utána. Jó, vicceltem. Vagy nem?

Miki tegnap este megülte magát. Ferenceket, Miklósokat ünnepeltek a haverokkal. Másnap nem lehet müzlit enni, vagy párolt zöldséget. Illetve lehet, de itt most Mikiről van szó. Megettük az ebédet, majd az ünnepelt szépen elnyúlt a kanapén, kezébe kapta az emésztést segítő távírányítót. Szerintem felköszöntöttük. Tulajdonképpen a sógorom. Hugi társa. Lassan két éve már, hogy az éjszaka közepén, egy másik ünneplés enyhén illuminált végeztével összeadtam őket. A család része, tud minden örömömről, bajomról. Tudok minden öröméről, bajáról, és Szuzznak szólít. Öcsisógor.

A mi bejglink: dióval, mákkal, gesztenyésen, szilvásan.

Nem mondom, hogy a miénk a tökéletes bejgli, gyorsnak, egyszerűnek se mondanám.  Azt mondom, hogy kipróbált recept. Sütöttük már párszor, javítgattuk az eredeti receptjét ahhoz eleget, hogy ezen mondat miatt nem lesz nyugtalan az éjszakám. Úgy harminc, negyven rudat szoktunk az ünnepekre, persze többszöri nekifutásra kisütni. Na ja. Vannak családtagok, barátok,  akinek mi vagyunk a cukrászdája karácsony idején. 

Nem családi örökség a receptünk. Anno a Nagyi látta el az összes gyerekét bejglivel. Tíz gyereke lévén, abból hét sétányi távolságban, napokig sütötte. Mi unokák ott lábatlankodtunk, ettük a tölteléket, a mazsolát, a kalács végeket. Mindenhol várták a sütőbe jutást az adagok, komoly bejgligyárrá alakult át a konyha. A hokedlin, a díványon, az asztalokon sorakoztak a tekercsek. Egyszer az ünnepek örömére, a már advent első napjától szorgalmasan poharazgató nagybácsim dőlöngélt be a Nagyi konyhájába, majd csendesen lehuppant az egyik hokedlire. Simán beleült 4 rúdnyi előkészületbe. Máig röhögök, felejthetetlen jelenet volt. Nagyi üvöltött, hogy minek ennyit inni, meg vén marha, és elveri, mint kiskorában. Sanyi bátyánk szegény,  akinek a tepsi tartalma nyers tésztástól, töltelékestől ott fityegett a nadrágján, próbált egyenesen állni, és közben jóvannaanyukázott.
Annyira természetes volt, hogy bejglit Nagyi csinál úgy is, hogy receptet se kértünk. Mire kértük volna, Nagyi már nem élt.  Csak az íze maradt meg, és ahogyan készítette, a mozdulatok, a sanyibácsis történettel. A Nagyi kalácsot sütött, megtöltve. A miénk az évek alatt kissé átalakult, ma már jóval könnyebb a tészta, kisebb a tekercs.
Bobbi nélkül nem lehet bejglit sütni. Már ovis korában is tekerte, simogatta, figyelte ahogy készül. Akkoriban lett hagyomány nálunk a hó elején az első adag sütése. Vittük az ovis partiba, aztán a suliba, aztán már rutinból lesütjük, csak hogy élesben tökéletes legyen. Egyszer sütöttem egyedül, ahogy az idő kiadta. Botrány volt, kikérte magának.
Bobbi kislányként nagyon szerette a karácsonyt, az adventet. A 24 napos bontogatást, a Mikulást, a fát, ajándékot  hozó angyalokat, a karácsonyi ruhát. Az ünnepet. Nagylány már.  Most mindezt újra lehet írni, jelen időben. Fát most már veszünk. Utolsó darabot, picikét, kajlát. A többi ugyan az. Bárhol legyünk, bárki legyen velünk. Az élet változik. A bejglisütés, a készülődés, az együttlét öröme, a hagyományos rendünk megmaradt.

A mi bejglink tésztája, 4 nagyobb, vagy 6 kisebb rúdhoz:
40 dkg sima liszt
20 dkg rétes liszt
8-10 dkg porcukor
25 dkg vaj (nem margarin)
2,5 dkg élesztő
kb. 1 dl tej
2 tojás sárgája
csipet só

Az élesztőt egy kanál cukorral langyosított tejben elkeverem. Éppen csak felfuttatom. A vajat hagyom felpuhulni. Az összes hozzávalót egynemű tésztává gyúrom, annyi langyos tejjel lazítom, hogy kemény, de gyúrható tésztám legyen. Négy, vagy hat gombócot formálok. A négy nagyobb, a hat kezelhetőbb tekercset ad. Berakom a hűtőbe. Nem szabad kelnie, amíg a tölteléket elkészítem.

A mi bejglink töltelékei, rudanként:
a diósé:
12 dkg darált dió
1 kisebb, savanykás alma reszelve
2-3 evőkanál barna cukor
1 kisebb citrom reszelt héja
kb. 2-3 dl forralt tej
kevés őrölt szegfűszeg
a mákosé:
12 dkg darált mák
1 kisebb, savanykás alma reszelve
2-3 evőkanál cukor, vagy méz
1 kisebb citrom reszelt héja
kb. 2-3 dl forralt tej
kevés vanília, vagy vaníliás cukor
a gesztenyésé:
1 cs. gesztenyemassza
1 kisebb narancs reszelt héja
1 dl. forralt tej
őrölt szegfűszeg, fahéj
a szilvásé
10 dkg apróra vagdalt aszalt szilva
1-1,5 dl szilvalekvár
fahéj, őrölt szegfűszeg
1 dl forral tej

A diós és a mákos tölteléket hasonlóan készítem. Összekeverem a száraz hozzávalókat, a reszelt almát, héjat, majd leforrázom a felforralt tejből éppen annyival, hogy kenhető, de nem folyós masszát kapjak.
A gesztenyés masszához lereszelem a tömböt, hozzáadom a fűszert, tejjel annyira lazítom, hogy kenhető massza legyen.
A szilváshoz nyáron befőzöm a lekvárt. Vagy beszerzek jó minőségűt. Az aszalt szilvából olyat hozok, ami puha. Felvagdalom, leforrázom a tejjel. Aztán a lekvárt, az aszalt gyümölcsöt, a fűszereket összekeverem, annyi tejet adok hozzá, hogy kenhető massza legyen.
Most veszem ki a hűtőből a gombócokat.
Egyesével kinyújtom, megkenem, feltekerem, ahogy a kakaós csigánál már láthattad.

A tepsim, mint a Nagyié volt. Nem teflon, nem vastag. Zománcozott, vékony. Hurkasütőnek hívják, amúgy. Ebben úgy sül, ahogy kell. Nem reped, nem dagad formátlanul. Beterítem papírral. A tekercseket úgy rakom, hogy alulra essen a "hasuk", így nem hajlanak fel. Elsőként átemelem őket egy sütőpapír darabkára, ami majd elválasztja a rudakat sütés közben, így nem ölelkeznek össze. Az sem nagy baj, csak akkor késsel kell őket elválasztani. 

Végül lekenem a feltekert, tepsibe pakolt rudakat sárgával. Most viszonylag hűvös helyen száradnak úgy tíz percet. Megy rájuk egy vékony réteg fehérje. Ettől lesznek mintásak. Nem szabad csurgósra kenni. Megég a teteje, a belseje meg nyers marad. Addig maradnak így, a levegőn száradni, amíg a sütő bemelegszik 190 fokra. Akkor megszurkálom a tésztát. több helyen, hogy a gőz ki tudjon puffogni, ne repedéseken keressen magának utat.
Nagyjából negyven-ötven perc alatt sülnek szép barnára.

Kivétel után azonnal langyos tejjel, alaposan átkenem a rudakat. Hagyom kihűlni. Langyosan a csücskét leesszük, a többivel várunk amíg kihűl.
Most tíz rudat sütöttem. Hat kicsit és négy nagyobbat. 



Advent első vasárnapja van. Kezdődik a móka. Leginkább az év végi hajtás, a dugóban ülés, az őrült vásárlásból való mosolygós kimaradás. Terv szerint készülődünk. Nem vagyok az a mindent agyontervezős fajta, de bizony előre számolok, az idővel is. Mikor mit szerzek be, mikor megyek késő este a nem romlandót beszerezni, kerülve a tömeget, mikor sütünk aprókat, ami eláll, mikor mit takarítunk, mikor állunk le. Napján már csak halért, fáért megyünk, kora reggel. Nem vagyok hajlandó máshogy. Mi pár éve kiszálltunk az ajándék vásárlós, rokonlátogatós őrületből. Csak Bobbi kap ajándékot, minden más az együtt töltött idő ajándéka, apróságok, egymásnak. Mindenkinek csak ajánlani tudom. A boltjárós, mindegymárcsakvegyünknekivalamit helyett, többet találkozom a barátokkal, testvérekkel,  egy-két koncertet, adventi programot is kinéztem. Pszt...ez még titok. Nem hiányzik a többi velejáró.

A bejgli maradt. A tűzdelt pulyka és a fóliában sütött pisztráng is. A hagyományos Love actually újbóli, közös megnézése, a közös karácsonyi mozilátogatás, egy-egy nap a két ünnep között a nagyikkal, (pálinkázás Szomolyán, pulykázás Nemesbikken), és persze az éves karácsonyi zeneválasztás. Az idei befutó: Annie Lennox. Szeretjük. Minden mást egyszerűen töröltünk.

Adventi koszorú és papírdíszítés: Bobbi

Szolidáris ebéd

Mint írtam, Bobbi diétázik, én pedig szolidaritást vállalok, amit nálam fehérje diétának nevezünk hivatalosan. A mai ebéd: sárgarépa és tojás. A holnapi ennél jóval összetettebb: sárgarépa, tojás és sajt.

A vacsora gépsonka lesz, minden kíséret nélkül. Holnap cifrázzuk. Gépsonka és paradicsom.

Tojást úgy főzünk, hogy felforralunk annyi vizet, ami szemre ellepi a tojásokat. A forrásban lévő víz alatt takarékra vesszük a lángot, majd egy kanál segítségével, óvatosan belecsúsztatjuk a tojásokat. Takarékon, gyöngyöző vízben, tíz percig főzzük.

A sárgarépát Bobbi nyersen eszi. Akkurátusan lerágcsálja a külső részt, majd a puhább belső szakaszt fogyasztja. Nálam a párolt, főtt inkább kedvelt. 

Felkarikázom, annyi vízben, ami ellepi, félkeményre főzőm, kevés sóval, és a gasztro-sznobok szerint üldözendő vegetával ízesítem.

Fogadalmamhoz hűen otthonról hoztam ebédet a munkahelyemre. Igen, "munkaidőben" privát blogolok. Hűűűű. Az asztalomnál falatozom a műanyag dobozból, műanyag villával. Két falat között pedig pont ezt írom. Van, hogy fordítva csinálom. Munkaidő után, az otthoni asztalon dolgozom. Hűűűű.

Diétázni egyébként úgy lehet jól, hogy nem tulajdonítasz jelentőséget az egész hercehurcának. Jó, tulajdonítasz. Rákészülsz. Üres hűtő, fémdobozokba zárt, elpakolt kekszek, csokik. Redukálod keményen a látványt, a nulla irányába. Aztán csinálod. Ezért jó a menüsor. Azt eszed, ami le van írva, nincs <belefér, nem fér bele, csak egy harapás, csak egy nyelet> játék. Bobbival elvicceljük. A humor sokkal több mindent tesz könnyebbé, mint amit nem.

Még egy hét, pontosabban már csak 6 nap. Szurkolok Bobbinak, hogy bírja, csinálja végig.

Együtt könnyebb, persze. 

Együtt mindent könnyebb. Akkor van cinkos összemosolygás. Az mindig segít.